Összekötve | ✔️ |

14. fejezet

(2020. szeptember 21. hétfő)

-Hilary! Zuhanyozz gyorsabban, mert nem vagyok hajlandó sokáig várni!-dörömbölt a fürdőm ajtaján Emma.

-Nem kell kiabálni, itt vagyok-léptem ki a fürdőből, teljesen készen.

-Remek!-csapta össze a tenyerét elégedetten, ahogy végig nézett rajtam.-Szedd a táskád, meg fogd ezt a csomagot, mert ma pompom lány meghallgatás.

-És?-fogtam meg a tornazsákot, amit hozzám vágott.

-És mi bizony megyünk. Ezt vártam tavaly is egész évben, hogy végre 10-es legyek, és mehessek pompom lánynak-lelkendezett.

-Az lehet, hogy te ezt vártad már tavaly is, de én nem. Szóval én biztos, hogy nem megyek-adtam vissza a kezébe a tornacuccot.

-De, jössz!

-Egy jó indokot mondj amiért én ezzel jól járok-nyaláboltam fel a táskámat a földről.

-Mert ezzel engem tennél a világ legboldogabb barátnőjévé-jött utánam.

-Jó reggelt!-köszöntem mindenkinek, aki a konyhába tartózkodott. Azaz, Anyu, Daniel, Asher, akik ugye alap. Na, meg Liam és Noah. Mert az én megjelenésemmel, az egész banda ideszokott reggelente. Anyu meg örül, mert egy csomó kamaszt etethet, ha már én nem eszem valami sokat, Dan pedig, minden reggel, megbeszéli a fiúkkal a múlt napi meccset. Tehet azzal, hogy az „Arany csapat", ahogy újonnan a suliban hívnak minket, nálunk tanyázik reggelente mindenki jól jár. Csak én nem. Mert még az az ember is sok, ilyen korán reggel, akik alapból itt tartózkodnak, nem kell nekem még plusz három fő. Főleg ha az egyik Liam Roudrigez. Már kora reggel ki idegel. Aki nem zavar az egyedül Em. Vagyis ő nem mindig.

-Jó reggelt!-köszönt vissza anyu, Dan és Noah.

-Eperke-biccentett Ash.

-Harangvirág-vigyorgott Liam.

-Még egyszer így hív valamelyik leütöm-panaszoltam Noah-nak mikor leültem mellé, az asztalhoz.

-Megértelek-nézett rám együtt érzően.-Miért van az, hogy te vagy az egyetlen normális a csapatban?

-Hé! És én?-háborgott Emma.

-Ugye ezt nem gondoltad komolyan húgi?-nézett rá Liam.

-Téged senki nem kérdezett!-vágta rá.

-Örülök, hogy kezdesz megenyhűlni-húzta el a száját.

-Szerinted meddig fogják még marni egymást?-súgtam Noah-nak.

-Sose hagyták egymást békén. De szerintem ezt az új fajta „utállak, mert beköptél" vitát nem sokáig fogják bírni.

-Szerintem Em hamarabb meg fog törni, mint Liam.

-Igen, én is arra tippelek-értett velem egyet.

-Megyek!-kiáltottam, mikor csengettek.-Mondom megyek! Nem kell, úgy ráfeküdni a csengőre!-dühöngtem, mikor hiába ordítottam, ki, hogy jövök, az illető, tovább nyomta, mint aki süket.-Mondom, érkezek!-rántottam fel az ajtót.-Oh, Colton-lepődtem meg.-Szia!-mosolyogtam.

-Szia!-nyomott egy gyors csókot a számra.-Rosszkor?-látta meg a riadt fejemet.

-Áh, dehogy, csak itt van az egész csapat...-dúrtam kínosan a hajamba.

-Akkor, lehet jobb, ha megyek.

-Nem, dehogy is! Neked legalább annyi jogod van itt lenni, mint nekik-kaptam el a karját.