Péntek 13. | befejezett |

3.

Leültem a földre és csak figyeltem, ahogy Dante körbeszaglász mindent, majd a végén elém sétál és leül velem szembe, mintha beszélgetni akarna.

- Talán te leszel az aki majd kihúz a mélyből. És, hogy ezt miből gondolom? Onnan, hogy hosszú idő óta te vagy az első aki mosolyt csalt az arcomra. Anyával együtt a jó kedvem, a mosolyom és a poénjaim is elvesztek -mondom neki, mire hol jobbra, hol balra dönti a fejét. Elmosolyodom és simogatni kezdem miközben végig felemás színű szemébe nézek. Mintha megérezte volna, hogy kezd magával ragadni a szomorúság, fogta magát és ölembe feküdt.
- Azt hiszem te lettél a legjobb barátom, Dante.

Még egy darabig ültem vele a földön, aztán felkaptam és az ágyra tettem az alvó kutyát. Kimentem a szobából és apa keresésére idnultam. Gondolom nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy ismét a konyhában találtam rá.

- Te más helyet nem ismersz? -kérdezem leülve az egyik székre, mire felnéz az újságról és rám emeli tekintetét.

- De igen. Ismerem még a nappalit, a hálószobát, a fürdőt, a...

- Jó, nem kell felsorolnod -kuncogok fel.

- Rendben. Amúgy mit szeretnél?

- Honnan tudtad?

- A lányom vagy.

- Jogos...valójában csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg holnap itthon-e maradhatnék? -teszem fel félve a kérdést. Nem válaszol csak mélyen a szemembe néz és hosszú percekig csend honol közénk. Mikor már azt hittem, hogy esélytelen az egész hirtelen megszólal.

- Tekintve, hogy ma kaptad a kutyát igen. De legközelebb nem lesz ilyen -mondja. Elmosolyodom és elé sétálok, majd megölelem.

- Köszönöm.

- Nincs mit, de sipurc fel Dantehoz. Biztosan hiányzol már neki -enged el én pedig hátrálok egy lépést. Bólintok és felsietek a szobámba. Dante még mindig alszik, ezért átöltöztem a pizsamámba és óvatosan bebújtam az ágyba, aztán percekkel kesőbb már én is aludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy a hasamra fekszik Dante. Lassan kinyitottam a szemem és kezem a hasamon fekvő kutyára helyeztem és simogatni kezdtem. Őszintén fogalmam sincs, hogy mit fogok egész nap csinálni, de az biztos, hogy ki sem kelek az ágyból. Maximum nézek valami filmet. Még egy kicsit feküdtem, aztán a laptopomért nyúltam, ami az éjjeliszekrényemen volt és neki kezdtem a keresgélésnek. Végül a Miután című filmre esett a választásom, így neki is kezdtem a megnézésének.

Mikor a vége lett a filmnek, bezártam a böngészőt és lehajtottam a laptop tetejét. Hardin beleesett a saját úgymond "csapdájába". Sajnáltam Tessat, mert mit sem sejtve szeretett bele Hardinba, végül pedig mindketten pofára estek. Látszott Tessan, hogy tényleg szerette Hardint.
Kb fél órát még feküdtem, aztán lementem reggelizni Danteval a nyomomban. Először neki adtam, aztán készítettem el magamnak a reggelim.
Mikor mindketten végeztünk visszamentünk a szobámba és újra visszafeküdtünk az ágyba.

A napot lustálkodással töltöttük, aztán este 18 óra körül hazaért apa. Hogy őszinte legyek nincs sok kedvem beszélni vele, de tekintve, hogy tegnap kaptam tőle Dantet nem lenne szép, ha már most nem beszélnék vele.
Erőt véve magamon, kimásztam az ágyból és lementem hozzá. Most a kanapén feküdt, ezért a fotelban foglaltam helyet.

- Milyen napod volt? -kérdeztem. Kinyitotta a szemét és drámaiasan sóhajtott egyet.

- Fárasztó.

- Vettem észre.

- Neked milyen napod volt? -ült fel.

- Nyugodt.

- Ezt most vehetem burkolt sértésnek?

- Nem -mosolyogtam rá.

- Ettetek ma?

- Igen, mindketten reggeliztünk.

- Ennyi? Csak reggeliztetek? És az ebéd?

- Egész nap feküdtünk. Én nem voltam éhes ő pedig nem jelezte, de mindjárt adok neki egy nagyobb adag kaját, ami kiteszi neki a megkésett ebédet meg a vacsorát is egyben.

- Szerintem elég lesz neki csak a vacsora, aztán holnap pedig pótolod neki az ebédet -mosolygott rám kedvesen. Nem szóltam semmit csak hátradőltem a fotelban és az ölembe ejtett kezem kezdtem el nézni, aztán pár másodperc múlva megtörtem a csendet.

- Holnap jönnek, ha jól emlékszem.

- Igen.

- Már alig várom -jegyzem meg gyúnyosan.

- Skye, csak próbálj meg nem bunkón viselkedni. Ez fontos nekem.

- Persze, és azt miért nem nézed, hogy nekem mi a fontos? Miért csak magaddal foglalkozol?

- Ha csak magammal foglalkoznék akkor nem vettem volna meg neked azt az átkozott kutyát -emeli fel hangját.

- Egy szóval nem mondtam, hogy kell nekem kutya. És még te mondtad, hogy azért vetted Dantet, mert ezzel próbálsz kiengesztelni a múltkori miatt. Azt hiszed hülye vagyok, hogy nem emlékszem a dolgokra? -kelek ki magamból.

- Mostmár vigyázz a szádra és tudd kivel beszélsz! Elhiszem, hogy még mindig benned van Katie halála, de én akkor is az apád vagyok! -kiált rám.

- Ezek után lesheted, hogy nem leszek bunkó velük. Ígérem, hogy mellettem pokol lesz a hátralévő életük, már ha bírni fogják a kiképzést és nem fog elhagyni téged -állok fel és felrohanok a szobámba. Magamra zárom az ajtót, majd másodpercekkel később a kezem találkozik a fallal. Aztán mégegyszer, mégegyszer és mégegyszer, végül sírva a földre rogyok. Kezembe temetem az arcom és halk zokogásba kezdek.

Mély levegőket véve próbálok lenyugodni. A kezem remegett és alig kaptam levegőt. Fájt a fejem, a szemem és a kezem. Felálltam a földről és a fürdőbe indultam. Egy fáslit vettem ki az elsősegély dobozból és bevizeztem, majd a fájós kezemre tekertem, hol fel-fel szisszenve. Mikor ezzel megvoltam visszamentem a szobába és felfeküdtem az ágyra. A gondolatok elárasztották a fejem, és nem akartak eltűnni bármennyire is szerettem volna. Anya hiánya pedig belülről teljesen szétmarcangolt és nem tudom meddig bírom még. Hirtelen kopogás hallatszódott.

- Skye, ne haragudj. Nem akartalak megbántani, én csak...sajnálom, hosszú napom volt -szabadkozott én pedig nem válaszoltam.
- Skye, kérlek. Beszéljünk, beszélj hozzám.

- Menj el -mondtam végül.

- Skye...

- Azt mondtam menj el. Hagyj békén! Az istenért is, miért nem érted meg?! -kiáltom, viszont választ már nem kapok. Ezek szerint hajlandó volt elmenni. Végre. Dante közel jött hozzám, és hozzám bújt, mire elmosolyodom.

Egy ideig még feküdtem aztán erőt vettem magamon és a ruhásszekrényhez sétáltam. Előhalásztam belőle egy fekete pólót és egy melegítő nadrágot, majd a fürdőbe indultam.
A zuhany alá álltam és hosszan engedtem magamra a vizet, mintha ez minden bánatot lemosna rólam.

Mikor végeztem a fürdéssel, magamra kapkodtam a ruhákat és visszamentem a szobába. Befeküdtem az ágyba és átadtam magam az álmok világának.

Reggel...vagy inkább délben arra ébredtem, hogy Dante a takarómmal játszik.

- Igazán hagyhatnád a gazdád aludni, tekintve, hogy minden tőle telhetőt megad neked -mondom csukott szemmel, mire csak vakkant egyet, amitől kissé megugrom. Sóhajtok egyet és kinyitom a szemem.
- Mivan, te nem bírsz magaddal? -nézek rá, mire oldalra billenti fejét.
- Éhes vagy, mi? -kérdezem tőle, mintha kaphatnék rá normális választ. Ugat egyet, gondolom ezzel jelezve, hogy fején találtam a szöget. Ismét sóhajtok egyet és erőt veszek magamon. Kimászok az ágyból és az ajtó felé indulok Danteval a nyomomban. Lementünk és a nem várt vendégek vártak.

Olvasható könyveim:
* Kísért a múltam
* Félve szeretni
* Azon az éjjelen

17.10.2020