Összekötve | ✔️ |

33. fejezet

(2020. december 26. szombat)

-Mégis hova a picsába visztek ti minket?-kerekedett el Asher szeme, amikor Daniel leparkolt a híres LAX repülőtér parkolójába, hajnali fél kettőkor.

-El innen-nézett rá Dan.

-Na, kösz, ezt magamtól is megfejtettem-forgatta meg szemeit a fiú, majd kipattan a kocsiból.

°°°

-Miért hiszitek azt, hogy Portland majd kibékít minket?-kérdeztem mikor leszálltunk a repülőről, reggel hat órakkor.

-Nem Portland-ben lesztek. Itt mi leszünk néhány napig, munka ügyben.

-Apa, mi a frászért erőltetitek ezt az egészet, mikor januárban úgyis...-hallgatott el Asher mikor odaértünk hozzájuk.

-Mi lesz januárban?-kérdeztem rögtön, miközben a téli kabátomat vettem fel, ami utoljára New York-ban volt rajtam.

-Semmi-vágta rá a fiú. Vállat vonva tovább követtem anyuékat. Beszálltunk egy bérelt autóba, majd útnak indultunk. Fogalmam sincs mennyi ideje autóztunk, de egy idő után kiértünk Portland-ből, majd utunk igen hamar a fák között folytatódott.

-Oké! Hova a francba hoztok minket?-meredt Asher anyura.

-Pont ide-állt meg a kocsi alattunk, miközben anyu válaszolt.

-Mi ez a ház?-pattant ki a fiú a kocsiból az apja után.

-A család egy régi nyaralója. Van benne fűtés, villany, kaja, pia minden, amire szükségetek lehet. Tudtok főzni, mosni, takarítani. Itt a kulcs-tette le az egyik bőröndre-Jó szórakozást, egyszer majd érkezünk!-tette le Daniel az utolsó csomagunkat is, amikor én kiszálltam a kocsiból, majd vissza is pattan, és már el is hajtottak.

Ott álltunk ketten a mostoha bátyámmal, teljesen lefagyva, és nem, csak azért mert iszonyatosan hideg volt, hanem azért mert erre egyikőnk sem számított. Bámultunk a kocsi, és próbáltuk feldolgozni a hallottakat. Nekem sikerült hamarabb felocsúdnom a döbbenetből. Megragadtam a saját cuccaimat, felkaptam a táskám, és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam azt, majd beléptem. A lakásban eszméletlen hideg volt, így rögtön a fűtőberendezés után kezdtem kutatni.

-Hagyd csak, intézem a fűtést-lépett be Ash is.

-Oké. Én addig szétnézek a konyhába-mentem be az említett helyiségbe. Daniel-nek igaza volt, a hűtő tele volt egy csomó kajával, és a konyha is felszerelt volt. Víz folyt a csapból, tehát eddig nem mondanám, hogy nomád életre akarnak minket kényszeríteni.

-Meg van! Szerintem nemsokára jobb lesz-jött be a fiú.

-Remek! Megyek, befoglalom az egyik szobát-hagytam ott, megragadtam a cuccaimat, majd elindultam arra amerre a szobákat sejtettem. Azonban volt egy kis bökkenő. Egy szoba volt, az is francia ágyal.-Asher!-kiabáltam ki neki.

-Mond?-jelent meg.

-Egy szoba van-mutattam be.

-És? Aludtunk már együtt. Csak kibírjuk most is-vont vállat lazán.

-Biztos, hogy nem leszek veled egy ágyba egy percig sem-tiltakoztam.

-Pedig kénytelen leszel.

-Nem, ha a kanapén alszol.

-Igen, akkor más lenne a helyzet, de én biztos nem fogok a kanpén aludni, ahogyan te sem-nézett rám jelentőségteljesen, mert valóban jól gondolta ez lett volna a következő mondatom.-Egyébként láttad, hogy a ház mellett van egy tó? Oda néz a nappali ablak-terelte a témát.