Augusztus 10. Ez az a dátum, ami örökre megváltoztatta az életem úgy, hogy akkor még nem is tudtam róla. És, hogy mi történt? Megismert Őt! Azelőtt sose hittem az igaz szerelemben. De jött és bebizonyította, hogy igen is létezik. Mert miután megisme...
A tegnapi nap, unalmasan telt. Asher-el kerültük egymást, igyekeztünk külön helyiségeben tartózkodni. Igazából a mai nap is hasonlóan telt. Egészen ebéd utánig.
-Hil! Azt hiszem beszélnünk, kéne-kapta el a karom, mielőtt ki tudtam volna viharozni a konyhából.
-Szerintem meg nem-pillantottam le a karomra, mert az érintése alatt, szabályosan lángolt a bőröm.
-De, kell. És ezt te is tudod-nézett gyengéden a szemembe.
-Nincs miről beszélnünk Asher. Megbántottál, csúnyán, nem is egyszer, hanem többször. Ennyi volt. Feladtam-néztem a szemébe.
-Tényleg?-lépett hozzám közelebb.
-Igen, tényleg-súgtam.
-Nem hiszem, hogy tényleg így van-kapta el a derekamat, majd közel rántott magához, nekem pedig elakadt a lélegzetem egy pillanatra, ahogy megéreztem ismerős illatát.-Mert ha tényleg igaz lenne, amit mondasz, akkor nem reagálnál rám így-hajolt közel a számhoz.-És azt sem hagynád, hogy ilyen közel legyek hozzád. Hanem felképelnél. De mélyen, nagyon mélyen, még te is hiszel bennünk-döntötte homlokát az egyémnek. És bárcsak ne lett volna igaza. De az volt. És ezt gyűlöltem, de nem vitt rá a lélek, hogy ellépjek tőle. Akármennyire tudtam, hogy az lenne a helyes.
-Ha így is van hiába, ha az egyoldalú-találtam meg a hangom.
-Senki, de senki nem mondta, hogy egyoldalú-csókolt meg, én azonban elhúzódtam.
-Mielőtt bármibe bele folyunk, nem ártana beszélnünk. Csak a fájdalom elkerülése végett-néztem rá.
De akkor még nem tudtam, hogy a fájdalom elkerülhetetlen lesz.
°°°
A délután hátra lévő részében sikerült tisztáznunk mindent, és megbeszélni a felgyülemlett sérelmeket. Abba egyeztünk meg, hogy visszamegyünk oda, hogy igyekszünk normális, ismerkedő párként viselkedni.
-Csak gyere! Hidd már el, hogy nem foglak megerőszakolni-röhögött fel, mikor nagyon vonakodtam attól, hogy vele menyek bárhova is, fürdőruhába. Főleg mert marha hideg volt kint.
-Hova viszel?
-Ide a ház mellé! Van itt egy tó! Meleg vizű, és tegnap már fürödtem benne. Semmi nem harapott bele semmimbe, a fütyim is a helyén van, de ha nem hiszed, megmutatom-vigyorgott perverzen.
-Disznó-dobtam meg a papucsommal, miközben fülig pirultam.
-Nos, úgy hiszem ezért kénytelen leszel érte jönni-lépett ki az óriási üvegajtón, ami a nappaliból nyílt.
-Ne, már Ash! Hozd vissza!-kiabáltam utána.
-Gyere érte! Itt vagyok-kapcsolódtak fel az apró lámpák a földön, egy kis fényt biztosítva. A fiú már a tó partján állt.-Gyere-szólt gyengéden.
-Nem fogok papucs nélkül kimenni-fogtam össze szorosabban a köntösöm.
-Akkor majd én, kihozlak-sétált oda hozzám, majd felkapott menyasszony pózba, és úgy vitt a stégig.-Én a helyedben sietnék a vízbe-súgta a fülembe, majd letett, levette a köntösét, és fejest ugrott a tóba. Óvatosan levettem a köntösöm, majd leültem a móló végére. A hideg a csontomig hatolt, de mire ezt fel tudtam volna fogni, két meleg kezet éreztem meg a derekamon, majd azt, hogy a fiú megemel, és besegít a vízbe. Mihelyst teljesen benne voltam, hirtelen elkezdett esni a hó.
-Wow!-néztem fel az égre.-Itt azért annyira nem gyakori a hóesés-suttogtam.
-Ez életem első hóesése, legalábbis amire emlékezni fogok-vallotta be a fiú.
-Így jár az, aki Kaliforniában nő fel-fröcsköltem le.
-Azért szerintem annyira te sem vagy ellene az ottani életnek-fröcskölt vissza.
-Nem mondtam, hogy nem tetszik-néztem rá. Egy ideig néztük egymást, majd hirtelen a fiú felszámolta a köztünk lévő távolságot, és megcsókolt. Kezem a nyakába raktam, hogy még közelebb húzzam magamhoz.
-Nem megyünk be?-súgta ajkaimra. Pontosan tudtam, hogy hogyha bele megyek, merre fog elmenni a történet, de nem érdekelt. Ott, akkor nem.
-Felőlem mehetünk-szakadtam el tőle. Mind a ketten kimásztunk a tóból, majd szinte rögötön újból egymás ajkainak estünk. Asher a combom alá nyúlt, majd azt súgta:
-Ugorj.
Én pedig ugrottam. Bevitt a házba, majd miután bezárta az üvegajtót, miközben folyamatosan engem csókolt, lekapcsoltunk a villanyt a nappaliba. Bevitt a szobába, óvatosan lefektetett az ágyra, majd felkapcsolta az egyik kisvillanyt.
-Hil-támaszkodott meg a fejem felett.-Még most le tudok állni. De ha most nem haddjuk abba, akkor nem hiszem, hogy menni fog-figyelmeztetett a szemembe nézve.
-Nem akarok itt megállni Ash!-karoltam át a nyakát.
-Biztos?
-Igen-bólintottam, majd magamhoz húztam egy csókra. A fiú hozzám nyomta ágyékát, így érezhettem a merevedését. Egyszerre nyögtünk fel.
-Azt hiszem, én ezt most levenném-nyúlt hátra a fürdőruhám kötőkéjéhez, majd mielőtt kioldotta a reakciómat figyelte. Valami olyat láthatott az arcomon, ami tetszett neki, mert gondolkodás nélkül megrántotta az egyik végét, így az anyag kilazult. Hátra nyúlt a tarkómhoz is, ahol szintén kikötötte.-Biztos, hogy-állt meg.
-Csak csináld-simítottam meg az tarkóját. Bólintott, majd levette az anyagot, és félre dobta. Végig futtatta tekintetét rajtam, majd tekintete a kulcscsontom mellett futó hegemen akadt meg. Egy pillanatra megfeszült az állkapcsa, de mihelyst lefuttattam kezem a vállára, újra ellazult, és apró puszikkal kezdte el behinteni a heg minden pontját. Ahogy haladt egyre lejjebb egy bizonyos pontnál megállt, majd feljött a fejemhez.
-Emlékszel, mikor a második napotokon, közösen medencéztünk?-kérdezte.
-Igen-bólintottam összehúzott szemmel, mert nem tudtam, hova akar kilyukadni.
-Akkor láttad meg a tetoválásomat. És akkor mondtad te is, hogy van egy az ujjadon, és egy ott, ahol soha nem fogom látni-mosolygott.
-Ó atyám-sóhajtottam, mosolyogva.-Akkor még tényleg azt hittem.
-Ühüm. Én meg már akkor sem hittem el-csókolt meg, majd tovább folytatta azt, amit elkezdett.
Azt hiszem, hogy ami a négy fal között történt zárt ajtóknál, az ott is marad. És persze a mi emlékeinkben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
