Összekötve | ✔️ |

5. fejezet

(2020. augusztus 13. csütörtök)

-Na, jó! Engem nem érdekel, hogy mitől ordibálsz álmodba, de hagyd abba!-kiabált Asher.

-Istenem! Ha tudnád, mit meg nem tettem azért, hogy elmúljanak, a rémálmaim nem kiabálnál így velem-forgattam a szemem unottan, miközben a turmixomat kortyolgattam.

-Engem nem érdekel, hogy miket tettél. Az érdekel, hogy most kurvára nem teszel semmit!-lapátolta tovább a gabonapehelyhet a szájába.-Áruld már Asher Cooper szerinted én nekem olyan rohadt kellemes minden éjszaka ugyan azt a szörnyű álmot átélni és úgy kelni fel mintha zuhanyoztam volna?-csaptam idegesen a poharam a pultra.

-Mit tudom én! Fura lány vagy-vont vállat.

-Na, kösz. Minden lány erre vágyik, hogy már korán reggel megkapja egy fiútól, hogy fura.

-Ne csinálj, már úgy mintha érdekelne a véleményem.

-Tudod mit. Igazad van. Nem tettetem magam. Próbáltam veled valami féle szabályos viszonyt kialakítani, de látom, nem lehet. Feladom-tartottam fel a kezem megadóan miközben hátráltam.

-Hé, nehogy itt hagyd a koszos poharad!-kiáltott utánam mikor én már a lépcsőn jártam.

-Nagyfiú vagy el tudod mosogatni!-kiáltottam vissza.

Komótosan elkészültem, majd rózsaszín hajamat kifésülve hagytam, hogy magától megszáradjon. Elkéne menni fodrászhoz. Gondoltam.

-Hé, Eperke!-kopogott be Asher egy órával később.

-Mi van?-kérdeztem durván.

-Örömmel hallom, hogy még mindig dühös vagy. De ha befejeznéd a duzzogást akár ki is jöhetnél.

-Egy nem duzzogok. Kettő minek mennyek ki?-ültem fel az ágyon.

-Csak gyere.

-Hogy járok én azzal jól?-hajoltam be az ágyam alá, ahova elrejtettem egy dobozt, mindenféle hülyeséggel ez által viszont eléggé fura lett a hangom.

-Mit csinálsz te odabent Hil?

-Vagdosom magam-mondtam nyugodtan, még mindig hason fekve, könyékig elmerülve az ágyam alatt.

-Mi van?-nyitotta ki az ajtót ijedten.

-Szóval még is vannak érzéseid irántam-kémleltem ki rózsaszín hajzuhatagom alól, ami eltakarta az arcom és az azon ülő diadalittas vigyort.

-Ez nem vicces Hil! Tudod, hogy mennyire megijedtem?

-Aha, sejtem. Az arcodra van írva. De legalább tudom, hogy szeretsz-néztem fel rá, és hátra dobtam a hajam.

-Egyenesen imádlak-fintorgott.-Amúgy te mi a fészkes fenét csinálsz az ágy alatt?-lépett hozzám közelebb.

-Ki mondta, hogy bejöhetsz?-húztam fel a szemöldököm.

-Én kérdeztem előbb. Szóval?

-Keresek.

-Jó, de mit?

-Egy dobozt. De feladom-fordultam vissza a hátamra.-Amúgy miért kellett volna kimennem?

-Csak azt akartam kérdezni, hogy nem-e nézünk meg egy filmet?-vont vállat, miközben a képeimet nézte.

-Már bocs, de nem olyan régen még furának neveztél, most meg filmet akarsz velem nézni?

-Ahhoz még most is tartom magam, hogy fura vagy. Ez a srác a palid?-mutatott az egyik képemre az asztalom felett. Rögtön tudtam melyikre gondol. Arra ahol ketten vagyunk Will-el ő épp kitárt karokkal igyekszik felém, én pedig riadtan nézek rá. Végül természetesen nem ölelt meg.