A Vég előtt, a Pokol után ✓

[6-]

– Üveghegy –

~••°°••––*––••°°••~

Alexander Lightwood annak ellenére, hogy teljes tudatlanságban ébredt Magnus lakásának nappalijában, kifejezetten jól aludt. Kivételesen egy rémálom sem környékezte meg, amiért rendkívül hálás volt. Viszont továbbra sem érezte jól magát. Ugyan semmire sem emlékezett az előző napból – ez volt a képzelt helyzetek egyik velejárója –, mégis sejtette, hogy valami rossz dolog történt tegnap. Miután nagyjából magához tért, észrevette, hogy Magnus és Jace egy-egy fotelben aludt el, mivel egész este Alec mellett virrasztottak, de aztán hajnal felé elnyomta őket az álom. Hogy került ő Magnus lakására? Ki hozta ide? Miért?

Nagy nehezen ülésbe tornázta magát, de közben a mocorgás miatt felkelt Jace is. A szőke par percig hasonlóan zavartan nézett körbe, mint korábban Alec, de neki hamar leesett, hogy mi történt. Gyorsan a testvére felé vezette a tekintetét, s észre is vette, hogy a fiú már ébren volt.

– Alec! – mosolyodott el halványan Jace. – Hogy érzed magad?

– Jól, azt hiszem – felelte kissé bizonytalanul a fekete hajú. – Mi történt? Hogy kerültem ide?

Jace egy pillanatra zavartan tekintett rá, de aztán gyorsan rendezte is a vonásait. – Nem emlékszel?

– Nem igazán – rázta meg a fejét Alec.

– Nos, elindultál ide, de nem érkeztél meg. Magnus értesített erről engem, én pedig felhívtalak, hogy mi történt. Elég zaklatott voltál, s nem igazán tudtál rendesen válaszolni, szóval Magnus és én eléd mentünk a parkba, ahol legutóbb is voltunk. Végül annyi kimerített a pánik roham, hogy elájultál, s arra a döntésre jutottunk, hogy nem viszlek haza, mert Magnus lakása jóval közelebb van. Röviden ennyi történt.

– Oh... Értem – biccentett lassan Alec, a padlót bámulva. Igazából továbbra sem rémlett neki sokkal több minden, de pár dolog már megjelent az elméjében. Közben Magnus is mozgolódni kezdett, ugyanis meghallotta a beszélgetésüket, meg egyébként sem aludt olyan nagyon mélyen, mert félt, hogy esetleg valami baj történik.

– Látom felébredtél, Alexander – mosolyodott el a férfi szélesen, lazán beletúrva a hajába, mire egy kevés csillám hullott le az ingjére. Magnus tényleg mindenütt hordott magán egy kis csillámot.

– Igen – biccentett Alec, s alig láthatóan, de elpirult. Nem értette, hogy miért, de valahogy máshogy hatott rá, ha Magnus beszélt hozzá, főleg azért, mert a teljes nevén szólította. Alec ugyan nem vette észre, de Jace figyelmét nem kerülte el a testvére különös reakciója.

– Jobban érzed magad? – kérdezte Magnus, miközben elegánsan feltápászkodott a fotelből, s úgy nyújtózott, mint egy macska.

– Igen – felelte halkan Alec.

– Akkor jó – bólintott Magnus. A férfi direkt nem faggatta a tegnapi napról, ugyanis sejtette, hogy Alec nem emlékezett semmire. Volt már dolga olyan katonával, akit PTSD-vel diagnosztizáltak. Ez a poszttraumatikus stressz szindrómát jelenti, vagy manapság stressz betegséget. A betegséggel együtt járhat az is, hogy egy-egy pánik roham, vagy képzelgés alkalmával a páciens nem emlékszik arra, hogy mi zaklatta fel. Csak úgy vannak a saját birodalmukban, s próbálnak minden lehetséges érintkezést elkerülni a fronttal. Ez persze nem olyan egyszerű, hiszen akár egy egyszerű csapódás zaja, vagy valami súlyosabb tárgy leesésének a hangja is beindíthatja a pánikot náluk. Szóval, Magnus hagyta, hogy Alec először saját magában tisztázzon mindent, mielőtt ő maga támadja le a kérdéseivel.

– Nekünk egyébként lassan menni kéne – szólalt meg váratlanul Jace. – Izzy már vagy harminc üzenetet hagyott, s legalább tízszer hívott is. Kicsit aggódik.

– Tényleg, ő nem is tud semmit – jutott Alec eszébe is. – Nem kéne tovább váratni.

– Jól van, menjetek csak – felelte Magnus, de Alec csalódottnak érezte a hangját. – De holnap, vagy holnapután el kénne jönnöd, hogy bepótuljuk az elmaradt beszélgetést, Alexander.

– Rendben. Szerintem a holnap tökéletes lesz, ha nem jön közbe addig semmi – mondta Alec, s magára erőltetett egy gyenge mosolyt is.

– Csodálatos! – kiáltott fel Magnus, majd elkezdte őket a kijárat felé terelni. – Akkor holnap, Alexander.

– Holnap... – felelte Alec halkan, de már csak az orrára csukott ajtónak.

– Szerinted is furcsán viselkedett? – kérdezte érdeklődve Jace, de olyan hangon, mintha célozna valamire.

– Fogalmam sincs, hogy mire célzol – morogta válaszként Alec, majd elindult a lépcsőház felé.

~••°°••––*––••°°••~

– Ugye tudod Jace, hogy nem kell velem jönnöd? – kérdezte érdeklődve Alec másnap reggel. – Ismerem az utat Magnus lakásáig.

– Az lehet, de biztosra szeretnék menni, hogy rendben oda is érsz – felelte Jace.

– Nem randid lenne?

– Tényleg le akarsz rázni? – kérdezte Jace tettetett szomorúsággal. – Egyébként igen, lenne randim, de nem most, hanem majd délután. De szerintem Clary nem így fogja fel...

– Clary? – szólt közbe Alec. – Mi történt azzal a csajjal, akiért annyira oda voltál?

– Az évekkel ezelőtt volt, Alec! – felelte nyűgösen Jace. – Clary más.

– Jah, persze – vigyorodott el Alec. – Hajrá, Szoknyavadász!

– Nagyon vicces vagy ma, Alexander – vágott vissza Jace. Ahogy azt várta, Alec enyhén megint elpirult.

Mindent félretéve, Jace örült volna annak, ha a testvére összejön valakivel. Persze, egyáltalán nem zavarta, hogy ő foglakozott vele, de úgy vélte, hogy bizonyos dolgokra ő már nem alkalmas. És ha ez a valaki Magnus lenne? Még jobb! Jace bármit támogatott, csak tegye boldoggá Alecet. Több nem kellett neki.

– Na jól van – sóhajtott fel Jace. – Menj a hercegedhez! – tette hozzá, mert közben Magnus lakásához értek.

– Nem a hercegem – villant meg enyhén mérgesen Alec szeme, de Jace túl jól ismerte már. Tudta, hogy ez nem jelentett semmi rosszat, csupán Akec így leplezte, ha zavarba jött.

– Biztos vagy ebben? – kérdezte vigyorogva a szőke, majd megveregette Akec vállát. – Sok sikert!

– Neked is – motyogta a fekete hajú, miután egyedül maradt. Felsóhajtott, majd lassan elindult a lakás felé. Igazából örült, hogy Jace vele tartott, s elterelte a gondolatait, hiszen félt, hogy egy újabb pánik rohamba ütközik, ha magányosan megy el. Azt mondjuk nem értette, hogy Jace miért mondta azt amit, mindenestre nem is nagyon törődött vele. Hiszen milyen kapcsolata lehetne Magnussal azon kívül, hogy segít neki újra emberré válni?

~••°°••––*––••°°••~

Hey!

Itt is a következő rész. Bocsánat, viszonylag hamarabb terveztem, csak közben újra beteg lettem, meg beköszöntött a távoktatás is megint, szóval minden szuper. De most élek és tervezek is darabig, úgyhogy rész lesz, csak még nem tudom, hogy mikor. ^^