Összekötve | ✔️ |

16. fejezet

(2020. október 6. Kedd)

Hogy mi történt az elmúlt két hétben? Hánytam, lázas voltam, orrot fújtam, szenvedtem. Valahogy ebbe a sorrendben. Természetesen, a banda most is jött, minden reggel, és engem idegesítettek. Na, meg persze Ashert, aki ugyan úgy itthon volt velem végig, és együtt szenvedtünk. Tőle konkrétan csak este volt nyugtom, vagy amikor épp aludtam vagy Ő aludt. Vagy egyszerre. Kvázi beköltözött a szobámba. Ugye Liam és Noah volt a reggeli látogatóm, Ash pedig az egész napos. Akik délután jötték azok a két legjobb barátom volt, Emma és Oscar. Colton-t pedig külön csoportosítanám, mert, hogy ő akkor jött, amikor épp nem volt előadása, vagy nem dolgozott. Tehát a nap bármelyik pillanatában betoppanhatott, és bármennyi időre. Ja, és ez volt még a másik alkalom, amikor megszabadultam a szeretett mostoha bátyámtól. Amikor a barátom ott volt. Akit egyébként anyu imád, és állandóan étellel kínálgatja. És, hogy ma miért méltóztattam végre életjelet adni magamról, nagyából úgy az egész iskolának instagramon és élőben is? Mert végre meg gyógyultam!

-Hilary, indulni kéne-nyitott be az ajtón Ash.

-Megyek-kaptam fel a táskám.

-Szerinted megérkezésünk után, mennyivel fog Emma nekünk támadni, hogy mégis mi van velünk?-karolt át a fiú. Ja, igen. Azt nem említettem, hogy ez alatt a két hét alatt, egész közel kerültünk egymáshoz.

-Szerintem kettő perc és az egész iskola azon fog beszélni, hogy mi van velünk. Mert hát elvileg eltűntünk két hétre, egyszerre, és most együtt megyünk vissza.

-Igazad van. Ritka mód, gyorsan terjednek a hírek a suliba.

-Oh, de jó, hogy még elkaptalak titeket! Asher ésszel vezess! Ne feledd, hogy mögötted ül a mostoha lányom, és érte is felelős vagy-mondta Daniel. Én közben meg félrenyertem a gyümölcslevet, amit ittam. Tényleg a mostoha lányának hívott?

-Hil, jól vagy?-ütögette a hátam Asher.

-Igen, csak félrenyeltem-nyögtem ki nehezen, még mindig köhögve.

-Nem kellek ahhoz én, hogy baj érje-kacsintott rám a fiú.

-Anyád-csaptam a vállára mosolyogva.-Mehetünk-mondtam, mikor egy kicsit összeszedtem magam.-Hová lett apád?-kapkodtam a fejem.

-Apánk-dünnyögte.

-Nem. Biztos, hogy nem! Az egy dolog, hogy ő minek tart, meg egy másik, hogy én minek tartom.

-Szóval akkor ezért fulladtál meg majdnem-mondta ki a nyilvánvalót.

-Mert te, hogy reagáltál volna, ha anyám a mostoha fiának hív?

-Hasonlóan. Elmentünk, majd jövünk!-kiáltotta mielőtt bezárta az ajtót.-Szóval, Eperke, motoroztál már valaha?

-Életemben soha.

-Szóval ez lesz neked az első?-nyomta a kezembe a bukósisakot.

-Bizony-vigyorogtam.

-Pattanj fel-biccentett a fejével.-Kapaszkodj-indította be a motort.

°°°

-Lám, lám, lám-lépett, oda hozzám Jessica, és a két csatlósa.-Csak nem le lett cserélve Collins, Cooper-re?-kérdezte gúnyosan.

-Nem mintha közöd lenne hozzá, de nem. Most pedig ha meg bocsátasz, szeretnék bepakolni a szekrényembe-löktem arrébb, hogy oda férjek.

-Mit képzelsz te magadról, hogy csak úgy lökdösöl?

-Pont azt. És ha tehetném, a képedbe is vágnám a szekrényajtót-mosolyogtam rá kedvesen.

-Hát ez meg ki? Csak nem az exed, akin nem tudtad magad túltenni, és azért vagy Coltonnal, hogy elfelejtsd?-bökött egy képre a szekrényajtómon.