Összekötve | ✔️ |

23. fejezet

(2020. október 15. csütörtök)

-Ah..-tapogattam nyöszörögve a hangosan csörgő összetört telefonomat keresve.-Ki a franc az?-ültem fel.-Haló?-szóltam bele rekedten.

-Jó reggelt!-hallottam meg Sarah hangját.

-Mit akarsz Wilson?-ébredtem fel teljesen.

-Beszélni.

-Még nappal sem beszélnék veled, nem, hogy hajnali két órakkor! Ha ennyi, akkor le is tenném, és vissza aludnák.

-Hilary?-morogta mellettem Ash.-Ki a tököm az?-nézett rám fél szemmel.

-Oké, most úgy teszek, mintha nem hallottam volna, hogy valaki ott fekszik melletted. Kérlek csak hallgass meg-váltott könyörgőre.

-Nem Sarah. Te hallgass meg. El telt két hónap, úgy, hogy nem kerestél. Mégis miért lett most ilyen fontos, hogy beszéljünk? Ja, várj! Nem érdekel! Mert már nem vagy nekem senkim, a kellemetlen ismerősön kívül! Tudod, az, aki ha meglátsz az utcán még a fejed is elfordítod, csak nehogy észre vegyen. A telefont meg végképp nem veszed fel neki.

-Hilary kérlek!

-Nem! Nem érdekelsz! Se te, sem pedig a barátod, William. További szép napot!-nyomtam ki a telefont.

-Sarah?-ült fel Asher is.

-Ő. Úgy tűnik eszébe jutottam-forgattam meg a szemeim.

-Egészen pontosan mennyi az idő?

-Hat óra. De New York-ban meg délelőtt kilenc.

-Gyere, aludjunk-dőlt vissza.

-Nem lehet. Tudod, hogy ma versenyem van-nyomtam egy puszit az arcára, miközben kimásztam az ágyból.

-Én még akkor is alszok.

-Aludjál-mentem be a fürdőbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam, kifésültem a hajam, felfogtam egy kontyba, majd egy szál köntösbe kilibbentem, mert hát Ash úgyis alszik.

-Éreztem, hogy nem szabad vissza aludnom-villantott felém egy perverz mosolyt, hason fekve.

-Miért van az, hogy te mindig látsz, ha csak így jövök ki. De ha meg nem, akkor valahogy sose.

-Megérzés.

-Az. Nyilván-vonultam át a gardróbomba mosolyogva.

Felvettem egy fekete cica nadrágot, a piros egyen mezünket, amin fehér betűkkel ott díszelgett a nevem, és a számom. Mire ezzel végeztem, az ágyamban lévő fiú, már nem volt sehol. Vállat vonva mentem ki a szobámból, le a konyhába. Csináltam magamnak egy kávét, és szendvicset, majd leültem az asztalhoz megenni, miközben az instagramot pörgettem.

-Jó reggelt, Húgi!-támaszkodott a vállamra Blake.

-Nem vagyok a húgod. Idősebb vagyok nálad-világosítottam fel.

-Nem én nézek Pindur Pandúros videókat instagram-on.

-Ó, a jó öreg Pindur Pandúrok! Igazai fan Eperke! Még ilyen pulcsija is van!-lépett be a másik jó madár a konyhába.

-Mert te mit nézel? Pókembert! Ugyan az-vágtam rá.

-Hő! Ezt szívd vissza! A Pókemberhez semmi nem hasonlít, legfőképp meg nem ugyan az!-szállt be a beszélgetésbe Blake.

-Nem csak külsőre, de mé belsőre is mint két tojás!-álltam fel.-A szobámba leszek, tárgyalni valóm van-hagytam ott őket. Ami így utólag bele gondolva nem biztos, hogy 100 százalékosan jó ötlet volt.