Összekötve | ✔️ |

30. fejezet

(2020. november. 23. hétfő)

-Szóval újra a kapcsolatban lévők táborát erősíted?-kérdezte Oscar nyújtás közben.

-Igen-mondtam kicsattanó örömmel.

-Jó ilyennek látni Kiscsaj! Mehetünk futni?

-Aham-álltam mellé, majd elindultunk a szokásos reggeli kilométereinket lefutni.

°°°

-Jó reggelt!-csókolt meg Adam, mikor leértem a konyhába.

-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Jó étvágyat-tette le elém anyu a zabkásám.

-Köszi-kezdtem el, enni, de rövid időn belül elment az étvágyam. Ugyanis a lépcsőről Jessica jött le, oldalán Asher-el.-De azt hiszem, nem vagyok éhes-toltam el, fintorogva.

-Megehetem?-nézett rám Adam közben a zabkásámra mutatott.

-Egészségedre-intettem.-Jó reggelt!-mosolyogtam szívélyesen Jess-re.

-Neked is! Jaj, már majdnem megkérdeztem, hogy hol az egyenruhád, de rájöttem, hogy már nem vagy a csapat tagja-nézett rám sajnálkozva.

-Hát igen! Végre azt hittem megszabadulhatok tőled, ha kilépek, de te rosszabb, vagy mint egy pióca. Főleg ha részeg vagy-vágtam vissza.

-Mi a problémád Hilary?-nézett rám Asher dühösen.

-Nekem?-mutattam magamra felvont szemöldökkel.-Nekem semmi. Én csak beszélgetek Jessica-val. Hisz részegen is olyan jól elvoltunk, aztán gondoltam, lassan már LB-k leszünk nem igaz csajszi?-kérdeztem gúnyosan.

-Nem lehetne, hogy nem bunkózol a barátnőmmel?-nézett rám a szőke fiú felvont szemöldökkel. Mellettem Adam elkezdett köhögni.

-Jól vagy?-ütögettem meg a hátát.

-Persze!-legyintett visszafolyatott nevetéssel.-Nem akarunk indulni?-nézett rám.

-Felőlem mehetünk-szálltam le a székről.

-Istenem! Mint Barbie és Ken-röhögött fel, ahogy kiléptünk a bejárati ajtón.

-Hát! Tipikus gimi álompárja-forgattam a szemem vigyorogva.

-Mi a nyomukba se érhetünk-karolta át a vállam sajnálkozva.

-Áh, még csak gondolnunk sem szabad ilyenre-„szomorodtam" el.

-Mondjuk a miénk igazibb, mint az valaha is lesz. Miss Plastic és Mr. Csapatkapitány.

-Találó-nyomott egy puszit a hajamba.

-Tudom-vigyorogtam.

-Kis nagyképűm-bökött a bordáim közé.

-Ezzel vitába kell, hogy szálljak. Nem vagyok nagyképű, csak tudom, hogy mindent jól csinálok-bölcselkedtem.

-Hogyne! Elnézést az nem ugyan az-nevetett fel.

-Nem ám-böktem oldalba mosolyogva.

-Ez erősebb volt, mint az enyém-nézett le rám durcásan.

-Mert te fiú vagy! Jobban bírod-adtam logikus választ. Legalábbis szerintem.

-Eléggé szar sztereotípia-húzta el a száját.

-Szerintem igaz. Hisz te ezt is simán kibírod-böktem ezúttal tényleg erősen oldalba a könyökömmel.

-Ez háborút követel Josephine!-vette el a karját a vállamról én azonban futásnak eredtem.