Összekötve | ✔️ |

18. fejezet

(2020. október 10. szombat)

-Hil-keltegetett valaki.

-Nem akarom-fordultam át a másik oldalamra.

-Pedig muszáj, leszel-puszilta meg az arcom.

-Fáj a fejem-nyitottam ki zöld szemeim.

-Sejtettem, hogy fog. Hoztam fel gyógyszert-mutatott az éjjeli szekrényemre mosolyogva.

-Egy Isten vagy-nyúltam érte, azonban mivel Ash túl közel volt, így ahogy felértem összefejeltünk.

-Au-kaptam a homlokomhoz nevetve.

-Bocsi-röhögött.

-Semmi. Viszont most a biztonság kedvéért szólok, hogy fel szeretnék ülni, menny hátrébb.

-Ha ha. Vicces-forgatta meg szemeit.

-Hilary Josephine White! Magyarázd el nekem, hogy miért nálatok keltem fel!-rontott be az ajtón Jess.

-Neked is jó reggelt. És szívesen, hogy nem hagytunk ott teljesen kiütve.

-Soha nem iszom-vágta rá.

-De, Jess. És tegnap este nem is keveset ittál.

-Kuss, bátyó!-ordított rá. Én a bátyó szó hallatán kiköptem a vizem, egyenesen Asher-re.

-Bátyó?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Kösz Jess, tényleg. Köszi-méregette a szőke lányt mérgesen a fiú.

-Asher Cooper! Magyarázatot most! Nem mész sehova Jessica! Sehova!-szóltam rá, mikor elkezdett az ajtó felé lépkedni.

-Régen az anyja meg az apám, randizgattak egymással, csak aztán én meghúztam Jess-t. Összevesztek és az óta nem beszéltek.

-Azt tedd hozzá, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy a szüleink kavarnak-szólt Jessica.

-Na, igen. Gondolom, most már nem akarsz velem szóba állni, tekintve, hogy mi...-kezdet Asher.

-Ne, kezd Ash. Nem érdekel, hogy mi volt régen. Az akkor volt.

-Szeretitek egymást mi?-kérdezte Jess.

-Ja, persze barátilag-vágta rá Asher.

-Ha ti mondjátok-tette fel a kezeit védekezően.-Én most mentem! Szia Asher! Veled meg számolunk hétfőn-mutatott rám.

-Mit tettem már megint?-sóhajtottam drámaian, de ezt ő már nem hallotta.

-Mit nem?-kérdezte a fiú.

-Ash a tegnap este kicsit... khm, nos, kiesik-húztam el a szám.

-Gondoltam-húzta vigyorra a száját.-Ne, aggódj, nem műveltél semmi hülyeséget, nem hagytam.

-Tehát csak akartam-nyögtem fel fájdalmasan.

-Meg akartátok verni Colton-t Jessicával és Emmával.

-Mennyi az idő?-jutott eszembe, hogy találkozóm van vele.

-Dél kereken-nézett rá az órájára.

-Készülnöm kell-pattantam ki az ágyból, a fejembe pedig éles fájdalmat éreztem a mozdulat hatására

°°°

-Szia!-ültem le, Coltonnal szemben, egy asztalhoz.

-Szia!

-Mondhatod! Mit értettem félre, azon, hogy egy senki vagyok?

-Mindent! Nem vagy az! Csak Elenának mondtam azt!

-Értem. De miért Colton?

-Mert nem akartam, hogy bármit is tudjon rólam!