𝒊𝒍𝒚𝒃 | 𝒈𝒊𝒓𝒍×𝒈𝒊𝒓𝒍

𝟙𝟞. 𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

𝔼𝕝𝕚𝕫𝕒𝕓𝕖𝕥𝕙 𝕡𝕠𝕧

- Na felkészültél egy eszméletlen bulira?! - kérdezte izgatottan Kim, csuklómnál fogva rángatva be a liftbe, ami felvitt minket az emeletre, ahol épp az említett buli zajlott. Már innen hallani lehetett a hangos zenét. Elmenekülni már sajnos nem tudtam, mivel Kim egészidáig erősen tartott. Nem értettem mi miatt volt ilyen feltüzelt, hiszen ez csak egy újabb szar buli. A kérését sem értettem. Miért kellett engem is elhoznia? Nélkülem is remekül szórakozna! Feleslgesen vagyok itt... ez az egész bulizgatás nem nekem való. Az első bulim is rémesen alakult... és olyan naív voltam, hogy azt hittem az lesz az utolsó is. És most lám mégis itt vagyok! 

Kim észrevette ingerültségem ezért, hogy feloldjon egy kicsit, kezeit csuklómról le a derekamra vezette. Mosolyogva nézett rám, ezzel is azt akarta elérni, hogy jól érezem magam. - Né aggódj baba! Meglátod jó lesz! - suttogja füleimbe szavait és fenekemre csap, mikor a lift ajtó hirtelen kinyílt, így bemehetünk a luxus lakosztályba. 

- Wow ez... gyönyörű... - ámultam el, mert nem minden nap találja magát az ember egy ilyen gyönyörű helyen. Kim ábrázatomon jót nevetett, én addig a fényeket bámultam, ami különböző színekben világította meg a hatalmas napalit. Jobbra-balra fordítgatam a fejem, egyszerűen lenyűgözött ez a hely. Kim megelégelve az álldogálásból megfogta kezem és a bár felé terelt. Olyan otthoniasan mozgott, mintha itt élt volna. - Te jártál már itt? - kérdezem a füléhez hajolva, mivel a zene miatt nem hallaná. 

- Már voltam itt párszor - válaszol és válat von. A pultos felé fordul és a legszexibb mosolyát magára öltve üdvözli, mintha ezeréve nem látott barátja lenne. Én csak állok és nézem beszélgetésük. Nem merek megszólalni, olyan elveszetnek érzem magam itt. Különös, furcsa nekem ez a hely... az emberek, a környezet teljesen más, mint amit én megszoktam. Hátrálni kezdek egyre távolabb Kim-től. Elakarok menni innen... nem jól érzem magam itt! Csak, hogy ezt a lépésemet nem gondoltam végig. Azt sem gondoltam volna, hogy eltévedhetek itt, de megtörtént. Senkit sem ismerek. Hogy a picsába lehetek ennyire szerencsétlen? Mindenhol táncoló részeg emberek vesznek körül. Közvetlenül hallom a zenét a fülembe, minden mást nem érzékelek. Hirtelen egy csuklómra ragadt tenyér zökkent ki a kétségbeesett gondolataimból. Az iletőre nézek riadt arcommal, de a félelem tova szál, mikor Kim aggodó és kissé dühös arcával kerülők szembe. - Eli miért szaladtál el?! Ne csináld többé, érteted! 

- Bocsi... de elakartam menni... nem érzem magam valami jól - mondom és lehajtom a fejem. Hallom sóhajtását és már nem tudom hanyadik alkalommal, de újra megragadja kezem és egy csendesebb helységbe húz. Szembe állít magával és komoly tekintettel néz rám. Kerülöm a szemkontaktust és mindehová nézek, csak a szemébe nem. 

- Tudod miért hoztalak ide? - kérdezi lágy, bizsergető hangon, amitől furcsamód kiszárad a torkom. Megrázom a fejem és várom, hogy folytassa, mert tudni akarom miért vagyok most itt. Tenyerét aracomra simítja és államnál fogva kényszerít, hogy rá nézek. Szemeim kidülednek, mikor érzékelem alig van hely köztünk, olyan közel van hozzám. - Az egyik ok amiért itt vagy, az az mert veled szerettem volna tölteni az éjszakát. Hiányoltalak és a közeledben szeretem volna lenni. A másik ok az, hogy végleg elfelejtsd Lisát. Miatta gyötrődsz már kitudja hány napja. Tudom azt mondtad, hogy túl vagy rajta, de tudom, hogy hazudsz... még mindig szereted. Én csak azt akarom, hogy felejtsd el őt... lépj tovább, nem érdemes olyan után sovárogni, aki téged figyelmen kívül hagy. Miért nem veszed észre, hogy vannak olyanok akik te utánad vágyakoznak? Akiknek az fáj, hogy te nem veszed őket észre? - nem mondok semmit, mert nemis tudok mit mondani. Értem, hogy elakarja velem felejtetni Lisát, de azt nem nekem kéne egyedül megtennem? Miért avatkozik bele? És hogy értette az, hogy vannak mások, akik utánam vágyakoznak?