Összekötve | ✔️ |

15. fejezet

(2020. szeptember 22. kedd)

Reggel futás közben annyira elbambultam, hogy amikor a zebrán futottam át, nem is figyeltem, hogy jön-e autó, és a taxis, akivel még a nyáron volt egy kis összeszólalkozásunk majdnem elütött. Persze jól szidott is. Na, meg én is őt. A tegnapi napnak pedig az lett a vége, hogy anyu úgy talált meg minket a medencében ölelkezve, miközben a konyha úszott a koszban. Persze kaptunk is egy alapos fejmosást érte, de mikor anyu meglátta a karikás szemeimet, amik vörösek voltak a sírástól, rögtön abba hagyta a szidást, és elkezdett aggódni. Viszont leráztam annyival, hogy rossz éjszakám és napom volt. Hála Istennek ennyiben is hagyta a témát.

-Colton, kávét most!-csaptam rá a pultra, amikor beértem a kávézóba.

-Jézus minden oké? Kicsit idegesnek tűnsz-nézett rám, miközben elkezdte csinálni az életmentő kávém.

-Mert az is vagyok! Mond, hogy van nálad cigi-doboltam idegesen az ujjaimmal.

-Van. Hallod Baby mi van?

-Hosszú. Köszönöm! Na, hol a cigid?-idegeskedtem tovább.

-Gyere velem-nyitotta fel az az ajtót, ami meggátolta, hogy a vendégek belépjenek a pult mögé, azonban az eladók, ha úgy van, ki tudjanak jönni, de mégis lehetett használni pultnak is.

-Szabad ezt egyáltalán?

-Nem, de nem érdekel. Úgysincs itt senki Jacob-on kívül.

-Az ki?

-Munkatárs. De lényegtelen. Gyere már!-nevettet fel.

-Jövök, nyugi-mentem be.

-Még nem kaptam meg a jó reggelt csókom-csókolt meg hirtelen.

-Hihetetlen vagy-mondatm neki mosolyogva.

-Kövess-fogta meg a kezem, és maga után húzott. Mikor beértünk a dolgozóknak fenntartott helyiségbe, a kezembe nyomott egy doboz cigit, majd tovább vezetett, ki a hátsó bejárathoz. Ahogy kinyitotta az ajtót, megcsapott a hűvös kora reggeli levegő.

-Köszi, a cigit-gyújtottam meg egy szálat.

-Nincs mit. Miért is voltál olyan ideges reggel?

-Jaj, eszembe se juttasd, mert megint felmegy a vérnyomásom!-háborogtam.-Az az idióta taxis, olyan, mintha mindenhol ott lenne! Jó, elismerem, hogy én voltam a hibás, mert körül kellett, volna néznem, mielőtt lelépek a zebrára, de akkor se kell, rögtön veszekedi velem!-szívtam bele a cigibe.

-Gondolom azért te sem tűrted csendesen-jegyezte meg mosolyogva.

-Nem hát! Mit képzel magáról, hogy másodjára is le csitrizik?

-Szegény lánynak, milyen borzalmakat kell már korán reggel átélni-jegyezte meg komolyan, de a szeme nevetett.

-Ugye! Én is ezt mondom! Lehet valami pszichopata, aki fiatal lányokat öl, és ez a taxis munka csak álca-mondtam én is komolyan.

-Túl sok filmet nézel-mondta Colton nevetve.

-Lehet-vonok vállat.-Viszont most rohanok! Mert hat óra, és még haza is kell érnem, meg el kell készülnöm.

-Azt ne mond, hogy két órán át készülődsz.

-Nem is. De mivel Emma hét órakkor már veri az ajtómat, hogy kész vagyok-e, így kénytelen vagyok ilyen korán nekiállni-nyomtam egy puszit az arcára.

-Csak ennyit kapok?-kérdezte ajkait lebiggyesztve.

-Igen, mert különben soha nem szabadulok.

-Ígérem, jó leszek, és nem húzom el.