Mocskos vágyak

1. rész - A levél

Kedves Geri!

Én vagyok az, aki állandóan ír. Az írás egyébként az én terápiám. 

De miért is írok? (Már megint.) Sokat merengtem, azon a hosszabb gondolatsorodon, amit a tegnapi beszélgetésünk vége felé írtál. Akkor nem reagáltam rá, túlságosan szíven ütött.

Mégis először azzal kezdem, hogy nagyon örülök a tegnapi csevegésünknek, mert jó volt téged jobban megismerni, és egy nagyon kellemes csalódás voltál számomra. Persze tudom, hogy még keveset ismerek belőled, és azt is tudom, hogy ez már így is fog maradni...

Úgy érzem lehetek hozzád őszinte. Veled olyan egyszerűen és természetesen történt minden, aminek az okát nem tudom még most sem megmagyarázni. Ritkán van az életemben ilyen. Egy kicsit olyan álomszerű is volt az egész, és még ma is az.

Sokat gondolkodtam a "nem sokáig leszünk együtt" mit is jelent, mennyi időt jelenthet nálad, de talán nincs is jelentősége. Annak viszont igen, hogy minél jobban belemennénk, nekem annál jobban fájna a végén. Lehet, hogy már ez is több volt, mint kellett volna. Sajnos, vagy nem sajnos, én nemcsak egy test vagyok. Nem tudok senkivel sem lefeküdni, ha nincs szimpátia, ráadásul egy idő után el is kezdek kötődni ahhoz, akinek átadom magam. Igen, tudom a férfiaknál ez más, de én nem vagyok férfi. Már sejtem, hogy veled kapcsolatban is így lenne, aminek nyilvánvalóan, mint te is jelezted, semmi értelme, ezért biztos, hogy nem szabad megtörténnie köztünk harmadszor is. Nem akarok összetörni. Talán így még egy szép emlék marad számomra, ami történt köztünk, és csak remélni tudom, hogy én is így maradok meg a te emlékedben..

Dana

– Mit szólsz? – kérdezte barátnőjéhez fordulva, miután felolvasta mobilján az e-mailben elküldött levelet.

– Szerintem jó – nyugtázta Bóra, némi hallgatás után. – Jól döntöttél. Ennek a kapcsolatnak nem volt jövője, és minél jobban belemennél, annál jobban fájna. Ismerlek téged annyira.

– Igen. Már így is fáj, pedig csak párszor voltunk együtt, de az annyira jó volt! – sóhajtotta Dana melankolikus hangulatban. – Attól félek, hogy nem találok még egy ilyen férfit, mint ő. Intelligens, jól néz ki, lehet vele beszélgetni, és tökéletes a szexben, és annyira egy hullámhosszon voltunk szinte minden tekintetben. Annyira jó volt vele. Annyira kedves és figyelmes. Pont amilyenre  szükségem volt. Nála jobbat nem találhattam volna – ömlengett Dana keserűen elmélázva az emlékeken, miközben a szíve facsarodott.

– Igen, de családja van, felesége, gyerekei, jó egzisztenciája, egy megszokott élete. Nem fogja felrúgni miattad az egészet – emlékeztette Bóra.

– Nyilvánvalóan – bólogatott barátnője szavaira Dana szomorúan. – Nem is biztos, hogy akarnám, csak sajnálom, hogy nem találkoztunk húsz évvel ezelőtt.

– Akkor most téged csalna! – nevette el magát cinikusan Bóra, miközben beletúrt lazán vállára omló gesztenyebarna hajába.

– Hát, ja – húzta el a száját Dana barátnője szavaira.

– Ne csüggedj! – igyekezett Bóra felrázni kesergő barátnőjét a már rátelepedő apátiából. – Emlékszel még, hogy egy hónapja ugyanígy ültünk a szobába, és akkor még azon szomorkodtál, hogy milyen régóta nincs szex az életedben, és már azt hitted, hogy soha nem is lesz? – nézett Danára kérdőn, de a lány nem válaszolt, ezért folytatta. – Bármikor jöhet egy másik férfi, egy olyan, aki független, és akivel nemcsak lopott perceitek lesznek egymásra egy irodai kanapén. 

– Igen, de nem tudom – hezitált Dana. – Ővele tényleg annyira könnyű és természetes volt minden – mondta csendesen, miközben könnyek töltötték be a szemét.