Összekötve | ✔️ |

25. fejezet

(2020. október 17. szombat)

„-Kussolj már te ribanc! Olyan, vagy mint az anyád!

-Apu, kérlek! Engedj el-könyörögtem neki.

-Minek kellett megszületned? Jobb lett volna, ha anyád elvetet. De nem, ő ragaszkodott hozzád! És kivel cseszett ki? Veled, Tubicám. De ha erről egy szót is mersz szólni bárinek, nem csak te jársz rosszabbul, de a testvéred meg anyád is. Értve vagyok?-pofozott fel.

-Igen-bólintottam.

-Remek, akkor szórakozzunk egy kicsit-mondta beteg vigyorral az ajkán." Majd arca egyre jobban homályosodott, de a félelem nem múlt el.

-Pindur itt vagyok. Semmi baj, itt vagyok. Nem bánthat-találtam magam, már jól ismert karok között.

-Asher-kapaszkodtam bele, már szinte fuldokolva a sírástól.

-Annyira sajnálom, Bébi! Ez az én hibám!-nyomott egy puszit a hajamba.

-Nem a te hibád-mondtam szaggatottan.

-De. Ha tegnap este ahelyett, hogy bele törődők, hogy nem jöhetek, kiszökök, akkor most nem lenne megint rém álmod-ringatott.

-Miért kellett volna kiszöknöd, és honnan?-húzódtam el tőle.

-Apám kvázi megtiltotta, hogy ide jöjjek-simította tenyerét az arcomra.

-Mi?-néztem rá értetlenül.

-Tegnap csúnyán összevesztünk az ősökkel. Ennek lett ez a vége.

-Anyámmal is?-kérdeztem, de egyre csak forrt bennem a düh.

-Igen-hajtotta le a fejét.

-Mit csináltál?-emeltem fel, hogy a szemembe nézzen.

-Elé csúnyán tettem neki. De én nem akarta, és utána rögötön bocsánatot is kértem, de már mindegy volt. Apámba felment a pumpa még jobban, és eltiltott tőled. De igazából meg értem. Én is így reagáltam volna, ha olyat mond rád bárki, mint amit én mondtam Brooklynra-sóhajtott nagyot.

-Megbántad?-kérdeztem meg, de lehetett rajta látni a választ.

-Meg. Rohadtul. Egész este semmit nem aludtam.

-Anyu nem haragtartó, de én az leszek-lettem megint mérges.-Mit képzel magáról Daniel, hogy eltilt tőled? Nem az apám, sem senkim! Nincs hozzá joga! Mennyi az idő?

-Fél öt.

-Itt ne merj ma hagyni-ráztam az orra előtt a mutató ujjam.

-Ígérem, egész nap itt fogok nálad csövelni-kapta el a kezem, és egy puszit nyomott a tenyerembe.-Viszont ezzel még tartozom-húzott elő a háta mögül egy borítékot.

-Mi ez?-vettem el mosolyogva.

-Nyisd ki-mosolygott. Óvatosan felbontottam a tetejét, majd belestem. Egy kártya volt benne. „Közös tetoválás velem, mihelyst szabad lábra helyeznek. ;) Boldog szülinapot, AJ" Állt a kártyán.

-Ha nem szeretnéd, akkor nem kell, ki találok valami mást-kezdett hadarva magyarázni.

-Csitt-csókoltam meg. Üllő helyzetből pillanatok alatt hanyatt fekve találtam magam, Ash pedig előlem, felém került. Hevesen faltuk egymás ajkait, és állítom, ha nem csörren meg a telefonom, képesek lettünk volna, ott egymásié lenni.

-Hagyd-morogta Asher.

-És ha anyu az, hogy magyarázom ki, miért nem vettem fel?-toltam el magamtól.