Péntek 13. | befejezett |

7.

Magamhoz vettem a laptopot és bekapcsoltam. Rákerestem a sorozatra, amit tegnap kezdtem el és elindítottam az első részét. Kaylee még mindig a széken ült ezért kérdőn fordulok felé.

- Na mi az, félsz befeküdni mellém?

- Dehogy, csak ugye te most beteg vagy és nem szeretném elkapni -mondja, mire megforgatom a szemem.

- Szerintem a fejfájás nem fertőző, de ahogy gondolod. Én megadtam a lehetőséget, a te bajod, ha nem élsz vele.

- Semmi pénzért nem hagynám ki -áll fel a székről. Leveszi a cipőjét és befekszik mellém. Illata bekúszik orromba és a gyomromban fura bizsergést érzek. Elkap egy különleges érzés, mire becsukom a szemem. - Jól vagy? -kérdezi másodpercekkel később. Lassan kinyitom a szemem és felé fordulok.

- Igen -adom meg az egyszerű válaszom. Még csak ma találkoztunk életünkben másodszor, de úgy érzem egyre közelebb kerül hozzám és olyan dolgokat vált ki belőlem, amiket eddig nem éreztem. Akaratlanul is elmosolyodom a gondolatra, hogy a jövőben talán sokkal jobb viszonyban leszünk.

- Jól áll neked a mosolygás -mondja félhalkan és tekintete ajkamra téved.

- Nem egyszer vettem észre, hogy a számat bámulod. Fogd vissza magad -emelem a laptopra a tekintetem.

- Skye, beszélgessünk.

- Most is azt csináljuk.

- Mármint úgy értem, hogy a filmnézés helyett. Megakarlak ismerni -hajtja le a gép tetejét és az éjjeliszekrényre helyezi, majd visszafordul hozzám.

- Figyelj Kaylee...

- Skye, adj egy esélyt az ismerkedésnek. Tudom, eddig csak szívtam a véred, de én komolyan gondolom veled. Bejössz nekem és eddig csak te voltál képes kiváltani belőlem ilyen erős érzelmeket ilyen kevés idő alatt. Életünkben még csak másodszor találkoztunk, de te már magaddal ragadtál.

- Hűh, oké. Nem tudom erre mit mondjak...mármint de..Kaylee, tisztában vagy vele, hogy az előbb mint mondtál?

- Igen, de ha neked az ismerkedés túl gyors akkor először csak barátkozzunk. Ha azidő alatt nem fogsz belémszeretni, vagy ha úgy gondolod, hogy nem lenne helyes egy lánnyal való kapcsolat akkor nem erőltetem. Ígérem.

- Ez..jó ötlet. Akkor először csak barátkozzunk és majd meglátjuk mi lesz belőle.

- Rendben -mosolyog rám. Nem válaszolok, hanem lejebb csúszok az ágyon és felé fordulok. Eljátsza ő is ezt a műveletet és percekig csak nézzük egymást. - Nos, csak, hogy megtörjem ezt a hirtelen kialakuló csendet mesélj magadról.

- Mit szeretnél hallani? -támaszkodom meg könyökömön.

- Mindent ami veled kapcsolatos.

- Lássuk csak... Szeretek olvasni. Zenét hallgatni, vagy csak feküdni és a semmibe bámulni. Régebben anyával a fűben feküdtünk, és mindig megszámoltuk, hogy hány repülő megy el felettünk. Szeretnék egyszer világot látni. Elutazni a balancslistás helyeimre, és sok koncertre eljutni. Nem számít, hogy kiére, csak ott akarok lenni és élni a pillanatnak.

- Anyukád is szeretett utazni?

- Igen, nagyon! Egyszer azt mondta, hogy szeretne elmenni velem Franciaországba. Mindig is tetszett neki, és szerette volna, ha betekintést nyerek az ottani kultúrába, hátha megtetszik.

- Akkor a bakancslistádon ez volna az első hely, ahova mindenképpen elszeretnél jutni?

- Igen.

- Ezt megjegyzem -mosolyog rám. - Milyen könyveket szoktál olvasni?