A Vég előtt, a Pokol után ✓

[18 -]

–Veszett ügy–

~••°°••––*––••°°••~

Alec soha nem látta még olyan ijesztőnek a húgát, s Jace-t, mint abban a pillanatban, mikor nagy nehezen elmondta nekik, hogy mit csinált aznap délelőtt. Sajnos a nyögvenyelősen összeszedett mondatokban egyszer sem tűnt fel Magnus, vagy bármilyen jelző, ami a férfire illet volna, szóval talán emiatt voltak kiakadva annyira a testvérei. Ugyanis a csillámpor, együtt alvás és aranyosan alvó Magnus helyett felmerült Maryse, beszélgetés és a munka. Az utolsó kettő még nem is lett volna főbenjáró bűn, de azzal, hogy az anyjuk is helyet kapott Alec szavaiban, azonnal rávilágott arra az aprócska tényre, hogy valami nagyon nincs rendben.

Az egész történet ott kezdődött, hogy miután elhagyta Magnus lakását, Alec Lightwood találkozót beszélt le az anyjával, aki valami megmagyarázhatatlan okból a városban tartózkodott. Valójában Alec sem tudta biztosan, hogy milyen kimenetele lesz a beszélgetésnek, de újra akarta kezdeni az életét, s bolond módon pont úgy, hogy az a szüleinek is megfeleljen. Hiába volt nagy kavarodás és zavar az elméjében, arra még tisztán emlékezett, hogy Maryse és Robert egyáltalán nem örült annak, hogy belépett a seregbe. Sajnos nem azért, mert annyira féltették, vagy aggódtak érte. Egyáltalán nem. A probléma gyökere ott kígyózott, hogy így már nem tudták irányítani Alecet. Úgy vélték, hogy Jace és Izzy nem képes az önálló életre, s nem kéne egyedül hagyni őket. Nem mintha persze ők elvállalták volna, hogy foglalkoznak velük, ugyan.

Szóval Alexander részben emiatt is akart beszélni az anyjával, akit az égiek lényegesen több értelemmel áldottak meg, bár még így is kevéssel, ha a fiú jobban belegondolt. Mikor már remegve és egyre jobban aggódva ült a forgalmas kávézóban, egyáltalán nem találta olyan jó ötletnek a találkozó gondolatát. Sejtette, hogy nem olyan lesz az egésznek a vége, mint ahogy azt ő szeretné, s később még Jace és Izzy is alapos fejmosást fog tartani, de ez sajnos nem korábban jutott az eszébe.

Nagyjából a második kávéján, négy pohár ásványvizen és kettő teljesen ehetetlen süteményen volt túl, mikor az anyja belépett a helyiségbe, s olyan mosollyal az arcán ült le vele szembe, amiből Alec semmi jót nem sejtett. Talán nem is kellett volna olyan rossznak lennie az egész tásrsalgásnak, ha nem merült volna fel az a bizonyos három téma. Lányok, szerelem és jövő. Tipikus ördögi kör, ahonnan semerre nem volt vészkijárat.

Alec ott helyben el akarta ásni magát, de nagy szerencséréje túl vastag volt alatta a padló ahhoz, hogy a kávéskanállal belekezdjen a munkálatokba. Illetve valószínűleg a tulajdonos sem díjazta volna annyira az ötletét, de az már igazán mellékes. Csak hallgatta az anyját olyan dolgokról, mint a házasság, s közben próbált láthatatlanná válni. Nagyjából egyetlen szó sem maradt meg a fejében, kivéve azt a párbeszédet, ami miatt most reszketve állt a konyha közepén, s azt várta, hogy Izzy mikor fogja letépni a fejét. Vagy akár Jace is megteheti, mert ő is elég mérgesnek látszott.

– Te meg vagy bolondulva, Alec! – kiáltott fel Izzy, olyan nagyon lángoló szemekkel, hogy még Jace is megrettent tőle egy pillanatra. – Nem lehetsz annyira idióta, hogy visszamenj a frontra! Nem vagy eszednél!

– Izzy... – próbálta megnyugtatni a lányt Jace, de valójában ő is teljesen egyetértett vele, csak azért kicsit máshogy válogatta volna össze a szavait.

– Te is tudod, hogy igazam van! – mordult rá Izzy, majd visszafordult Alec felé. – Még nem vagy jól, ha így mész vissza, akkor talán soha nem fogsz hazajönni! – A lány hangjából kiveszett a harag a mondat végére, s a düh helyét átvették a könnyek. Izzy ritkán sírt, ez volt egy olyan helyzet volt, amikor már ő is belefáradt abba, hogy erős legyen.

– Muszáj megtennem – felelte halkan Alec, de a hangja reszketett, s egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki teljesen biztos a döntésében. Inkább azt lehetett kivenni belőle, hogy fél valamitől, vagy esetleg valaki rávette erre, hogy térjen vissza a seregbe. Legalábbis Jace agya ilyen dolgok körül forgott, s talán nem is állt olyan messze az igazságtól.

– Semmit sem muszáj, Alec – tette a kezét Jace óvatosan a testvére vállára, s nem kerülte el a figyelmét a fiú ijedt rándulása az érintésére.

– Már teljesen jól vagyok – lépett hátra Alec, így Jace karja a semmibe lebegett egy darabig, majd visszaesett a szőke teste mellé. – Hetek óta nem volt rémálmom, s a fantomfájás is kezd elmúlni. Nekem is dolgoznom kell, pont úgy, ahogy nektek.

– Nem is olyan régen még egy kórházi ágyon feküdtél eszméletlenül, mert az egyik pánikrohamod túl erős volt! – vágta Alec arcába tényt Izzy úgy, mint valami rongyot. – Egyáltalán nem vagy jól, s ezt te is tudod nagyon jól.

– Magnus mondott bármit is mostanában az állapotodról? – kérdezte nyugodtan Jace, hátha valamivel még tud javítani a helyzeten.

– Szerinte is jól vagyok – hazudta Alec, de nem mert közben a testvérei szemébe nézni, mert tudta, hogy azonnal lebuknak, nem mintha így nem lett volna meg rá ugyanúgy az esély.

– Alec... – lépett Jace újra közel a fiúhoz. – Tudom jól, hogy hasznossá szeretnéd tenni magad, s ezzel nincs is semmi baj, de ez nem a legjobb ötlet. Még a parancsnok sem fog visszavenni, hiszen mindenféle vizsgálaton át kell esned.

– Ráadásul pár hét és karácsony – szólalt meg újra Izzy. – Nem mehetsz el pont most!

– Már döntöttem – rázta meg a fejét Alec, majd nem sokkal később már a szobájában kuporgott az ágy melletti sarokban, s próbálta meggyőzni magát arról, hogy így minden rendben lesz. Hallotta, hogy a húga az ő nevét kiáltotta, s az is eljutott a zárt ajtón keresztül a füléig, hogy Jace próbálta megnyugtatni a lányt, de Alec nem mozdult. Nem ment vissza, s ölelte át őket, nem mondott le a tervéről. Nem, mert az a fránya találkozó nem engedte.

– Szereted őt?

– És ha igen? – kérdezett vissza Alec, miközben figyelmesen tanulmányozta az anyja arcát.

– Engem nem érdekel mit csinálsz, de vagy visszamész dolgozni, vagy Lydia mellett fogsz állni az oltár előtt. Nem hozhatsz szégyent a családra!

– Anya...

– Csend! – mosolyodott el Maryse hidegen. – Ez a te döntésed Alec, s tudom, hogy helyesen fogsz választani.

De itt mi a helyes?

~••°°••––*––••°°••~

Hey!

Nah, most már én is utálom magam, szóval nektek is szabad engem! ^-^
Itt van Maryse és Robert is... Ti is örültök, igaz? Jó, mert én sem.

Szerintem most már biztos, hogy nem a macskámat, hanem engem szállt meg egy démon... :3

VikiJuhsz   hátha így nem lesz gonosz a Wattpad ^^