Péntek 13. | befejezett |

6

- Pedig élveznéd.

- Kétlem.

- Eddig senki nem mondta, hogy rossz vagyok az ágyban.

- És én mit kezdjek vele?

- Kiváncsi vagyok a te véleményedre is.

- Szóval csak ezért csinálod?

- Nem csak ezért -hajolt közelebb, mire a szívem tízszer gyorsabban kezdett verni. Mikor már csak pár miliméter volt köztünk csörögni kezd a telefonja. Összeszorított szájjal leszáll rólam és kimegy a szobámból. Lassan kifújom az eddig benttartott levegőt és ülőhelyzetbe tornázom magam. Ha a telefonja nem kezd el csörögni tényleg megcsókolt volna? Egyáltalán miért nem fordítottam el a fejem? Percekkel később visszajött.

- Veled még nem végeztem -sétál felém.

- Még el sem kezdődött semmi és nem is fog ha rajtam múlik -ülök még mindig az ágyon végig megtartva vele a szemkontaktust.

- Ha nem zavart volna meg a telefon már rég a torkodon dugnám le a nyelvem.

- Ez undorító.

- Ha átéled nem az.

- Inkább kihagyom.

- Egyszer úgyis könyörögni fogsz, hogy csókoljalak meg.

- Azt lesheted.

- Pofára fogsz esni.

- Miért vagy rám indulva? Értem én, hogy a lányokhoz vonzódsz és én pont kéznél vagyok, de inkább keress magadnak valaki mást, mert velem nem fogsz menni semmire.

- Azt mondod? -húzza fel kérdőn szemöldökét.

- Azt.

- Hát jó, akkor gondolom nem baj ha ma melletted alszom.

- De baj.

- Nahát... -kezd bele, de nem tudja befejezni, mert kinyílt az ajtó és apáék léptek be rajta.

- Kopogni meg gondolom nálatok luxus -forgatom meg szemem.

- Jaj, ne haragudj drágám csak annyira megszoktam, hogy Kayleenél csak úgy benyitok, hogy ez csak zsigerből jött -szabadkozott.

- Nem vagyok a drágád -mondom unottan.

- Skye, kérlek -szól rám apa.

- Bocs -nézek Mariere.

- Nincs semmi baj. Egyébként arra gondoltunk, hogy elmehetnénk sétálni. Egész jó idő van kint, kár volna nem kihasználni -mondja Marie.

- Szívesebben mennék inkább egyedül -nézek apára.

- Skye, kérlek.

- Jó, rendben! -sóhajtok.

...

- Na és jól kijöttök? -töri meg a csendet Marie sétálás közben.

- Persze. Már azt is beszéltük, hogy mi lenne ha ma itt aludnék -vigyorog rám Kaylee.

- Nem beszéltünk semmi ilyenről, csak Kaylee szereti húzni az agyam -nézek fel rá összehúzott szemöldökkel.

- Kaylee, hagyd szegény lányt. És ez most amúgy sem jött volna össze, mert haza kell mennünk rendet tenni a költözés előtt.

- Mikor jönnek? -teszi fel a kérdést a mellettem sétáló lány.

- Három hét múlva.

- Akkor bőven ráérünk.