Összekötve | ✔️ |

8. fejezet

(2020. augusztus 17. hétfő)

Tegnap a délután további részét a kávézóban töltöttem. Colton kellemes társaságnak bizonyult. A reggel ugyan úgy ott kezdtem futás után. Nem ő volt, de nem volt baj, úgyis siettem haza.

-Megjöttem!-dobtam le a kulcsokat a szekrényre.

-Mond meg nekem Hilary, miért veszel kávét, ahelyett, hogy itthon innál?-kérdezte anyu, miközben a konyhában tevékenykedett.

-Mert a Dogtown Coffee-ba brutál finom a kávé-ültem fel a bárszékre.

-Meg a pultos fiú sem olyan rossz mi?-vonta fel a szemöldökét.

-Meg lehet-ittam bele a kávémba mosolyogva enyhén elpirosodva.

-Bejön neked?

-Is-is-sütöttem le a szemem.

-Jaj, de jó!-lelkesedett.-Mennyi idős is?

-Augusztusba töltötte a 19-et-mondtam félve.

-Nem idős egy kicsit hozzád?

-17-et töltöm októberbe. Annyira nem. Csak két év.

-Azért óvatosan.

-Nyugi anyu. Colton nem olyan. Jó fej, és kedves, és megértő-áradoztam.

-Te belezúgtál-jelentette ki.

-Bocsi nem akartam kihallgatni a beszélgetést, de Colton Collins-ról van szó?-jött be Ash.

-Igen-mondtam mérgesen.

-Az egy hülye gyerek ugye tudod?

-Már miért lenne az?-vontam fel a szemöldököm.

-Elég balhés volt gimibe. Szerintem még egyetemre sem ment. Amúgy honnan is ismered?

-Képzeld, jár egyetemre. És dolgozik, hogy ne a szüleit terhelje a tanulási költségeivel!-csattantam fel dühösen-Ahhoz pedig semmi közöd, hogy honnan ismerem. Akárhonnan is ismerhetem nem?-pattantam fel, és idegesen a lépcső felé trappoltam.

-Állj már meg!-kapta el a karom mikor utolért a lépcső tetején.

-Minek? Hogy tovább szapuld nekem Coltont?-rántottam ki a kezem a szorításából.

-Nem. Hanem mert féltelek tőle.

-És miért? Mondd szerinted miért olyan hű, de veszélyes?

-Gyere velem-ragadta meg megint a karom, majd bevezetett a szobámba. Jellemző. Véletlen sem a sajátjába.

-Mit akarsz? Be tudtam volna jönni egyedül is a szobámba-fontam össze a mellkasom előtt a kezeim.

-Azt kérdezted miért féltelek tőle. Azért mert akár, hogy is nem tetszik a tudat tetszel nekem-mondta ki.

-Tessék? Te szívtál valamit?-hátráltam a falhoz.

-Nem. Ez az igazság. Mostohatesóság ide vagy oda, bejössz nekem-ismételte meg.

-Nem...-fehéredtem le.

-Hil...

-Nem...-ráztam a fejem.-Az nem lehet. Én...te...mi-dadogtam.

-Hilary minden rendben?

-Semmi sincs rendben!-üvöltöttem.-Én...én...az Isten verje meg, én is többre vágyom tőled, mint barátság-mondtam ki erőtlenül. Mert, ahogy Asher ezt kimondta, valami ismeretlen érzés végig futott rajtam. Valami, olyan, amiről tudtam, hogy a fiú szavait én is kimondhatom. Mert én is így érzek.