Péntek 13. | befejezett |

14.

Mikor kellőképpen kifárasztottuk egymást és összeszedtük magunkat, felöltöztünk és kiszellőztettünk.

- Most hogyan tovább? -teszi fel kérdését.

- Felhívom apát, ami remélhetőlem most össze fog jönni -kapom kezembe a telefonom.

- Hangosítsd majd ki.

- Oké -tárcsázni kezdem a számot, majd kihangosítom, ahogy Kaylee kérte. A negyedik csengés után felvette. - Szia, mikor érsz haza?

- Még dolgozom, maximum olyan 19 óra tájékán, miért?

- Hát...beletört a kulcs a zárba és most a szobámban ragadtunk.

- Mit csináltatok, hogy beletört?

- Összevesztünk én pedig bezártam az ajtót mondván, hogy addig nem megyünk ki innen amíg meg nem beszéljük -szól bele Kaylee.

- Atyám, rosszabbak vagytok mint két fiú -mondja szórakozottan.

- Örülök, hogy jól szórakozol, de igazán segíthetnél. Éhesek vagyunk.

- Csak akkor tudok ha hazaértem. Nem szívesen mondok ilyet, de ha nagyon nem bírjátok akkor másszatok ki az ablakon. Nincs akkora magasságban a szobád, hogy eltörjön valamitek.

- Ilyet sem hallottam még egy szülőtől sem -döbben le Kaylee.

- Rendben, megoldjuk. Hagylak dolgozni, majd beszélünk.

- Azért vigyázzatok magatokra -mondja és bontja a vonalat.

- Na mi legyen? Játszunk parkourosat? -néz rám kérdőn az előttem álló lány.

- Mivel éhes vagyok kénytelen leszek.

- Ki megy először?

- Majd én, de ha már lent vagyok nem foglak megvárni. Ne nézz így rám, gondoltam csak szólok -vonom meg vállam unottan és elindulok az ablakhoz. Vettem egy mély levegőt, majd elrugaszkodok az ablakomtól.
Mikor leértem a földre elvesztettem az egyensúlyom és elterültem a földön.

-Megvagy? -kiált le a szoba ablakból Kaylee.

- Igen -mondom és feltápászkodok a földről. Kaylee is ugráshoz készen áll, majd kis tétovázás után elrugaszkodik az ablakból.

- Azt hiszem kiment a bokám -kap a bokájához miután földet ért.

- Szerencsétlen -motyogom az orrom alatt. Oda sétálok hozzá és felsegítem. Szembe fordul velem és tenyerét arcomra helyezi, majd ajkamra tapad. Próbálok elhúzódni tőle, de erősen fogja arcom és immáron követelőzőn csókol.

- Csak vicceltem, teljesen jól van a bokám -húzódik el tőlem vigyorogva.

- Te idióta -ütöm meg és a bejárathoz sietek. Idegesen nyitom ki az ajtót, majd azt Kayleere is csapnám, de kezével ezt megállítja. Fejemet rázva indulok a konyha felé, a lány pedig szorosan a hátam mögött jön utánam.

- Bevágtad a durcit?

- Hagyj békén.

- Szóval igen -kapja el a kezem.

- Te normális vagy? Biztos vagyok benne, hogy látták a szomszédok ahogy megcsókoltál és most elfogják mondani apának -próbálom kihúzni a karom a keze szorításából, de ő csak szorít rajta és közvetlen elém lép, így már csak pár centiméter maradt köztünk.

- Ha nem játszottam volna el, hogy kiment a bokám nem hagytad volna, hogy megcsókoljalak, igazam van?

- Nem -felelem egyszerűen.