Összekötve | ✔️ |

13. fejezet

(2020. szeptember 20. vasárnap)

Reggel, mit reggel hajnalban, újabb rémálom keltett. Zilálva ültem fel. Colton aggódva nézett rám. Már majdnem odabújtam Coltonhoz, mikor eszembe jutott, hogy ő kurvára nem Asher, és, hogy vele rohadt csúnyán összevesztem. Ahogy eszembe jutott az, hogy miket vágott a fejemhez, újra rám tört a zokogás. Visszadőltem az ágyba.

-Minden oké?-kérdezte Colton.

-Van, amit nem mondta el-pillantottam rá.-Rémálmok gyötörnek, már nagyon régóta. Nem lehet velük mit kezdeni, jártam már minden féle pszichológusnál, de mind csak annyit mondott, hogy majd elmúlik. De nem akar.

-Mennyi az idő?-terelte a témát, amiért hálás voltam. Pont elég volt, hogy kaptam egy együtt érző pillantást. Nem kellett több. Tőle nem. Suhant át az agyamon a gondolat.

-Fél öt. Megnézem itthon van-e már anyu, ha nem baj-mászott ki a takaró alól.

-Nem menny csak nyugodtan-fújtam ki az orrom, egy zsebkendőbe.

-Sietek-lépett ki az ajtón.

Jobban szemügyre vettem a szobát. Világoskék falak, világos barna parketta, egy fa íróasztal előtte székkel, földig érő, kék függöny, és egy fekete pianínó. Rögtön kipattantam én is az ágyból, és már oda is léptem a hangszerhez. Végigsimítottam a billentyűket fedő tetőn, és szinte szerelembe estem.

-Gyere velem, mutatok valamit-lépett mellém Colton. Nem számítottam rá, ezért ijedtemben ugrottam egyet.-Bocsi, nem akartalak megijeszteni-nevetett fel, kedvesen.-Gyere-nyújtotta felém a kezét.

Óvatosan belecsúsztattam a hatalmas tenyerébe a sajátomat. A fiú rákulcsolta ujjait az ujjaimra, majd kivezetett a szobájából. Levezetett a lépcsőn, be a nappaliba, ahol ott állt, egy zongora. De nem akármilyen zongora. Fekete, lakkozott versenyzongora. Ahogy megláttam, rögtön szerelembe ejtett.

-Ez... ez gyönyörű-mondtam akadozva.

-Gondoltam, hogy tetszeni fog, látva, hogy egy egyszerű kis pianínó milyen hatással volt rád-kuncogott.-Mennyünk oda-indult meg. Oda álltunk mellé, és egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy megsimítsam.

-Tudsz zongorázni?-kérdezte Colton.

-Igen-bólintottam.

-Akkor hajrá-bökött az állával a hangszer felé.

-De mi van, ha felébresztem anyukádat? Vagy a húgodat? Nem biztos, hogy szerencsés első benyomás lenne-tiltakoztam.

-Ó, kedvesem fent vagyok-szólalt meg egy női hang.

-Én voltam az ugye? A kiabálásom. A rémálom miatt-szégyelltem el magam rögtön.

-De hogy is. Drágám. Magamtól kelek ilyen korán-legyintett.

-Biztos?

-Igen. Oh, egyébként Mary Adams-mutatkozott be.

-Hilary White-mosolyogtam rá.

-Sokat hallottam már rólad. Viszont azt nem tudtam, hogy zongorázol.

-Én se-szólt közbe Colton.

-Hupsz, nem említettem volna?-húztam be a nyakam.

-Hát, az valahogy pont kimaradt-csettintett egyet a fiú.

-Jaj, de édesek vagytok együtt-olvadozott Miss. Adams.-Hilary, Drágám te kérsz kávét?-kérdezte hirtelen.

-Igen, köszönöm Miss. Adams-mosolyogtam a nőre