Péntek 13. | befejezett |

20.

Kifulladva fekszünk egymás mellett és próbáljuk normalizálni légzésünket. Layla mindkettőnket betakar és felém fordul.

- Minden oké? -simít végig arcélemen. Én is felé fordulok, majd kétkedve egy sóhajtás kíséretében belekezdek.

- Kayleevel már csak barátok vagyunk. Legalábbis azt hiszem.

- Sajnálom. Mi történt? -néz együttérzőn szemembe.

- Lelkiismeret furdalásom lett amiért hazudtam neki ezért amikor arra került sor, hogy majdnem megint lefeküdtünk leállítottam és mondtam neki, hogy nem akarom. Aztán elmondtam neki is amit neked részegen, a végén pedig felhoztam, hogy úgy egyeztünk meg, hogy csak úgy kezdünk bele ha nincs érzelem.

- És erre mit mondott?

- Azt, hogy neki ez így nem megy. Megkérdeztem tőle, hogy mióta visz bele érzelmet, de csak megrántotta a vállát aztán közölte, hogy apáék egy darabig nem lesznek itthon így ő inkább ott alszik és most itt tartunk -fejezem be.

- Te érzel iránta valamit?

- Nem tudom, lehet és ez nem helyes, mert ő a mostoha nővérem -válaszul hümmög egyet és hüvelykujjával cirógatni kezdi arcom. - Most haragszol, hogy nem válaszolsz? -veszem el kezét arcomtól és összekulcsolom ujjunkat.

- Miért haragudnék? Megértem a helyzeted - mosolyog rám.

- Miért? Mármint azt mondtad, hogy megfogott bennem valami és azok után amit mondtam tök érthető lenne ha fognád magad és eltűnnél, de még mindig itt vagy -mondom halkan.

- Pont ezért, mert megfogott benned valami és olyan erős érzelmet váltasz ki belőlem, hogy képtelen lennék elszakadni ettől az érzéstől. De teljesen megértem ha nem akasz belekezdeni egy kapcsolatba, szóval várok ameddig kell -nyom egy apró puszit homlokomra. Ajkára hajolok és gyengéd csókba részesítem, majd mellkasához bújok.

- Maradsz?

- Lehet nem kéne. Nem akarok bajt -kezdi simogatni fedetlen hátam.

- Nem lesz baj, itt maradunk a szobámban - próbálkozom. Kis győzködés után, ugyan kétkedve, de belement. Egy darabig beszélgettünk, aztán közös megegyezés alapján elkezdtük nézni a 19-es körzet című sorozatot, majd kiderült ő már látta az összes évadot ezért inkább egy film mellett döntöttünk. A film végeztével az éjjeliszekrényre teszem a laptopot és csendben fekszünk egymást ölelve.

- Amúgy még nem mesélted el a másodanyás sztorit.

- Most komolyan ilyenről akarsz beszélni mikor mást is csinálhatnánk? -kérdezem és kezem öléhez vezetem.

- Mhm, csábító, de kíváncsi is vagyok, szóval bele is kezdhetsz -veszi el onnan kezem.

- Anya meghalt és apa egy és fél évre rá talált helyette valaki mást. És itt jön képbe Marie és Kalyee. Ennyi -vonom meg vállam, és ismét csak hümmögést kapok válaszul, majd pár perc csend telepszik közénk.

- Ne haragudj, hogy anyukádról kérdezek, tudom érzékeny neked ez a téma, de mi történt vele? Beteg volt? -ölel magához, mire egy különös érzés vesz hatalmába.

- Nem, balesete volt -mondom halkan. Layla ölelése olyannyira nyugtató, hogy most ha akarnék se tudnék sírni.

- Sajnálom -puszil hajamba. - Jól vagy?

- Fura módon igen. Mikor Kayleevel beszélek erről folyton elsírom magam, de most, hogy veled beszélek nyugodt vagyok és nem tört rám egyből a sírhatnék -nyomok egy gyengéd csókot mellkasára.