Összekötve | ✔️ |

10. fejezet

(2020. augusztus 19. szerda)

-Hali! Csak azért hívlak, hogy lenne-e kedved tartani egy ilyen ottalvós buli szerűséget?-kérdeztem Emmát, miközben fél kézzel az utolsó simításokat végeztem a festményen, ami majd később anyu szalonjának a falát fogja díszíteni, csak nagyobba.

-Ú, oksi, persze benne vagyok! Úgyis megy Liam is Ash-hez.

-Jön ma Liam?-kérdeztem fájdalmasan.

-Nyugi, Harangvirág! Nekem is nagyon hiányzol már!-hallottam meg Liam öntelt hangját.

-Emma tudd, hogy jó volt ismerni téged, te szerintem én most elásom magam.

-Miért?-kérdezte értetlenkedve.

-Mert a bátyád rám van szállva-adtam meg a nagyon egyszerű választ.

-Ó, ne aggódj, te e felől a hülye gyerek felől, Asher majd elbeszélget vele.

-Köszi, húgi én is szeretlek, és mindig kiállok melletted-jegyezte meg Liam.

-Hogyne. Kivéve akkor, amikor nem, mi?-kérdezte.

-Nálunk találkozunk! Sziasztok!-nyomtam ki őket gyorsan.

Gondoltam, megpróbálom felhívni Summert. Rég beszéltem már vele, még azt sem tudja, hogy már egy hete, elköltöztünk. Amúgy brutális, hogy egy hét alatt mennyi minden történt. Van egy férfi/fiú, tök mindegy, aki bármikor megölelhet, megpuszilhat, mert nem érzem azt az érzést, ami ilyen cselekedetekkor mindig elfog. Ezt a fiút, még Sarah-nál is jobban a bizalmamba engedtem, és Ő a barátom. Mármint nem úgy, mint mondjuk Will, hanem úgy rendesen. (Na, szóval értitek.) És ha ez még nem lenne elég, szereztem barátok, nem is egyet, és járok röplabdázni is. Baszd, meg erről jut eszembe, hogy ma edzés is van! Már hívtam is vissza Emmát, miközben épp az ecsetem mostam ki a tálba.

-Itt vagyok-szólt bele.

-Emma ma edzés van, szóval mi lenne, ha csak utána jönnétek? Vagy jönnél.

-Nincs ma edzés te! Az edző oda van két hétig vakációzni. Legközelebb szeptember 9-én lesz edzés-emlékeztetett.

-Ó, tényleg!-csaptam a homlokomra. Csakhogy a tenyerem csupa festék volt.-Ó, hogy azt a mocskos kurva Istent, hogy rohadna meg!-káromkodtam.

-Mi?-lepődött meg a vonal végén a barátnőm.

-Bocs, nem neked, csak most mennem kell. Várlak! Szia!-nyomtam rá. Másodjára is a mai napon. Csodás barátnő vagyok.

Gyorsan kiléptem a szobámból, majd beszaladtam a közös fürdőbe, amit még egyszer sem használtam, viszont azt tudtam, hogy valahol itt kell lennie annak a festéklemosó cuccnak, amivel ilyenkor le szoktam kaparni a fejemről, kezemről, és kábé mindenhonnan ahova csak le tud, cseppeni. Feltúrtam az egész szekrényt, mikor leghátul megtaláltam.

-Meg van?-kérdezte Asher az ajtófélfának támaszkodva.

-Meg-mutattam fel diadalittasan.

-Izé, Eperke, egy kicsit, festékes a hajad, meg a homlokod-próbálta visszatartani a röhögést.

-Ne tarts vissza-szóltam rá.-Röhögj ki nyugodtan. Viszont most ha meg bocsátasz, le kell szednem a bőrömről a festéket, és el kell készülnöm, ugyanis megyek fodrászhoz-léptem azt ajtóhoz, amit tervem szerint bevágtam volna az orra előtt, de Ő odatette a lábát.

-Segítek-ajánlotta.

-Szerintem boldogulok-tiltakoztam.

-Akkor is segítek. Na, add azt a cuccot. Mond, hogy kell csinálni.