Összekötve | ✔️ |

22. fejezet

(2020. október 14. szerda)

Hajnalban, a csodás álmomra keltem. Elvégeztem a szokásos teendőimet, és már kint is voltam az utcán, hogy induljak futni. A szokásos táv után, hosszú idő után, bemerészkedtem a DTC-be. Szerencsétlenségemre, pont Colton dolgozott.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Jobbat-dünnyögte.-Szokásos?-kérdezte faarccal.

-Igen-bólintottam. Előhalásztam a zsebemből a telefonom, ami elkezdett csörögni, ezzel felverve a kis kávézóban lévő csendet-Szia! Mondjad?-szóltam bele.

-Jo. Van egy kis probléma. Nem tudunk kocsival menni, mert nem indul be. Marad a motor, de azt nem tudom, hogy vállalod-e-magyarázta Ash.-Neked okés a motor?

-AJ, nem kell engem furikáznod. Van két jó lábam, el is tudok sétálni.

-Nem! Azért itthon engem megkopasztanak, úgyhogy biztos, hogy nem fogsz gyalog menni. Vagy motor, vagy majd valakitől elkérem az autót.

-Jó a motor. Egyszer már kibírtam. Tessék-nyújtottam át az összeget.

-Mi?

-Nem hozzád beszéltem, hanem Coltonhoz. De most tennem kell. Szia!-nyomtam rá, mivel nem volt kedvem a műsorozásához. Még nem.

-Mi lett a bank kártyával? Anyuci elfelejtette feltölteni?-kérdezte gúnyosan a barna fiú.

-Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de nem. Nem felejtette el feltölteni. Még csak nem is anyu tölti, hanem én. Az pedig, hogy miből keresem az erre valót, eddig sem tartozott rád, most pedig már végképp nem. Köszi a kávét! További szép napot!-mosolyogtam kedvesen, megpördültem a tengelyem körül, az ajtó felé tartva.

-Pontosan ez volt a probléma a kapcsolatunkban! Hogy túl sok dolog volt, ami szerinted nem tartozott rám, de a mostohatestvéredre igen!-szólt utánam, és mikor visszafordultam felé, mintha fájdalmat láttam volna átsuhanni az arcán.

-Nem vádolhatsz meg azzal, hogy olyan emberre több minden tartozott ami velem kapcsolatos, aki kvázi a rokonom. De ebbe ne menjünk bele. Nincs kedvem újabb veszekedéshez. Csak haddjuk egymást békén. Szia!-fordítottam neki újra hátat.

-Szia, Hilary!-köszönt, és az ahogy kimondta a nevemet, valamit megmozdított bennem. Talán az, hogy az utolsó olyan beszélgetésünk után, amikor még kapcsolatban voltunk, most először hallottam a hangjában érzelmet. Komótosan hazasétáltam. Otthon lezuhanyoztam, felöltöztem, majd bekopogtam Ash-hez.

-Gyere-szólt ki.

-Wow! Beengedtél a szobádba-léptem be.

-Látod, tudok még meglepetéseket okozni-tette le maga mellé a telefonját.

-Nem is keveset-néztem körbe.

-Mi az ítélet, Pindur?

-Az, hogy rumlis vagy-néztem rá.-Ugye az ott egy tiszta alsó gatya?-mutattam undorodva egy boxer-re, ami a székére volt hajítva.

-Nem tudom. Van rá esély, hogy nem-vont vállat.-Szagold meg-vigyorgott.

-Fúj! Azt várhatod! Mikor indulunk?

-Akár máris. Mehetünk?-nézett rám kérdőn.

-Felőlem igen-indultam ki a szobájából.-A konyhában leszek-léptem ki az ajtón.

-Jó reggelt!-mosolygott Ana, felvont szemöldökkel.

-Jó reggelt!-mosolyogtam.-Ez nem az aminek, te gondolod. Mármint gondolom a tegnapi kis műsorunk után, azt hiszed, hogy több van köztünk, de igazából...-hadartam.