𝒊𝒍𝒚𝒃 | 𝒈𝒊𝒓𝒍×𝒈𝒊𝒓𝒍

𝟚𝟛. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥🔞

FIGYELMEZTETÉS: 18+ jelenet lesz ebben a részben 

Csak saját felelősségre olvasd el! 

𝔼𝕝𝕚𝕫𝕒𝕓𝕖𝕥𝕙 𝕡𝕠𝕧

Remegve vártam, hogy valaki végre kinyissa az ajtót. A víz csurgott rólam, mindenem át ázott. Nem lepődnék meg ha holnap nagy lázzal és egy jó tüdőgyulladással ébrednék fel. Két teljes percig álldogáltam tétlenül az ajtó előtt. Lehet rosszkor jöttem, hiszen már este 8 van. Milyen illetlen vagyok, ilyenkor zargatom őket. Sóhajtottam és már épp indultam volna el, mikor meghallottam Lillian halk suttogását. Megfordultam, így láthattam rémült tekintetét, amint tetőtől-talpig végig mér. Még időm sem volt felfogni, de se perc alatt karom után nyúlt és betuszkolt a lakásba. 

- Elizabeth, mit csinálsz kint ilyen időben?! Megfogsz betegedni, te bolond lány! - rivall rám és szemeit le sem veszi rólam. Észre veszi vörös, kisírt szemeim, s arca azonnal meglágyul. Halkabbra veszi hangját, majd gyengéden lerángatja rólam a vizes pulcsim. - Mi történt, drágám? Valaki bántott? - kérdezi és a konyhába invitál. Leülök Lillian pedig ügyeskedni kezd és teát forral nekem, hogy némileg felmelegedjek. 

- K-köszönöm Lillian - suttogom és hosszan belekortyolok forró teámba. Az egész testem felmelegszik a forró italnak köszönhetően. Lillian várakozva pillant rám. 

- Elszeretnéd mondani mi történt? - kérdezi halványan mosolyogva, s megsimogatja karom támogatás ként. Félve nézek szemeibe. Túl sok volt a mai nap nem tudom, hogy most eltudnám mondani e az egész történetet. 

- M-most nem h-hiszem, hogy m-menne - rázom meg a fejem. - S-sajnálom, hogy csak így ide jöttem... de nem volt máshova mennem... - szégyenkezve lehajtom fejem.

- Jaj, drágám, ide bármikor jöhetsz! Tárt karokkal fogadunk, tudod - néz rám mosolyogva, amitől újra könnyekbe lábad a szemem. Annyira hálás vagyok. - Ne sírj, drágám én itt vagyok neked és Kim is, ezt ne feled... 

És pont az említett érkezett a helységbe. Fekete feszülős nadrágot viselt, kék pánt nélküli toppal és arra egy szintén fekete dzsekit öltött fel. Ajkai vörösen tündököltek, ami nagyon felkeltette a figyelmem. Számat eltátottam, mikor megpillantottam. Nagyon szexin néz ki, de hova megy? Ilyenkor? Ilyen időben? 

Pont én mondom ezt? 

- Kim? Hova készülsz? Csak azt ne mond, hogy egy buliba - néz szigorú tekintettel Lillian unokájára. Kim tekintetét rólam, nagyijára vezeti.

- De, oda készültem - mondja unottan, s újra rám pillant. Tekintete kissé dühös. Még mindig haragszik rám... - Mit keres itt Elizabeth? - kérdezi karba tett kezekkel. Szégyenkezve lehajtom a fejem, s az ujjaimat tördelem idegességemben. Talán mégsem kellett volna idejönnöm. 

- Rettenetesen és nagyon elkeseredetten állt az ajtónk előtt Kim... majd megszakadt a szívem mikor megláttam duzzadt, piros szemeit - mondja halkan Lillian. Olyan szánalmasan érzem magam, csak teher vagyok. Felálltam helyemről, s a kijárat felé indultam. Nem akarok problémát okozni szegény Lillian-nak, hülye gondolat volt idejönni. 

Szemeimből újra potyogni kezdtek a könnyek, mikor meghallottam Lillian aggódó kiáltását. Kim hirtelen karom utánam kapott. Szorosan tartott és magával szembe állított. Lehajtottam a fejem, hogy ne lássa könnyeimtől ázott arcom, de tervem nem sikerült. 

- Mi történt Elizabeth? Miért sírsz? - kérdezi, sokkal lágyabb hangon, mint az előbb a konyhában. Szabadulni akarok, de erős szorításától nem tudok. - Miért nem válaszolsz?