Összekötve | ✔️ |

24. fejezet

(2020. október 16. péntek)

Őszintén nem gondoltam volna, hogy amikor a 17. születésnapom reggelén felkelek, egy kórházban leszek, begipszelt lábbal. Na, mondjuk azt sem, hogy Santa Monicaba, és a mostoha testvérem lesz számomra a legfontosabb ember.

-Jó reggelt, Kis kakas-pöckölte meg az orrom Ash.

-Jobbat-dünnyögtem szórakozottan.-Mennyi az idő?

-Kereken reggel hat óra. És 16-a-vigyorgott.

-Jobbon örülsz a születésnapomnak, mint én-nevettem fel.

-Alig várom, hogy lássam, hogy mit szólsz az ajándékomhoz.

-Féljek?-temettem az arcom a tenyerembe.

-Az majd mond meg te-mászott ki mellőlem.-Figyel, most haza szaladok, mert már írt Emma, hogy nem sokára itt lesz, én pedig büdös vagyok. De utána visszajövök. Hozzak neked valamit?

-Csak szedj össze egy-két napra elegendő ruhát. És én már boldog leszek.

-Oké. Sietek-nyomott egy csókot a számra, majd sietősen elhagyta a szobát. Nem telt bele sok idő, megjött az orvosom is.

-Jó reggelt Doktor úr!-köszöntem mosolyogva.

-Koránkelő. Nem gondoltam volna. Jó reggelt!-köszönt ő is mosolyogva.-Hogy van a Hölgy?

-A helyzethez képest jól.

-Éjszakája, hogy telt? Remélem, nem fogok panaszt hallani a szomszédból-kacsintott. Ó jesszus! Ez azt hiszi, hogy én meg Ash bármit is csináltunk! Egyáltalán honnan tudja, hogy itt aludt?

-Ő a mostoha testvérem Dr. Biersack-mondtam fülig pirulva.

-Az nem zár ki semmit. A mostoha soha nem vérszerinti. Szóval, hogy telt az éjszaka?

-Mondanám, hogy pihentetően tudtam aludni, de az ágy elég kemény. Mikor mehetek haza?

-Meglátjuk, hogy hogy leszel-sóhajtotta.-Oké. Ezt érzi?-nyomta meg a lábfejem.

-Igen.

-Remek! Akkor én itt végeztem! Este jövök! Legyen szép a napja!-köszönt el.

-Magának is!-intettem, az orvos pedig elhagyta a szobát. Csak két perc nyugtot! Gondoltam magamban, mert valahogy érzetem, hogy Emma nemsokára berobban. Igazam is lett. Kábé fél perc múlva csapzottan, vörös ajkakkal rántotta fel az ajtót.

-Na, elég strapabíró?-kérdeztem felvon szemöldökkel.

-Igen-huppant le a kis székre, és csak vigyorogva bámult maga elé.

-Csak nem kint van Noah?-mosolyogtam.

-De-húzta még szélesebb mosolyra a száját, miközben rám nézett.-És annyira jól csókol!

-Nem érdekelnek a részletek!-löktem vállba nevetve.-De ti mióta is vagytok ennyire összemelegedve?

-Tegnap óta.

-Tehát amíg én kés alatt voltam, addig te Noah-val hancúroztál?-vontam fel a szemöldököm mindent tudóan.

-Perverz, mint a bátyja-fintorgott.

-Túl sokat vagyok vele-sóhajtottam drámaian.

-Határozottan-bólogatott a barátnőm.

-Oké, ennyi időt hagytam, hogy meg vitassátok, ki csókol jobban én vagy Ash-lépett be a szobába Noah vigyorogva.