Összekötve | ✔️ |

19. fejezet

(2020. október 11. vasárnap)

-Szia! Itt vagyok-szólt bele a készülékbe Oscar.

-Megyek-nyomtam ki. Halkan kisurrantam a házból, majd mosolyogva oda léptem a fiúhoz.-Szia!-öletem meg.

-Szia, Kicsi lány!-fonta körém a karjait.-Hogy hogy ölelkezünk?

-Tegnap rájöttem, hogy el kell kezdenem megpróbálni olyan dolgokat csinálni, amiket eddig nem.

-Szóval én voltam a teszt alany?

-Igen.

-És? Milyen volt?

-Olyan... semmilyen.

-Az jó nem?

-Ez nagyon jó!-kiáltottam fel boldogan.

-Elhiszem, hogy örülünk, meg minden, de nem lehetne halkabban?-nyitotta ki Asher a bejárati ajtót.

-Jó reggel!-mosolyogtam rá.

-Jobb nem is lehetne. Arra kelni, hogy két ember ordibál a kapunkban.

-Nem ránk keltél fel. Nem erre néz az ablakod, és fel vagy öltözve. Te csak a rém álmomra keltél-jelentettem ki egyszerűen.-Basszus!-kaptam a szám elé a kezem, mert arról elfelejtkeztem, hogy Oscar ezt nem tudja.

-Milyen rémálmok?-nézett rám aggódóan.

-Néha rosszakat álmodok. Ennyi az egész-magyaráztam, de nem néztem rá.

-Erre visszatérünk. Ash? Te?-nézett az említettre.

-Én?-ráncolta a szemöldökét.

-Jössz?

-Ja, nem! Isten ments! Máshova megyek. Később találkozunk! Sziasztok!-indult el az ellenkező irányba, mint amerre mi mentünk.

-Induljunk-szedtem elő a fülesem.

°°°

-Hilary-kopogott valaki az ajtón.-Tudom, hogy itthon vagy! Kérlek, gyere ki!-dörömbölt.

-Mit akarsz?-rántottam fel előtte az ajtót.

-Beszéljük meg a tegnapot. Kérlek.

-Nincs megbeszélni valónk. Már nincs. A kulcsot pedig kérem-tartottam ki a kezem.

-Milyen kulcsot?-tettette a hülyét.

-A kapukulcsot. Na, ide vele-néztem rá ellentmondás nem tűrő hangon.

-Tessék-nyomta a kezembe.-Kérlek, Pici!-kezdte megint a kérlelést, de a becézése megforgatta a szívembe azt a bizonyos kést, ami a jelenléte miatt fúródott bele.

-Nincs jogod ahhoz, hogy így hívj. Azt hittem tegnap világos voltam-tettem karba a kezeim.

-Igen, de...

-Ezek szerint csak nem voltam érhető. Felejts el! Örökre.

-Pindur, kivel beszélsz?-kiabált Ash.

-Senkivel!-kiabáltam vissza.-Tűnj el!-sziszegtem Colton-nak.

-Nem! Addig nem, amíg nem tudjuk ezt megbeszélni!

-Nincs mit megbeszélnünk, fogd már fel! Vége van! Végérvényesen!-keltem ki magamból.-Most pedig takarodj el Colton Collins, mielőtt kihívom Asher-t!-emeltem fel a hangom.

-Nem kell hívni-jegyezte meg cinikusan.

-Na, mi van Collins? Nem volt elég a reggeli, kell még?-lépett mellém Ash.