Összekötve | ✔️ |

9. fejezet

(2020. augusztus 18. kedd)

-Jó reggelt-nyújtózkodtam álmosan.

-Jó reggel! Milyen emberi időbe kelni?-mosolygott.

-Fura. De jó, hogy végre nem én vagyok az első, aki felkel-fordultam szembe vele.

-Mai programod?

-Semmi. Lehet áthívom Emmát medencézni-gondolkodtam.

-Mi lenne ha nem hívnád át? Csak mi ketten lennénk?-suttogta a fülembe.

-Mi lenne, ha azt mondanám esélytelen, tekintve, hogy itthon lesznek a szüleink?

-Nem lesznek. Apa dolgozni megy és tudtommal Brook is.

-De még ha nem is így lenne, akkor is megoldanád, hogy belemenjek ugye?-kérdezte mosolyogva.

-Igen. Tudod, hogy életem a véred szívása, és így legalább ki tudom nyomozni, hogy hol van a tetkód-vigyorgott Asher.

-Már ha hagyom-hagytam figyelmen kívül a mondata első felét.

-Úgyis hagynád-mondta magabiztosan.

-Álmodban-forgattam meg zöld íriszeim, majd felültem.

-Hova-hova?-fogta meg Ash a derekamat.

-El innen mellőled-válaszoltam egyszerűen.

-Igen? El mellőlem?-kérdezte játékosan.

-Igen. Minél messzebb annál jobb-tudtam, hogy elkéne menekülnöm, azonban én nyugodtan ültem tovább az ágyamon.

-Biztos?

-100%-bólogattam.

-Mond csak Eperke? Csikis vagy?-ült mögém szorosan Ash.

-Nem-vágtam rá.

-De, de! És hol? Itt?-kezdte el csikizni a tarkóm. Meg se rezzentem.-Vagy esetleg itt?-nyúlt le hirtelen a derekamhoz. Na már most, azt tudni kell rólam, hogy sehol máshol, de tényleg sehol máshol nem vagyok csikis csak a derekamnál. Ott viszont kegyetlenül.

-Ne-visítottam fel nevetve.

-Szóval itt csikis a White kisasszony-fektetett az ágyon hanyatt.

-Kérlek...ne-mondta fulladozva.

-Miért ne?-ült a csípőmre.

-Meh...hert...megh...fulh...hadh...hok-nevettem miközben Ő továbbra is csikizett.

-Még mindig távol akar tőlem lenni Miss White?

-Egyhre távoh...holabb Mr. Cooper.

-Nos, sajnálom, de ezt nem tudom megadni önnek kedvesem.

-Csak hagyd abba-kapta levegő után.

-Kincsem minden rendben?-nyitott be anyu.

-Ih...igen-válaszoltam lihegve. Na már most ez elég félre érthető szituáció volt, ugyanis én rajtam csak egy sort volt egy kinyúlt bő pólóval, ami takarta a sortot. Asherön pedig csak egy szürke melegítőnadrág. Az mentett meg mindket attól, hogy anyuék ne higgyék azt, hogy bármi olyan történik köztünk. Mert persze az én lihegésem sem segített a dolgon.

-Mit is csináltatok?-ráncolta össze szemöldökét.

-Csak ez a barom-mutattam Ashre-úgy gondolta, hogy vicces, ha a lelket is ki csikizi belőlem-ütöttem tarkón.

-Au!-kapott oda.-Ezt most miért kaptam?-kérdezte még mindig RAJTAM ülve.

-Egy mert még mindig rajtam ülsz, kettő meg mert megérdemelted. Most is-tettem hozzá.