Péntek 13. | befejezett |

34.

- Van fogalmad arról, hogy mennyire jól nézel ki ebben a szerkóban? -húzza végig szabad kezét oldalamon. - Van fogalmad arról, hogy mióta álmodozom arról, hogy az enyém vagy? -markolja meg csípőm, mire egy visszafogott nyögés hagyja el számat. - Hiába volt barátnőm, mégis mindig téged képzeltelek a helyébe. Csakis téged -hinti be apró puszikkal mellkasom, mire összeszorítom a szemem. - Tudom, hogy nemrég lett vége mindkettőnk kapcsolatának, de annyira kívánlak - halad egyre feljebb egészen nyakamig.

- Kaylee, ne csináld -szólok rá. - Véglegesen ma szakítottam Laylaval, nem lenne szép ha egyből más ágyába feküdnék -mondom, majd felmordulok mikor kezét bugyim alá vezeti és fenekembe markol.

- Nem vagy túl meggyőző -puszilja meg nyakam és érzem bőrömön, hogy mosolyog.

- Mert ilyeneket csinálsz -szorítom össze fogam. Ha tovább folytatja elveszítem a maradék józan eszem és félő, hogy az ágyában fogok fetrengeni meztelenül.

- Milyeneket? -adja az ártatlant, majd csípőjét enyémnek nyomja.

- Kaylee...kérlek -kérlelem erőtlenül. - Ezzel még várnunk kéne.

- Ez az, csak kéne -szívja meg erősebben fedetlen mellkasomnál a bőrt, minek hatására ismét felmordulok.

- Ha ennek nyoma fog maradni, neked annyi.

- Már alig várom -csúsztatja fel egyik kezét mellemhez. Hirtelen szólal meg a csengő, mire ez Kaylee figyelmét egy pillanatra elterelte, így kihasználva a helyzetet álló helyzetbe lököm magam és olyan gyorsan hagyom el a szobáját amennyire csak tudom. A földszintre érve az ajtóhoz lépek, majd kinyitom azt. Mikor szembe találom magam Laylaval, azzal a lendülettel csukom is vissza az ajtót, ám ez nem teljesen jött össze, mert kezével ezt megakadályozta.

- Skye, kérlek! Beszélnünk kell -lép be a lakásba.

- Nem mondtam, hogy bejöhetsz -közlöm vele ridegen.

- Figyelj, sajnálom. Barom voltam és elbasztam, de szeretném jóvá tenni, mert nem akarlak elveszíteni. Hiányzol -sétálna közelebb hozzám, de kezem magam elé emelem, ezzel megálljt parancsolva neki.

- Nem, Layla. Mikor nálad voltam érthetően elmondtam, hogy vége. Fogadd el, mert semmi esély nincs arra, hogy mi ketten újra együtt legyünk. Ott van neked Amy, legyél boldog vele ha már velem nem voltál.

- De az voltam veled. Veled voltam a legboldogabb!

- Dehogy voltál az. Ha az lettél volna nem csókoltad volna meg szinte teljesen józanul Amyt. Adj neki egy esélyt, megérdemli -mosolyodom el halványan.

- Szerintem meg mi is megérdemlünk még egy esélyt, hiszen működött köztünk. Jók voltunk együtt -szeli át azt az apró távolságot köztünk és kezébe fogja arcom. - A legjobbak voltunk, Skye. Kérlek, egy utolsó esélyt megérdemlünk -dönti homlokát enyémnek, majd lassan hajol ajkamhoz. Mielőtt megcsókolhatott volna elfordítottam a fejem az emelet irányába és akkor látom, hogy Kaylee talán végignézte ahogy majdnem megcsókolt.

- Layla, menj el -húzódom el tőle.

- De... -kezd bele, de a kezemmel csendre intem.

- Nincs de, menj el és ne gyere vissza többet - mondom. Eleget téve nekem, nyúl az ajtó kilincséért, majd miután kinyitotta el is tűnik mögötte. Valószínűleg örökre. - Mennyit láttál ebből? -fordulok felé.

- Csak őt bünteted ennyire, vagy van valami oka annak, hogy nem akarsz újra összejönni vele miután idejött és szinte térden állva könyörgött neked? -hagyja figyelmen kívül kérdésem.

- Nincs semmi különösebb oka, csupán nem szeretném vele újrakezdeni -vonom meg vállam, és elindulok felé az emeletre.

- És mindenkivel ennyire könyörtelen leszel ha megcsal?

- Az nem kétség, ha kell még veled is -haladok el mellette.

- Én nem csalnálak meg...soha -kapja el kezem és visszahúz magához. - Hiszen te vagy az a személy akiért már a találkozásunk eleje óta oda vagyok. Azt hiszed elcseszném az egyetlen esélyem nálad? Ha úgy döntesz, hogy megpróbálod velem, ígérem, hogy mindenben melletted leszek és soha az életben nem foglak elhagyni -csúsztatja kezét csípőmre -, sem pedig megcsalni, mert nekem egyik lány sem ér annyit amennyit te -hajol közel ajkamhoz.

- Nem is hangzik olyan szörnyen -kuncogok fel, majd tarkójára csúsztatom a kezem és ajkamra húzom. Itt az esély arra, hogy továbblépjek a Laylaval történteken. Kaylee is megérdemel egy esélyt, hiszen tudom, hogy az első találkozásunk óta akar engem. És bár hiába voltunk együtt mással, valahogy mégis összeköt minket valami. Itt nem a házra gondolok amiben együtt lakunk a szüleinkkel, hanem valami egészen másra. Érzelmileg kötődünk egymáshoz, hiszen én is érezni kezdtem iránta valamit, csak bejött a képbe Layla és elterelődött róla a figyelmem. Nem múlt el a felé irányuló vonzalmam, talán csak felerősödött. - Akkor nagyon remélem, hogy olyan pár leszünk akiket mindenki irigykedve néz az utcán -mondom két csók közben.

- Amit csak szeretnél -mosolyog bele csókunkba, majd a szobája felé kezd húzni. Egymás ajkát falva esünk be az ajtón. Az ágy felé irányítom, amire aztán gyengéden rálököm. Gyors mozdulatokkal szabadítjuk meg egymást a ruháktól és veszünk el egymás kényeztetésében.

Levegő után kapkodva fekszünk egymás mellett az előbb átélt orgazmus miatt. Bűntudatomnak kéne, hogy legyen ezek után, de nem akarok hazudni; egyáltalán nincs. Nem bántam meg, hogy lefeküdtem Kayleevel. Mivel Layla megmutatta a foga fehérjét, így egyáltalán nincs miért okom foglalkozni már vele. Új lappal indítom az életem, amiben ő nem szerepelhet. Mostmár csak Kaylee és én vagyunk, senki más.

- Tudod min gondolkodom? -fordulok felé. Kaylee érdeklődve fúrja tekintetét enyémbe. - Mivel én komolyan gondolom veled és szerintem te is, ezért ha úgy van akkor...beavathatnánk apáékat -avatom be. - Nem szeretnék előttük titkolózni, meg már te is nagykorú vagy és én is, akár el is mehetnénk innen. Csak te és én, senki más - fogom meg kezét. - Tudom, hogy ez nagy falat, de csak egyszer kell meglépnünk és ha jól sül el utána már csak a közös jövőnkre kell koncentrálnunk. De ehhez mindketten kellünk -támaszkodom könyökömre és így várom, hogy mondjon valamit, de Kaylee csak mosolyogva figyel. - Mondj már valamit, bolond -lököm meg mosolyogva, mire elneveti magát.

- Ha tényleg ezt szeretnéd akkor legyen -szólal meg végre. - Viszont ez csak pár nap múlva valósulhat meg, szóval addig élvezzük ki, hogy miénk a ház.

- Igazad van. Akkor a legjobb aludni amikor nincsenek itthon a szülők -hajtom fejem mellkasára, mire felnevet. - Hé, a párnák nem mozognak -szólok rá, de mint aki meg sem hallotta nevet tovább. - Kaylee -csapok combjára. - Na jó, mostmár elég -ülök mosolyogva csípőjére. - Min nevetsz? -kérdezem, de mindhiába. Fújtatva gördülök le róla és indulok a ruhásszekrényemhez. Kikapok belőle egy fehér pólót és egy fekete melegítőt, majd a fürdő felé veszem az irányt, de mielőtt eltűnnék a helyiségben visszafordulok Kayleehez. - Ha lenyugodtál gyere utánam -mondom, majd már el is tűnök a szobából. A ruhákat leteszem a mosógépre, megengedem a meleg vizet és hideget egyaránt. Mikor megfelelő a víz hőmérséklete, beállok a zuhany alá és élvezem, ahogy a kellemesen meleg víz végigfolyik testemen. Percekig csak állok egy helyben, majd hagyom, hogy szőkés hajam is elázzon. Hátrasimítom nedves tincseim. Mikor nyúlnék a samponos flakonért, hirtelenjében tűnik el onnan. Pillanatok múlva Kaylee áll be közvetlen mögém. Lassan fordulok felé. Nyom kezébe egy kis sampont, majd felviszi nedves testemre és szétoszlatja azon. Kezem hátára csúsztatom, ezt követően pedig végigszántom körmömmel, mire felmordul és ajkamnak esik.

Olvasható könyveim:
* Kísért a múltam
* Félve szeretni
* Azon az éjjelen

03.01.2021