Összekötve | ✔️ |

28. fejezet

(2020. október. 26. hétfő)

-Fent vagyunk, fent vagyunk!-csapkodtam fél kézzel a telefonom után, amiből max hangerőn üvöltött a Black Veil Brides, Scarlet Cross.

-Jó reggelt!-néztem fel AJ-re álmosan.

-Jó reggelt!-mosolygot.

-Hogy tudsz korán reggel mosolyogni?

-Különleges képesség biztos.

-Vagy csak nem gyötörnek rémálmok-fúrtam fejem a nyakhajlatába.

-Tudod, min gondolkodtam?

-Ki vele.

-Hogy, hogyha te ma az egyenruhába leszel, akkor...

-Ne! Ne, folytasd!-vágtam a szavába, tudva, hogy valami disznóságot akar mondani.

-Te tudod. Pedig tetszett volna a folytatás-vigyorgott.

-El tudom képzelni-húztam el a szám.-Megyek, elkészülök-másztam ki az ágyból.

-És hol van a reggeli csókom?-heverészett még mindig az ágyban.

-Ott, ahol te soha nem fogsz járni-bicegtem be a fürdőbe.

Arc-, és fogmosás után, a gardróbomba mentem felvenni azt az átkozott egyenruhát. A szoknya méretével még mindig nem tudtam meg baráztkozni, és azt hiszem nem is fogok tudni. Egyébként a ruhába semmi különlegesség nem volt, ugyan olyan volt, mint bármelyik másik iskoláé.

-Jó reggelt!-léptem be a konyhába, ahol már ott volt Oscar.-A többiek?-lepődtem meg.

-Nem tudom-vont vállat.-Amúgy, szia!-karolt át félkézzel.

-Ó, hogy a kurva életbe!-kiáltott fel Blake.

-Szép reggelt öcsi!-vigyorgott rá Ash az újonnan érkezőre, természetesen élvezve, hogy annak fájdalma van, mert beverte valamilyét.

-Jobbat-dünnyögte.

-Jesszus! Te meg mit csináltál?-néztem rá hitetlenkedve.

-Csak bevertem a fejem az ajtófélfába.

-Na, jó, de ennyire?

-Nagyon vérzik?-kapott a szemöldökéhez.

-Annyira nem vészes. Egy kis vizes ruhás letörlés, meg jég, és máris jobb lesz. Gyere-áztattam be egy rongyot, majd elkezdtem törülgetni a sebét.

-Valahogy jobban tetszett, amikor az én sebeimet ápolta-dünnyögte Asher, Oscar-nak.

-Csendbe vagy szerintem-szóltam oda.-Van a fagyasztóba jég. Tedd rá. De ha gondolod sebtapasszal is beragaszthatom-szóltam ezúttal Blake-hez.

-Nem. Köszi, ez így már jó lesz-mosolygott rám-Amúgy mi ez a ruha?-nézett végig rajtam

-A pompom lány egyenruha-forgattam meg a szeme unottan.

-Szerintem jól áll-vont vállat.

-Nagyon remek, de nem indulhatnánk?-kérdezte Oscar, és szerintem a mondata első része nem nekünk szólt, hanem Asher-nek, akivel eddig beszélgetett.

-Felőlem oké-kaptam fel az iskolatáskám.

Így tehát tiszta családiasan indultunk el az iskolába. Oscar a saját járgányával, én és a két testvér pedig a szőke fiú kocsijával. Az iskolában már a kapuba bele ütköztünk Jessica-ba.

-Jó reggelt! Nos, Asher Cooper. Remél mindenről értesültél-vigyorgott.

-Jó reggelt! Nem tudom, mire gondolsz-rázta meg a fejét a fiú.