Összekötve | ✔️ |

29. fejezet

(2020. október 31. szombat)

Eseménydús és mégis eseménytelen napokat tudok a hátam mögött. Na, de nézzük szép sorjában. Az nap, amikor találkoztunk Adam-el, végülis ráírtam, hogy benne vagyok a talákozóban. Természetesen előtte megbeszéltem Asher-el, aki hosszas győzködés és kérlelés után beadta a derekát, feltéve, ha el is vihet és haza is hozhat. Szóval Adam-el megbeszéltük a másnapot, hogy háromkor a DTC-ben találkozunk. A találkozót egyébként élveztem, Adam kellemes társaságnak bizonyult, de barátnál semmi több nem volt köztünk. Ami zavaró volt, hogy Colton dolgozott, így végig éreztem magamon a tekintetét, szinte lyukat égetett a hátamba. A találkozó után, másnap, Emmával elmentem moziba, és tartottunk egy csajos délutánt. Őszintén szükségem volt már rá. Az utána következő napokban semmi érdekes nem történt, délelőtt suliba voltam, jó esetbe csak napi egy csatát vívtam Jessica-val, délután pedig tanultam. Az ősök megint elmentek, de ahelyett, hogy minden percét kihasználnánk, hogy nincsennek itthon, és együtt lennénk Ash-el, szinte kerüljük egymást. Vagyis főleg ő engem. Nem állítom, van amikor minden normális, és beszélgetünk, veszekszünk vagy csak szimplán megnézünk egy filmet, de ezek egyre ritkulnak. Fogalmam sincs mi történt. A fiú azt állítja semmi, azonban ez egyértelműen nem igaz. Van valami baj, csak azt ne tudom mi. És nem akarja elmondani. Én pedig kezdek egyre jobban aggódni. Most viszont vissza a jelenbe, ahol épp Emma végzi az utolsó simításokat a sminkemen. Ugyanis haloweeni buliba megyünk, méghozzá az iskolába. A kilencedikesek kitettek magukért, ahogy ma így futólag láttam, eszméletlen lett a tesi terem díszítése. Én Frankie Stein vagyok Emma pedig Draculaura mind a ketten a Monster High-ból. Asher Joker lett, Liam az AZ bohóc, Noah vámpír, Oscar pedig Voldemort. Nos, eléggé színes kis társaság az biztos.

-Lányok hogy álltok?-kopogott be Noah türelmetlenkedve.

-Most lettünk kész-tette le Em az ecsetet.

-Épp ideje volt-nyomultak be a fiúk hangoskodva.

-Mehetünk?-kérdezte Liam.

-Mehetünk-vágtuk rá egyszerre.

-Gyönyörű vagy-súgta a fülembe Asher, lemaradva egy kicsit a többiektől.

-Köszi. Te is jól nézel ki-mosolyogtam rá.

-És hol marad a puszim?-kérdezte felháborodást tettetve.

-Kell valami?

-Oh, tőled sok minden kéne-vigyorgott perverzen.

-Disznó-csaptam a vállára, ő pedig röhögve megcsókolt.

-Héj, tubicáim! Ne most, turbékoljatok! Induljunk már-sürgetett Oscar.

-Megyünk már-szaporáztuk meg a lépteinket.

°°°

-Na! Meg ne fulladj!-veregettem hátba Jess-t vihogva.

-Ne félts te engem-legyintett, majd egy ivásra lehúzta a pohara tartalmát.-Gyere táncolni-rángatott.

-Megyek magamtól is, nem kell rángatni-röhögtem, és beálltam a zenére szinte egyszerre ugráló diáktömegbe táncolás címszó alatt őrjöngni. És, hogy hogy kerültem már megint a lány mellé? A sztori írtó egyszerű, roppant rövid, de igen fájdalmas. Asher-el csúnyán összevesztünk, én elkezdtem inni, majd jött a már kicsit sem szomjas Jessica, és együtt ittunk. A többieket valamikor elveszítettem, így ketten ittunk és táncoltunk. Ő fogalmam sincs miért tombolt, én azért mert a veszekedés több mint valószínű, hogy szakításnak is felfogható.

°°°

-Oké, semmi baj Eperke! Itt vagyok-simogatta Ash a hátam miközben a WC felett görnyedtem és többnyire hánytam. Azt nem tudom, hogy hogy került ő megint a közelembe azt meg végképp nem, hogy haza mi módon és mikor jutottam, csak az van meg, hogy az egész estét a WC-m felett görnyedve töltöttem, a fiúval az oldalamon.