Pszichopatába szeretve { Befejezett }

1.

Isaac

Minden nap néztem őt az ablakból. Néztem a meztelen testét, és azt kívántam, hogy bárcsak egyszer megérinthetném bőre puhaságát. Persze a pengémmel. Lassan, finoman végighúznám rajta, egy kis vágást ejtve vékony csuklóján. Vajon milyen ízű lehet a vére? Olyan, mint mindenki másé, vagy az övé talán más? Jobb? Finomabb? Nem érdekel,  pár nap múlva úgyis halott lesz. Most is figyeltem őt. Egy egyszerű fekete ruhát viselt, hosszú, vörös haját pedig a vállára engedte. Ha jól hallottam, ma valami buli lesz, gondolom oda készülődik. Felsóhajtottam, és ellöktem magam az ablaktól. Hát akkor kezdődjön a buli! A hálószobába mentem, ahol kikerültem a padlón lévő idős házaspárt, akiket megöltem, majd kivettem egy fekete kapucnis pulcsit a bőröndömből.

-- Maga szerint illik hozzám a fekete? -- néztem a halott asszonyra. Nyilván nem válaszolt, csak meredten nézett az egykor fehérre meszelt falra, ami mostanra vörös árnyalatban festett -- Ezt igennek veszem -- húztam a fejemre a kapucnit. Előkészítettem a dolgaimat, amik a boldogságomhoz kellenek, szép estét kívántam a házaspárnak, majd kiléptem a hűvös éjszakába. Épp azon gondolkodtam, hogyan fogom megölni az újabb áldozatomat, amikor is a szerencsés  kiválsztott hozzáért a vállamhoz. Kérdőn hátrafordultam. Egy lány volt az. Piros színű ruhát viselt, amely éppen hogy leért a térdéig. Tömény alkohol szaga volt.

-- Csá. Van egy cigid? -- támaszkodott  a vállamra.

-- Van a kocsimban. Gyere -- kaptam el a karját.

-- Oké -- vihogott -- Egyébként Americaaa vagyok. Ja, és szeretem a tejes paradicsomot. Lol. Azt mondtam, tejes paradicsom? Beszarok. Tejes paradicsom. Attól befosok. Attól te is befosol? Hahahaaa

-- Befognád végre a pofádat ? -- szorítottam meg a vékony kezét. Kezdett nagyon idegesíteni. A lány látszólag megijedhetett, mivel elhallgatott -- Ülj be -- nyitottam ki neki az ajtót.

-- Oké.

-- Tudod, hogy most mi fog következni? -- néztem mélyen a szemébe. -- Nem tudod?

-- Most meg fogsz dugni?

-- Tsss. Meg foglak ölni -- húztam széles mosolyra a szám.

America döbbenten hallgatott, és elkerekedett szemmel nézett rám.  Éreztem, hogy fél tőlem. Én pedig a félelméből táplálkoztam. Egyre szélesebben mosolyogtam, ő pedig egyre jobban kezdett félni tőlem, amikor  belátta, hogy nem viccelek. Menekülni próbált, de hiába. Erősebb voltam. Előrántottam eme rejtélyes éjszakában csillogó pengémet, és a nyakához érintettem a hideg fémet, majd egy gyors mozdulattal végighúztam rajta. A sebből azonnal bő sugárban spriccelni kezdett a vér.

-- Kérsz egy cigit ? -- kérdeztem, miközben felé nyújtottam a dobozt --Nem? Hát jó. Több marad nekem -- fújtam füstkarikákat a levegőbe.