Péntek 13. | befejezett |

33.

Szilveszter óta csak Oliviaval beszélek. Aznap este amikor Layla azt mondta, hogy tartsunk szünetet, magamba zárkóztam. A napok lassan és unalmasan telnek, reggelente pedig úgy kelek fel mint aki napok óta semmit sem aludt volna. Akárhányszor próbáltam hívni vagy mindig elvetettem az ötletet vagy nem volt hozzá elég merszem. Tudom, nem kellene olyan szekér után futnom ami nem vesz fel, de Layla sokat jelent nekem. Sokszor bekúszott már a gondolataim közé, hogy elmegyek hozzá, de ez valahogy sosem valósult meg. Most viszont Olivia hosszas győzködése miatt éppen hozzá tartok. Nem számítok sem jóra, de egyaránt rosszra sem. Már annak is tudok örülni ha váltunk néhány szót, hiszen lassan 3 hete nem láttam, nem hallottam a hangját, nem érintettem meg és ami a legrosszabb, hogy semmit nem hallottam róla. Azt hittem Kennedy majd beszámol arról, hogy hogy van Layla, de ő is eltűnt a térképről. Vagy azért mert Layla megtiltotta neki, hogy bármit is mondjon nekem, vagy pedig azért mert csak látszatból jópofizott velem. A lány lakásához érve remegő kézzel kopogtatok az ajtaján és várom, hogy az kinyíljon. Pillanatokkal később ez meg is történik, viszont nem az a személy jelenik meg az ajtóban akire én számítottam.

- Szia! Segíthetek valamiben? -kérdezi magas hangján a barna hajú lány akivel Layla a szilveszteri bulin csókolózott.

- Layla itthon van?

- Igen, ki keresi? -csavargatja fürtjeit. Meglátszik, hogy egy nyafogós picsát fogott ki, lerí róla.

- Egy barátja -mondom végül. Mostanában fogalmam sincs mik vagyunk Laylaval. Talán ismerősök közös múlttal, barátok vagy esetleg idegenek? A lány int a fejével, majd arrébb megy, ezzel szabad utat engedve nekem. A lakásba belépve semmi sem úgy vár amikor még egy párt alkottunk. Átrendezte a nappalit, bár kitudja még mit.

- Cica, itt egy barátod! -kiált a szoba felé. Pillanatok múlva Layla lép ki a helyiségből, majd mikor meglát megtorpan egy pillanatra.

- Amy, jobb ha most hazamész -szólal meg végül és elkapja rólam tekintetét.

- De nem ezt beszéltük meg! -nyafog.

- Tudom, de kérlek, most menj. Majd hívlak -adja kezébe kabátját.

- Döntsd el végre, hogy mit akarsz! -vágja hozzá indulatosan. Magára kapja a kabátját és már távozik is. Layla letelepszik a kanapéra, én pedig a falnak támaszkova várom, hogy végre mondjon valamit.

- Nem tudom mit mondhatnék -töri meg a közénk ékelődő csendet.

- Mondjuk azt, hogy mi ez az egész -mondom kimérten, komoly arckifejezéssel. Ahelyett, hogy válaszolna inkább csendben marad és a tenyerét kezdi piszkálni. - Gondoltam -sóhajtok. - Tudod, csakis azért jöttem ide, mert 3 hete egy kibaszott szót sem hallottam rólad. Tudom, hogy szünetet kértél, de akkor sem értem a helyzet miértjét. Miért csak én vagyok beállítva hibásnak? Én részeg voltam amikor Kaylee megcsókolt -hadarom, mire Layla rám kapja tekintetét és szólásra nyitja a száját, de a kezemmel csendre intem -, és tisztában vagyok azzal, hogy akkor úgy mondtam, hogy én csókoltam meg, de ez nem így történt hanem fordítva! De te akkor nem voltál részeg, igaz?

- Csak kicsit -mondja halkan.

- Nagyon jó, akkor most tudod te is a részegségre fogni. Layla, szerettél te engem egyáltalán? -teszem fel kérdésem.

- Igen! Igen, Skye, szerettelek és még most is szeretlek, de ugyanakkor azt is tudom, hogy Kayleet is szereted -áll fel és határozott léptekkel közeledik felém.

- Ezt az oltári nagy hülyeséget honnan a francból szedted?

- Láttam, hogy hogyan néztél rá! Ebből még a hülyék is leszűrik, hogy mi van!

- Hát, Layla, te nem hülye vagy, hanem egy igazi idióta! Én téged szeretlek, érted?! Ha ez nem így lenne nem viselne meg ennyire, hogy szünetet kértél. Nem zárkóztam volna magamba és nem játszanék csendkirályt otthon. Szilveszter óta tudod kivel vagyok csak hajlandó beszélni? Csakis Oliviaval! És most tudod miért vagyok itt? Azért mert Olivia győzködőtt, de bár ne hallgattam volna rá! Ahányszor akartalak hívni, annyiszor vetettem el az ötletet. És ne akard jobban tudni helyettem, hogy mit érzek! -kelek ki magamból. - De úgy látom te jól elszórakoztál, szóval semmi keresnivalóm nincs itt -mondom és az ajtó felé veszem az irányt, ami éppen nyitódott.

- Na végre nem az a picsa van itt -sóhajt megkönnyebbülten. - Szent a béke, igaz? -sétál felém vigyorogva.

- Nem, nincs semmi sem rendben! Töröld le a képedről a vigyort, mert amit most kapni fogsz azt még holnap is emlegetni fogod! Kenn, miért nem szóltál, hogy Layla azzal a nyivákoló picsával kavar? Akkor most megkímélhettem volna magam ettől az egésztől! Basszameg, 3 héten keresztül nem hallottam róla semmit, de még rólad sem, pedig vártam, hogy felkeress és tájékoztass arról, hogy hogy van Layla, de még egy kibaszott SMS-t sem ejtettél meg! Most egy cseppet sem érdekel, ha valójában nem is bírsz, de könyörgöm, jogom lett volna tudni mindarról ami vele történik! Tudom, akkor éppen nem voltunk együtt, de akkor is! Te meg -fordulok Layla irányába - szólhattál volna, hogy túlléptél rajtam! Hidd el, megértettem volna, illetve nem, de beletörődtem volna. Ennyire nem értem számotokra semmit?! -nézek hol Kennedyre, hol pedig Laylara.

- Hé, rám ne legyél pipa csajszi! Layla a lelkemre kötötte, hogy ne merjek veled beszélni, pedig hidd el, ha kellett volna ide is rángattalak volna, mert egy seggarc mióta nem beszéltek. És igen is bírlak, eddig te vagy a legnormálisabb csaj akivel valaha együtt volt.

- Már nem érdekes. Akkor mostmár véglegesen vége, szóval nyugodtan dugd azt a hülye picsát - vágom hozzá aztán kirohanok a lakásból. Az éppen kibuggyanó könnyeimet indulatosan törlöm le arcomról és meggyorsítva lépteim sietek haza. Ideje elengednem Laylat, hiszen ő ezt réges rég megtette. A megkésett újévi fogadalmam az lesz, hogy nagy ívben elkerülöm Kennedyt és a drága legjobb barátnőjét. Tiszta lappal kezdek mindent és elfelejtem a történteket. Hazaérve egyből a szobám veszem célul, hogy átöltözhessek egy kényelmesebb ruhába ami valójában egy sporttopból áll és egy szürke melegítőből. Mostanában ezt a kombót szoktam hordani. Lesétálva a konyhába a hűtőhöz sétálok, hátha találok valami kaját ám hamar tudatosul bennem, hogy mióta apáék távol vannak nem volt főzve. Tulajdonképpen két napja mentek el, Kayleevel pedig két napja gyorskajákon élünk. - Kaylee -kiáltom el a nevét abban reménykedve, hogy itthon van.

- Mondjad -szólal meg a lépcsőn lefele jövet.

- Pedig esküdni mertem volna, hogy nem vagy itthon.

- Hol máshol lennék? Dobott a csajom, rémlik?

- Jah, de ettől függetlenül ugyan úgy szoktál mászkálni valahova -rántom meg vállam.

- Így terelem el a figyelmem. Egyébként mit akarsz?

- Ha szépen megkérlek rendelsz kaját? -vetem be a boci szemeket. Kaylee elneveti magát, mire dühös pillantással jutalmazom.

- Hogyne, majd holnap.

- Jó, akkor majd rendelek én, de abból fix, hogy nem eszel -jelentem ki, majd már nyúlok is a zsebemben lévő telefonért.

- Majd meglátjuk -sétál közelebb hozzám. Ártatlanul megáll előttem, másodpercek múlva pedig kikapja kezemből a telefont és az emelet felé kezd futni, ahol mindkettőnk szobája van. Utána eredve szelem át a nappalit kikerülve a kanapét meg a fotelt, ezt követően pedig rohanok fel a lépcsőn. A szobája ajtaja előtt sikerül elkapnom, majd szembe fordítom magammal és a hideg ajtónak nyomom, mire felszisszen.

- Megvagy -mondom kifulladva. Kaylee kajánul elvigyorodik és egy hirtelen mozdulattal leüti ajtajának kilincsét, minek hatására egyensúlyunkat elvesztve egyszerre esünk be az ajtón. Úgy érünk földet, hogy a lány fölött támaszkodom, combom pedig lába között helyezkedik el. Mikor tudatosul bennem, hogy mennyire félreérthető pozícióban vagyunk, fejem elvörösödik és a lehető leggyorsabban állnék fel, de Kaylee megfogja nadrágom korcát, ezzel visszahúzva engem a meglévő pozícióba.

Olvasható könyveim:
* Kísért a múltam
* Félve szeretni
* Azon az éjjelen

02.01.2021