Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

1.1 A bizonyos levél

Hát eljött ez a nap is. Ma van a születésnapom. 13 éves lettem. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő.. Észre sem veszi az ember. Igazából semmit nem kértem szülinapomra, csakis egy dolgot. Egy levelet. Azt a bizonyos levelet, amiben az állna, hogy felvettek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, ami minden álmom volt. Anyuékat már nagyon idegesítettem ezzel, a húgom, Emily mindig kíváncsian érdeklődött, hogy az micsoda. Persze én mindig mosolyogva meséltem neki, hogy ott varázslók és boszorkányok tanulnak és nagyon szeretnék ott tanulni. Iszonyatosan.

Lehetséges, hogy valóra válik a vágyom, de egy dolog akadályozza. A szüleim muglik, azaz varázstalan emberek. A varázslóvilágban hívják így őket. Természetesen ezt is tudom. Viszont én mindig is éreztem, hogy én különleges lány vagyok. Fogalmam sincs, miért, de úgy gondolom, hogy még egy egyszerű lánynak is lehet esélye. Tudom, hogy van esélyem, mert úgy hallottam, hogy olyan tanulók is tanulnak ott, akiknek a szülei muglik, mégis felvették őket. Ezen a dolgon mindig elgondolkodom és lehet, hogy az én levelem is egyszer megérkezik. Lehet, hogy ma, kitudja. Bárcsak így lenne..

Hirtelen abba kellett hagynom az szokásos áradozásomat, mert anyu benyitott és felköszöntött.

-Ali, drágám boldog születésnapot! - felelte vidáman.
-Köszönöm, anyu! - mosolyogtam rá.
-Gyere le reggelizni. - kérte nyomban. - Ott fogunk rád várni.
-Okés, mindjárt megyek. - bólintottam, majd felkeltem az ágyből és összeszedtem magam.

Miután lementem, láttam, hogy apu és Emi is már reggeliznek. Megláttak és egyből ők is kedveskedtek.

-Ali, boldog szülinapot!! - köszöntött fel vidáman Emi.
-Köszi, húgi! - mosolyogtam.
-Prücsök, boldog születésnapot! Gyere, ülj le, mert aztán semmi nem marad a reggelidből! - köszöntött fel apu is és nevetve leültem Emi mellé.
-Ne aggódj apu, már eszem is. - nevettem és elkezdtem enni a kakaós csigámat, ami az egyik kedvenc reggelim.

Hozzá kávét szürcsölgettem, mert úgy a legjobb. Nincs is jobb kávéval kezdeni a napot. Ez nálam reggeli rutin.

-Na, és Ali, várod már a délutánt? - kérdezte apu kíváncsian.
-Hát persze, hogy várom. - mosolyogtam rá.

Tényleg vártam, hogy anyuék mit fognak tervezni délután és hogy milyen ajándékokkal fognak meglepni, de a levél sokkal jobban érdekelt. Vajon megkapom-e, vagy sem. Ez itt a kérdés.

Egyébként rengeteget hallottam a Roxfortról, egy olyas valaki által, aki a sulimban tanul és az apukája a Roxfortba járt. Mindig kíváncsian hallgattam a történeteit, mivel mindig mesélt róla pár embernek és így jött az a nagy vágy, hogy én is ott szeretnék tanulni. Persze, az a lány egyértelmű, hogy így megkapja a levelét, de nekem, viszont egyáltalán nem biztos. Csak reménykedni tudok.

Megtudtam, hogy egy bagoly fogja hozni a levelet és ott lesz a levélben, hogy felvettek-e. Azt is tudom, hogy négy ház van, ahova be fognak osztani, ahova hét éven keresztül fogok járni. Igazából nekem mindegy volt, hogy hova osztanak be, mert úgyse tudom még, hogy milyenek. Nekem most egyetlenegy célom van, hogy felvegyenek. Igaz, hogy a szüleimet és Emit nem fogom látni sűrűn, mert bentlakásos iskola és csak szünetekben jöhetek haza, de most őszintén, ki nem örülne annak, hogy megtanulhat varázsolni? Élek a lehetőséggel.

Végeztem a reggelivel és felmentem a szobába. Elkészülődtem és kinéztem az ablakon. Természetesen a levelet vártam. Hát mi mást, ha nem azt..

-Bárcsak, ma megjönne az a levél.. - áradoztam magamban és csak néztem ki folyamatosan, hátha megjelenik egy bagoly.

Hallottam, hogy valaki bejön a szobába, de nem foglalkoztam vele. Továbbra is csak vártam.