Péntek 13. | befejezett |

11.

- Majd lesz valaki, aki viszont szeret csak ne add fel.

- Csak pont nem az szeret viszont akitől én szeretném, hogy viszont szeressen.

- Amúgy mi lesz a házatokkal, ha ti költöztök ide?

- Nem adjuk el. Ugyan úgy a miénk marad, csupán annyi változik, hogy nem ott alszunk majd.

- De ennek így semmi értelme, hiszen mindig itt fogunk tartózkodni.

- De azt ne felejtsd el, hogy lehet ti költöztök hozzánk.

- Ez mondjuk igaz.

- Majd kiderül -kezdi el simogatni a hátam.

- Aludjunk -bújok hozzá mégjobban.

- Jó éjszakát.

- Jó éjt -csukom be a szemem.

Mikor felkelek Kaylee már nincs mellettem. Rápillantok az órára, ami 7:50-et mutat. Kipattanok az ágyból és a ruhászekrényem elé sietve egy időben nyilt az ajtó.

- Hova ilyen sietősen királylány?

- Hát iskolába, bár már elég nagy késésben vagyok.

- Nyomás vissza az ágyba. Már beszéltem apuddal, a héten itthon maradsz.

- Elmondtad neki, ami hajnalban történt?

- Szerinted? Persze, hogy elmondtam, hiszen ki sem pihented magad rendesen.

- Remek -fekszem vissza az ágyba.

- A kutyának már adtam reggelit, mert velem egy időben kelt szóval arról már le van a gondod. Lent leszek, ha kell valami -fordul meg és kimegy a szobából. Mivel még korán gondoltam visszaalszom, hiszen úgy sincs semmi dolgom, de percekkel később is csak forgolódom. Tegnap mikor Kaylee mellettem volt talán két perc sem kellett és aludtam, most viszont sehogy sem megy.

- Kaylee! -kiáltom el magam.

- Na? -kiált vissza.

- Gyere fel.

- Minek?

- Beszélgetni. Nem tudok aludni.

- És én ebben hogyan segítsek?

- Untass a hülyeségeiddel, hátha úgy hamarabb eltudok aludni.

- Akkor csak ezért sem megyek fel. Most vérig sértettél, viseld a következményét.

- Gyere már fel -kiáltom, de válasz már nem érkezik. - Kaylee -ismét semmi. - Légyszíves Kaylee -mikor már erre sem érkezik válasz kimászok az ágyból és lemegyek a nappaliba. - Hiába kiabál neked az ember, igaz? -ülök le mellé a kanapéra.

- Te meg mit keresel itt? Ágyban lenne a helyed.

- Ja, de rémlik mikor megkértelek, hogy gyere fel, de te nem jöttél?

- És rémlik mikor mondtam, hogy vérig sértettél?

- Aha, de nem igazán érdekel.

- Hát engem sem, hogy nem tudsz aludni.

- Akkor inkább nem is mondok semmit, amitől talán meggondolnád magad -állok fel vigyorogva.

- Azért egy próbát tegyél az alvás érdekében -kapja el kezem.

- Csak ugyan? Akkor inkább forgolódom -húzom ki a karom a kezéből és a szobám felé veszem az irányt.

- Gonosz vagy.

- Előfordul.

- Gyere már vissza.

- Minek?

- Beszélgessünk -mondja, mire visszafordulok a lépcső felénél és újra Kaylee felé indulok.