Augusztus 10. Ez az a dátum, ami örökre megváltoztatta az életem úgy, hogy akkor még nem is tudtam róla. És, hogy mi történt? Megismert Őt! Azelőtt sose hittem az igaz szerelemben. De jött és bebizonyította, hogy igen is létezik. Mert miután megisme...
-Szia. Ne haragudj, hogy nem hívtalak tegnap, csak minden összejött. A szüleim hazaértek az útról ahol voltak, volt egy kis baj is otthon, ráadásul edzésem is volt. Nagyon röstellem, hogy nem jelentkeztem-sütöttem le a szemem.
-Hé, nyugi nem gáz. Az a lényeg, hogy most már minden rendben van otthon. Ugye?-kérdezett rá.
-Ja, persze-bólintottam.-Tényleg nem gáz?
-Nem. De ha megtudnám a számod...
-Mindjárt megcsörgetlek.
-Oké. Én addig elkészítem a kávéd.
-Ami azt illeti, nem kérek. Ma már voltam itt, futás után, csak nem voltál itt, ezért jöttem, hogy hátha most itt talállak.
-Tényleg gyötört a bűntudat mi?-vigyorgott.
-Nagyon. Meg ami azt illeti, nem bizonyulsz olyan rossz beszélgető partnernek.
-Köszönöm-biccentett.-Te sem.
-Csörögsz-mutattam a zsebére ahol ott rezgett a telefonja.
-Biztos csak az exem az-legyintett.
-Azért nézd meg, hátha fontos-tanácsoltam.
-Nem hagysz addig békén mi?
-Nem-ráztam a fejem.
-Ismeretlen-szólt, mikor előhalászta a telefonját.-Várj csak. Te?-nézett rám hitetlenkedve.
-Én bizony-nevettem fel, jó ízűen.
-Szemét!-nevetett fel ő is.
-Ezt bóknak veszem.
-Mentettelek-nézett fel a telefonjából.-Amúgy mi az, hogy le szemeteztelek ahhoz képest, hogy azt állították, hogy depressziós vagy.
-Remek. Szóval hozzád is elért a pletyka.
-Mindenkihez. Hetekig erről témáztak a hírekben.
-Tudom. De jó volt olyan emberrel találkozni, aki nem tudta-sóhajtottam.
-Van olyan ember?-lepődött meg.
-Van. Az egyik barátnőm. Akit tegnap hallottál a telefonban-húztam el a szám.
-A diszkrét csajszi-bólintott.
-Az-nevettem fel.-Amúgy nem fognak szólni, hogy feltartalak?-jutott eszembe.
-Nos, amint látod, nem szakadok meg a munkába-tárta szét a karját-úgyhogy szerintem nem.
-Biztos?
-Igen. Inkább mesélj, mit sportolsz?-támaszkodott a pultra.
-Röplabdázok. Te sportolsz vagy sportoltál?
-Igen. Motorozok. Régebben versenyekre is jártam.
-Az menő! Hogy hogy abbahagytad a versenyzést?
-Valamiből meg kell élnem, és az nem tűnt valami ígéretesnek. Meg hát, idén már az egyetemet is fizetnem kell.
-Hova mész?
-A Santa Monica Collage
-Akkor nem mész messzire-mosolyogtam.
-Nem-rázta meg a fejét.-Amúgy sem szerettem volna itt hagyni a családom, főleg meg nem a húgom.
-Van egy húgod?-csodálkoztam.
-Igen. Cora. Tündéri kislány.
-Biztos aranyos.
-Imádna téged. Egyszer lehet, bemutatlak neki.
-Oh, oké. Mennyi idős?
-14 éves.
-Nekem egy nővérem van.
-Tényleg? És ő is jött veletek?
-Nem. Nem a legfényesebb a kapcsolata anyuval-húztam el a szám.-Meg amúgy is egyetemista, nem tudná otthagyni az egyetemet.
-Mennyi idős?
-21 éves. De olyan mintha az ikrem lenne.
-És ti jóba vagytok?
-Igen. Mi tartjuk a kapcsolatot. Mindig is össze voltunk nőve. Néha meg mosdóba is együtt jártunk. Megvártuk egymást az ajtó előtt, majd utána együtt, egyszerre mostunk kezet-nevettem fel.
-Ejha! Akkor ti tényleg...-akadt meg.
-Kicsik voltunk! Én voltam akkor 6-mentegetőztem.
-Elhiszem-tartotta fel a kezeit nevetve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
