𝒊𝒍𝒚𝒃 | 𝒈𝒊𝒓𝒍×𝒈𝒊𝒓𝒍

𝟛𝟘. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

𝕍𝕖𝕣𝕠𝕟𝕚𝕔𝕒 𝕡𝕠𝕧

Heteket töltöttem a szobámban az ágyon fekve mostani legjobb barátaim társaságamban, amik a nutella és a könyveim voltak. Szánalmasnak éreztem magam. A legjelentéktelenebb dolgok miatt is könnybe lábadtak a szemeim. Jelentéktelennek éreztem magam, akinek csak a reménytelen  gondolatai vannak. Szüleim aggódását is félretettem, csak az egyedüllét foglalkoztatott. 

Andrew mély nyomott hagyott bennem, s bárcsak ne lenne szívem, amivel  szeretni tudnám. Ha tudatában lettem volna, hogy a szerelem ilyen fájdalommal jár, inkább bele sem kezdtem volna ebbe az egészbe. Szívesebben éltem volna egyedül idős asszonyként 40 macskával...

Megcsalt, kihasznált, játszott az érzéseimmel. Ezek ellenére még mindig vágyom rá... olyan jó érzés volt, mikor együtt voltunk. Ő volt az első pasim. Az első, aki megmutatta milyen ha valakinek tetszel. Fontosnak és vonzónak éreztem magam mellette. Olyan csodálatos volt ez a pár hónap vele mintha valami tündérmese hercegnője lettem volna és ő a szőke - ez esetben a vörös - hercegem... De egyszeriben ez a tündérmese a semmibe tűnt és helyét felváltotta a fájdalmas valóság. 

Andrew nem az akinek mutatta magát, ő nem szőke herceg, inkább a vörös hajú ördög. Nem tudom elhinni, hogy ő ennyire képmutató lenne, olyan kedves és aranyos volt, de az egész csak álarc volt. Én hülye naiv kislány meg bedőltem neki. Saját szememmel láthattam az igazi énjét, köszönhető ez Elizabeth-nek. Tudom, hogy jót akart nekem ezzel, de annyira kibaszottul fáj. Mérges vagyok rá, de ugyanakkor hálás is... Miatta nem kell többé hazugságban élnem.

Fátyolos tekintettel meredtem a plafonra. Tudom, hogy egyszer majd felkell kelnem és folytatni tovább az életem, de olyan nehéz, miközben annyira sajog oda bent a szíved. De ezek mind csak kifogások. Mélyen szívtam be a levegőt, majd hosszan kifújtam azt. Itt az ideje lábra állni. Habár még fáj, de egy lépést még is csak kell tenni előre... és talán idővel majd minden rendbe jön. A könyvekben is ez van, a főszereplő mindig talpra áll és végül megleli álmai hercegét, talán nálam is ez lesz a helyzet és majd sikerül elfelejtenem Adrewt és megtalálom az igazi hercegem.

Mosoly erőltetve arcomra a szekrényemhez sétáltam és előhalásztam az egyik legszexibb rucim. Kikészítettem a ruháimat és a ágyra dobtam őket, majd a fürdőbe indultam, hogy lezuhanyozzak. Fürdés után felöltöttem fekete csipke alsóneműm, majd a hozzá tartozó melltartót és a kikészített ruháim. Egy fekete csőnadrágot, hozzá egy pántos strasszkövekkel díszített blúzt választottam. Felvettem fekete magassarkúm és egy bőrdzsekit is. Kisminkeltem magam, göndör hajam pedig csak felfogtam, de pár göndör fürtöt hagytam, hogy keretezzék arcom. A végeredmény nem lett rossz és szépnek mondhattam a látványt, de belül még mindig egy élettelen senkinek éreztem magam.

 Megrázva magam és félretéve ezeket a szomorú gondolatokat az éjszakába vágtam. Hetek óta nem buliztam és elegem van már a szomorkodásból. Élni akarok és elfelejteni mindent, a barátaimat, a családom, a sulit a felelőségeimet és legfőképp a vörös hajú ördögöt, Andrewt.

***

Fülemben zúgott a zene, mindenki eszeveszetten táncolt. Az egész szórakozó hely színes fényekben pompázott. Az a tipikus alkohol és cigi illat kavargott a helyen. Önfeledten nevettem, ami az alkoholnak is betudható. A testem magától cselekedett és minden felelőségérzett eltűnt belőlem. Olyan volt az egész mintha minden problémám elszállt és csak a szórakozásnak éltem volna.