𝒊𝒍𝒚𝒃 | 𝒈𝒊𝒓𝒍×𝒈𝒊𝒓𝒍

𝟛. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

𝔼𝕝𝕚𝕫𝕒𝕓𝕖𝕥𝕙 𝕡𝕠𝕧

Fú, de utálom a reggeleket! És, hogy miért? Ennek három oka van! Első ok: mert nem aludhatok délig. Második ok: mert suliba kell menni. És a harmadik ok: mert a drága mostohaapám, minden reggel ordibálva és vödör vízzel kelt fel. Ugye milyen fantasztikusan hangzik! A fülem még most is zeng az ordításától, pedig már a suliban vagyok kábé 3 órája. 

Mivel ma szerda van az első óránk matek volt. Kész csoda, hogy túléltem az órát. Igazi megpróbáltatás a matek nálunk. Még az osztály rossz srácai is a matekon olyanok, mint a kis angyalok, ami valljuk be nagy szó. 

Minden matek órán, úgy érzem majd kiugrik a szívem, olyankor a tenyerem úgy izzad, mint egy lónak és a reszketésről inkább már ne is beszéljünk. Most biztos azt kérdezitek, hogy miért parázok - parázunk - ennyire a matektól. A matek eleve kínkeserves és borzasztó egy tantárgy, de Mrs. Foderston-nak, vagyis már Mrs. Agosernek hála a matek a világ legrosszabb órája. Az a nő egy igazi sárkány, ha valamit nem úgy számolsz ahogy kell, úgy kihúzza a füled, hogy egy hétig biztos, hogy fájni fog. Szerencse velem még nem történt meg, de ahogy láttam elég kellemetlen lehet. Jack már számtalanszor kapott, szegény srác csoda, hogy nem került kórházba fül károsodás miatt.

A többi óra simán ment, Erwinék megint felhergelték a tanárokat, de ez már nem volt meglepő.

- Hé, El! - szólít egy nagyon ismerős hang a folyosón. Hátra fordulok, mivel onnan hallottam az illetőt, mikor meglátom a göndör barna tincseket és barna szemeket, azonnal mosolyra  húzódik a szám.

- Veronica! - mondom vidáman és a karjai közé vettem magam. Pár percig csak ölelgetjük egymást, mikor elváll tőlem.  - Hogy kerülsz ide? Nem láttalak reggel.

- Az utolsó padsorban ültem, ezért nem láthattál és ahogy észrevettem elég nyúzottnak tűntél reggel - mondja fel nézve rám pici termete miatt. Én mellette úgy nézhetek ki, mint egy óriás.

- Óh, értem, de nagyon örülök, hogy itt vagy! - mondom és még egyszer gyors ölelésre húzom. - Na és Sandy, Daimond és Genie hol vannak? - kérdezem. Veronica mosolyogva a háta mögé int. Meglátom a három említett lányt. Nagy integetésbe kezdek, mire ők lassan hozzánk sétálnak. - Sziasztok! - üdvözlöm őket. Sandy azonnal a karjaimba veti magát. Ő mindig is nagyon ölelgetős típus volt. - Áh, Sandy szétro- pan- tasz! - mondom szaggatottan, mire bocsánat kérően pillantva elenged.

- Uh, bocsi, csak nagyon hiányoztál! - mondja és füle mögé tűri halványbarna tincsét.

- Te is nekem! - Diamond undorodva felsóhajt a jelenetünkön.

- Abba hagynátok ezt? Olyan bosszantóak vagytok! Ha nem tudnátok épp a folyosón vagyunk, nem mindenki akarja látni a nyáladzásotok, menjetek a klotyóra ott enyeleghetek! - mondja flegmán. Felnevetünk. Diamond soha sem változik.

- Nem változtál semmit Dia! - mondom és gyorsan megölelem, mire csapkodva a karjaival elhesseget.

- Fúj, ne érj hozzám! - sosem kedvelte ha tapizzák. Egyszer, mikor Erwin a hátsójához nyúlt, olyan taslit kapott, hogy azt még a másik osztályba is hallották, azóta a srácok messziről elkerülik Diamond-ot.

- Na, és hol van Lisa? - kérdezi Veronica. 

- A osztály főnökkel van, megbeszélésen azt hiszem - mondom és vállat vonok.

- Értem. El, nem jönnél el velem a könyvtárba délután. Mrs. Karbs-tól hallottam, hogy új könyveket rendeltek és már nagyon kíváncsi vagyok rájuk! - mondja Veronica csillogó szemekkel. Ha nem ismerném biztos, hogy nem feltételezném róla, hogy imádja a könyveket. Veronica egy nagyon gyönyörű lány, göndör sötét fürtjei, telt ajkai, csoki barna szemei és karcsú alakját mindenki irigyli. Még menőnek is elmehetne, de valamiért nem a menőkkel, hanem az ilyen lúzerekkel - mint amilyen én is vagyok - flangál.