𝒊𝒍𝒚𝒃 | 𝒈𝒊𝒓𝒍×𝒈𝒊𝒓𝒍

𝟚𝟠. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥🔞

18+!!!!!!( ͡~ ͜ʖ ͡°)

𝔼𝕝𝕚𝕫𝕒𝕓𝕖𝕥𝕙 𝕡𝕠𝕧

- Oké baby, már amúgyis elegem van belőlük - majd elsétálnak egy tőlünk jóval távolabbi asztalhoz. Távolodó alakjukra pillantok, s szemem valamiért nem tudom levenni Erwin kezeiről, amik Kim derekát ölelik körbe. Mintha hozzá tartozna...

- Hé Eli, minden rendben? - lóbálja meg előttem kezeit Ashton. A srácokra nézek, mind engem vizslatnak. Tekintetük alatt kezdem egyre kellemetlenebbül érezni magam, ezért gyorsan mintha mi sem történt volna mosolyogva legyintek egyet. 

- Minden oké srácok... ezek csak Erwinék voltak, már megszoktam a cikizéseket... szóval mi-minden rendben - hangom elhal a mondat végére. Rosszul érzem magam, hiszen mostanában nem csinálok mást csak hazudok. De ha meg az igazat mondanám, s az amit tényleg érzek mindenkinek csak a terhére lennék. És sajnáltatni magam meg végkép nem akarom.

- Ne játszd meg magad. Látni, hogy valami gond van ne is próbáld bemesélni nekünk ezt a kamu "minden oké" dumát. Annyira szarul hazudsz, hogy az már nekem fáj - mondja Calum ridegen, kimért kissé haragos tekintettel. Hamis mosolyom azonnal eltűnik. Fejem előre döntöm és meredten az előttem lévő asztalt kezdem vizslatni. A tekintete égett, olyan megvető és rideg, de megérdemlem.  - Mindig így bánnak veled? - kérdezi halkan keresztbe font karokkal. Hátra dől válaszra várva. De mit is mondhatnék? Azt, hogy teljesen ki vagyok lelkileg miattuk. Vagy talán azt, hogy ő miattuk nincs egy csöppnyi önbizalmam sem, hogy miattuk érzem magam egy rakás szerencsétlenségnek, aki semmit sem számít? Nem ezt egyáltalán nem mondhatom!

- Nem mindegy az? Nem érdekelnek... már olyan sokszor bántottak, hogy már fel sem tűnik az egész - vonok vállat, mintha tényleg nem volna nagy ügy a sok évnyi bántalmazás. Még ha fizikailag nem is bántottak, de lelkileg annál inkább. Minden egyes nap éreztették velem, hogy egy haszontalan idióta vagyok...

- Liz ez nem okés, hogy ennyiben hagyod! Csak több önbizalmat adsz nekik ezzel, hogy eltiporjanak! - oktat ki Michael méregtől túlfűtve. A kedves, gyerekes viselkedése eltűnt. Kezdett olyan élénk piros lenni, mint a haja.

- Mit tehettnék Mikey? Ha oda szólok, csak rosszabb lesz! Inkább csendben eltűrök mindent - mosolyodom el elkeseredésemben. Nem tudnék velük szembeszállni. Ők a menők! Én hozzájuk képest egy kis porszem vagyok és még jobban utálnának.

- Miért nem mondtad, hogy bánt a tesóm?! Azt hittem csak heccel, mint a többieket... de ez rosszabb egy kis viccelődésnél! - csattan fel hirtelen Seb. Hangjában érezhető volt, hogy nagyon feldúlt és ezzel a lobbanékony viselkedésével tényleg megijeszt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Megrémiszt.

- Hé, Seb nyugi... megijeszted Liz-t - szól rá Mikey. Seb rám néz, s látva enyhén rázkódó vállaim vissza vesz hangjából. Nagy tenyerét az én pici kezeimre teszi, s cirógatni kezdi.

- Sajnálom, hogy rád förmedtem... nem rád vagyok mérges, hanem a tesómra! Értesd meg nagyon aggódom érted, ahogy az előbb viselkedett veled az borzalmas volt... megakarlak védeni Elizabeth. Senki sem bánhat így veled! - mondja sokkal nyugodtabb hangon, de még mindig érezhető benne a düh. 

- Köszönöm, hogy törődsz velem, de kibírom... eddig is kibírtam - suttogom, kerülve tekintetét. Seb feszülten felsóhajt, s szorosan de mégis lágyan összekulcsolja kezeinket. 

- Nem! Beszélek Erwin-nel megmondom, hogy hagyjon békén! Nem fognak bántani többé! Ígérem! - mondja, s most szemeibe nézek. Komolyan gondolja a dolgot, látom rajta. Annyira kedves velem, pedig alig ismerjük egymást. Talán megtaláltam életem első fiú barátját. Őszinte mosoly kerül arcomra, s mogyoró barna szemeiben elveszve - amik egyébként nagyon emlékeztetnek Kim íriszeire -, arra gondolok milyen jó, hogy akkor találkoztam vele. Hamar ítéltem el először, mert ő egyáltalán nem olyan, mint Erwin. Kedves, megértő, aranyos teljesen Erwin ellentéte. Bízom benne. És meglehetősen emlékeztet Kim-re, habár nem tudom miért... A szemeik, a kedvességük, még a személyiségük is hasonló, s bár nem akaratomból, de mintha Kim-et látnám benne, csak fiú változatban...