A Vég előtt, a Pokol után ✓

[11 -]

– A bocsánat határa –

~••°°••––*––••°°••~

Magnusnak fogalma sem volt arról, hogy mi történik a világban. Az egyik percben még nyugodtan itta a délutáni kávéját, a másik pillanatban pedig már Jace hívta fel azzal, hogy minden elrontott, s Alec kórházban van. Persze semmit sem tudott kihámozni a szőke nyakatekert, sokkos és zavart szövegéből, ezáltal teljes pánikban hagyta el a lakását. Átrohanta a fél várost, és még s kórház előtt sem lassított. Egyszerűen nem tudta, hogy mi történhetett. Hiszen pár órával ezelőtt még Alec jól volt, mikor felhívta. A beszélgetések alkalmával úgy tűnt, hogy kezd kilépni az üveghegy alól, s lassan elhagyja majd a démonokat is.

Sejtette egy kicsit, hogy valami nem stimmel. Az elmúlt napokban Alecet valami szokatlan szomorúság lengte körbe, valami olyan aura, ami egész megijesztette Magnust. Egyszer rákérdezett, de a fiú annyival eléintézte a problémát, hogy csak fáradt. Mindezt olyan hihetően mondta, hogy Magnus egyáltalán nem kételkedett a szavaiban. Most viszont aggódott, s úgy érezte, hogy a világ teljesen felfordult körülötte.

Ahogy beért a kórházba, azonnal összetalálkozott Alec húgával. Izzy egy pohár automatás kávéval a kezében álldogált, aztán a tekintete megtalálta Magnust. A férfi látta, hogy a lány eléggé sokkos állapotban volt. Ennyire komoly lenne? Magnus félve lépett Izzy mellé.

– Mi történt? – kérdezte halkan Magnus, megvizsgálva a lány minden egyes mozdulatát.

– Az orvos szerint eltört két bordája és rengeteg vért veszített az oldalán lévő sebből. Valószínűleg kicsúszhatott a pohár a kezéből, s mikor elesett, az üvegszilánkok miatt meg is sérült – darálta le egyszerre Izzy, üveges szemekkel meredve a semmibe, miközben a papírpohár oldalát piszkálta az ujjaival.

– De miért esett el?

– Nem tudom – rázta meg a fejét Izzy. – Ott se voltam, Magnus – suttogta a lány. – Jace sem.

Magnus hirtelen sápadt el. Egyedül? Alexander? Hát megbolondultak?! Hiszen még nincs elég jól hozzá, főleg nem azután, hogy Jace-t meglőtték. Alec aggódott még az utolsó falevélért is, akármi elő tudta idézni a pánikrohamokat és az emlékeket is.

– Ti egyedül hagytátok Alexandert?! – kérdezte végül döbbenten Magnus.

– Máskor is volt már ilyen! – védte meg magát Izzy, de az ő hangján is hallani lehetett, hogy már megbánta a döntését.

– De még nincs jól. Szüksége van valakire – felelte nyugodtabban Magnus. – Történt valami Jace és Alexander között?

– Miből gondolod? – kérdezte halkan a lány, kissé félve, amitől Magnus azonnal biztos lett a dolgában.

– Szóval igen?

Izzy némán bólintott egyet. – Jace szereti Claryt. Természetesen nem a lány hibája volt, hogy őt lelőtték, Alec viszont nem változtatta meg a véleményét, így kicsit eltávolodtak egymástól. De Jace most Alec mellett van.

– Akkor menjünk oda – felelte Magnus és hagyta, hogy Izzy a fiúkhoz vezesse őt. Elhaladtak pár kórterem előtt, mire ahhoz értek, amelyikben Alecet elhelyezték. Mikor beléptek a helyiségbe azt látták, hogy Jace az ágy mellett ült egy széken, s a feje Alec sápadt karjára volt hajtva.