𝒊𝒍𝒚𝒃 | 𝒈𝒊𝒓𝒍×𝒈𝒊𝒓𝒍

𝟠. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

𝔼𝕝𝕚𝕫𝕒𝕓𝕖𝕥𝕙 𝕡𝕠𝕧

Már fél kettő van és még mindig a suliban vagyok hála az osztályfőnökinek. Rég otthon lehetnék, de nem ehelyett hallgathatom a karácsonyi esztráddal kapcsolatos dolgokat. Semmi kedvem sincs a karácsonyhoz, de mégis ezt kell elviselnem. 

Minden évben megtartja a suli az esztrádot a szülőknek és a kisgyerekeknek. Ez éven - mivel ez az utolsó - a mi osztályunk fogja szórakoztatni a közönséget, azaz táncolnunk, énekelnünk, verseket szavalnunk meg ehhez hasonlókat fog kelleni csinálnunk és az a legrosszabb, hogy ez az egész kötelező. Az egészet ránk kényszerítik, még ha ne talán az ember lámpalázas, vagy fél a közönségtől akkor is végig kell csinálnia... 

Soha sem bírtam az ilyeneket, de most nem hátrálhatok vissza. Ha nem megyek el lerontják a jegyeimet, amit nem engedhetek. A szüleim teljesen kiborulnának és addig nem mehetnék haza, amíg nem javítok a jegyeimen. 

Sóhajtok és fejemet a kezemmel megtámasztom a padomon. Alig bírom nyitva tartani a szemeim nagyon fáradt vagyok. Az éjszaka elég késő mentem aludni, mert hajnalig egy nagyon klassz könyvet olvastam, alig bírtam letenni és hát egy nap alatt elolvastam az egészet, de emellett rengeteg leckét is kaptunk, még ha ez nem volna elég, biológiából egy projektet is készítenünk kellett. Fárasztó egy éjszakám volt, de a könyv miatt megérte 4-ig fennmaradni.

- Arra gondoltam, hogy eljátszhatnánk egy musicalt - mondja ofőnk, de csak az osztály fele figyel rá a másik fele egymással szórakozik. - Figyeljetek! Az esztrádon egy musicalt fogunk előadni, de ezt csak a végén! Azelőtt még táncolni és verseket is felmondani fogtok! - mondja erényesebb hangon. A fiúk az ötlet hallatán felháborodva sóhajtanak egyet. Úgy tűnik nekik sem tetszik az ötlet, de gondoltam, hogy nem fognak örömtáncot járni.

- Maga most csak szórakozik velünk, ugye? - gúnyolódik Liway. - Én biztos hogy nem fogok harisnyában tipegni, azt felejtse el! Milyen béna már ez?! - Jack és Nicolas helyeslően bólintanak.

- Én sem fogok táncolni, meg pláne nem énekelni! Nem fogom magam lejáratni az egész suli előtt! - mondja Nicolas egy ásítás közben. Lazán hannyat fekszik a széken és felvont szemöldökkel néz a tanárnőre.

- Nem érdekel a kifogásotok! Ez nem egy kívánságműsor! Mindenki fellép és kész, nincs vita! - rivall rájuk az ofőnök. Én sem szeretnék fellépni, de nem merek így szembeszállni az ofőnökkel, meg az osztályzatomat sem akarom kockáztatni. 

- Nem kényszeríthetnek minket olyanra, amit nem akarunk! Nekünk is van jogunk választani, hogy mit akarunk! - szólal fel Erwin. Keresztbe font karokkal néz farkasszemet a nővvel. - Milyen jogon kényszerít minket erre, hm? - kérdezi pimasz vigyorral. Megforgatom a szemeim és inkább a fejemet ledőtöm a padra. Ez a veszekedés nagyon elfog húzódni, már most tudom.

- A jegyetek függ ettől, de ha rontani akartok akkor csak nyugodtan, ne gyertek - von vállat a nő.

- Ch... ez hülyeség! Miért rontják le a jegyünket ha egyszer nem akarunk szerepelni? - kérdezi felháborodottan. Most az egyszer egyet értek Erwin-nel, szerintem is hülyeség az egész, de ha egyszer kötelező, nincs mit tenni.

- Erwin csak mondom, hogy most sem állsz a legfényesebben a jegyekkel, de ha nem lépsz fel biztos, hogy megbuksz - közli a tanárnő szemrebbenés nélkül. - Ez rátok is igaz fiúk - néz végig a csapaton. Liway egy káromkodás után leül a székre. A sráccal nagyon sok gond van. A szülei már rengetegszer voltak bent miatta. Eltiltanák az autójától meg mindentől, ha még egyszer probléma adódik vele, ezért nem cselekedhet felelőtlenül.