Összekötve | ✔️ |

20. fejezet

(2020. október 12. hétfő)

-Hilary, mégis miért volt bezárva egész éjszaka a szobaajtód?-vont kérdőre anyu, amikor másnap lementem a konyhába eléggé másnaposan, sajgó fejjel.

-Jó reggelt!-ásítottam.-Nem volt egész éjszaka bezárva az ajtóm, mert amikor lejöttem, akkor nyitva volt-jegyeztem meg.

-Már rég nincs reggel! 11 óra van!

-Uh-húztam el a szám, miközben gyógyszer után kutattam.

-Uh, bizony! Mégis mit csináltál te oda bent?

-Leginkább sírtam. Megvan!-szedtem elő a fejfájás csillapítót.

-Miért sírtál?-váltott át az arca dühösből, aggódóvá.

-Lényegtelen. Kint leszek, elszívok egy cigit. Köszi, a kávét-vettem el tőle a felém nyújtott bögrét, miután bevettem a gyógyszert. Gyorsan felszaladtam a szobámba, belebújtam a Pindur Pandúros pulóverem, és kimentem az udvarra. Leültem a kiülőhöz, a kávémat az asztalra tettem, a cigisdobozból kivettem egy szálat, majd az is oda helyzetem a cigim meg gyújtása után az ön gyújtóval egyetemben.

-Jó reggelt Pindur-lépett oda hozzám óvatosan Ash.

-Reggelt? 11 óra-néztem rá.

-Nekem még reggel van-ült le mellém sóhajtva.

-Hogy hogy?

-Hétfő van, nem kell iskolába menni, és este nem csak te látogattad meg apám vitrinjét. Szerintem eleget mondtam-vett el egy cigit.

-Te miért ittál? Csak nem, nem jött össze egy csaj?

-De.

-Hát nagy bánat is lehet, hogy egy éjszaka úgy telt el, hogy nem volt ágymelegítőd-jegyeztem meg cinikusan.

-Ja, az is volt. Főleg, hogy a bizonyos lánnyal többet akarok, mint egy éjszakát-nézett mélyen a szemembe.

-Ne, kezd Ash-fordítottam el a fejem.

-Mit?

-Ezt az egészet.

-Miért ne? Így legalább szóba állsz velem.

-Amúgy is szóba állok veled-pillantottam rá.

-Nem voltam benne biztos, hogy a tegnap után...

-Csak... csak hagyjuk.

-Oké. De azt megkérdezhetem, hogy te miért csonkítottad meg apám pia készletét?

-Csak... mindegy. Tényleg.

-Hilary, te csak úgy nem iszol. Gyere-áll fel, és felém nyújtotta a karját. Elnyomta a cigim, felkaptam a kávésbögrém, majd megfogtam a kezét. Elvezetett a ház mögé, ahol még nem jártam.

-Az egy faház?-mutattam a kissé rozoga, inkább fészerre hasonlító tákolmányra.

-Igen. Régen sokat lógtunk itt a többiekkel-nyitott be.-Ma már inkább csak mindenféle kacatot behajigálunk ide, de néha ha egyedül akarok lenni, bejövök.

-Miért hoztál ide?-fordultam körbe, a kis helyiségben. Meglepő módon egész jó állapotban lévő bútorok voltak benne. Egy kanapé, két fotel, és egy szekrénysor. Asher arrébb tett néhány cuccot, amit behordtak ide, majd leült a kanapéra.

-Mert tudom, hogy nem pont anyukád előtt akarsz ülni most. És mert itt meleg van.

-Fura-szólaltam meg.

-Mi?

-Hogy soha nem hallottam még tőled, hogy anyut „anyukámnak" hívod. Eddig mindig vagy Brook, vagy Brooklyn volt-ültem le mellé.