Összekötve | ✔️ |

35. fejezet

(2020. december 29. kedd)

Reggel Asher mellett keltem, szorosa hozzá bújva, a testem pedig csak az ő pólója fedte. Ahogy néztem a békésen alvó fiút, bevillantak az este emlékképei, a legintenzívebben azonban azt láttam, amikor a fiú mielőtt bármi történt volna, a szemembe nézve azt mondja, hogy szeretlek. Elsőnek mondtuk ki, pedig már hónapok óta így éreztünk. Óvatosan kibújtam mellőle, majd a konyhába mentem. Jobb ötlet híján, elkezdtem palacsinta tésztát csinálni, majd elővettem a serpenyőt, és a sütésének is neki láttam.

-Jó reggelt!-karolta át két kéz hátulról a derekamat, majd a tulajdonosuk a nyakamba puszilt.

-Jó reggelt!-döntöttem hátra a fejem a vállára.

-Tudod, mi lenne a jó?-harapta meg a fülcimpám.

-Mi?

-Ha minden reggel így kelnék. Hogy édes illatok szállnak a szobában, és amikor kijövök, a világ legszebb nője szorgoskodik a konyhába, egy szál pólóba. Ami az enyém-csúsztatta kezét be a póló alá.

-Ash-húztam ki onnan.

-Mi az?-vándorolt vissza, a nyakamon pedig éreztem, hogy szája csintalan mosolyra húzódik.

-Vedd ki a kezed, és ülj le az asztalhoz-böktem meg a könyökömmel.

-Én tudok ettől jobb ötletet is-fordított maga felé.

-Oda fog égni a kaja-ráztam a fejem.

-Ezt könnyen orvosolhatjuk-zárta el egy mozdulattal a tűz helyet.

-Attól, hogy elzártad, még nem fogom beadni a derekam-fontam karba kezeim a melleim előtt.

-Akkor mit kell tennem?-nyomott egy puszit a számra.

-Leginkább ülj le az asztalhoz.

-És ha nem akarok?

-Akkor meg hagyd, hogy elkészítsem a reggelit-fordítottam neki hátat, azonban mielőtt bármit is csinálhattam volna, visszafordított.

-Sajnos azt nem tehetem-csókolta meg a nyakam, és enyhén meg is szívta.

-Asher, anyuék bármikor megérkezhetnek, és ha te most kiszívod a nyakam, hogy fogom megmagyarázni?-döntöttem oldalra a fejem önkéntelenül is, mert jól esett ajkainak érintése a bőrömön.

-Sétáltál az erdőbe, és bele akadtál egy favágóba, és ő csinálta-tért át a másik oldalra is.

-Idióta!-csaptam meg a vállát.

-Elég meg győző voltam már, ahhoz, hogy feladd a küzdelmet vagy munkálkodjak még?-hajolt el tőlem, hogy a szemembe nézzen. Az ő kékszemeiben két érzelmet láttam váltakozni. A szeretet és a vágyat. Szóbeni válasz nélkül hagyva húztam magamhoz egy csókra. Ő sem tétlenkedett, rögtön a combom alá nyúlt, és felültetett a pultra.

-Miért olyan ismerős nekem ez a helyzet?-súgta ajkaimra.

-Mert már hónapokkal ezelőtt is őrültek voltunk-forrasztottam össze újra ajkainkat. Mondanom sem kell, hogy a reggeliből semmi nem lett.

°°°

-Oké. Mit csináljunk?-ültem le a fiú mellé a kanapéra, amikor befejeztem a vacsora maradékainak eltakarítását.

-Lennének ötleteim-húzott az ölébe, miközben a nyakamat tenném rá, hogy disznóságokon járt az esze.

-Ha lehet, szedd ki az eszed a gatyádból-tettem kezem a mellkasára.