Péntek 13. | befejezett |

10.

- Mert te megérdemled.

- Miből gondolod, hogy te nem? És amúgy az okát megtudhatom?

- Mert az egyik pillanatban nyomulsz, a másikban meg tök normálisan lehet veled beszélgetni. A nyomulós éneddel teljesen szétrombolod a normálisról alkotott összképet. Megéri ez neked? Hogy utáljalak úgy, hogy lassan mostohatestvérek leszünk? Persze, nem muszáj bírnunk egymást, de nekem rohadtul nem hiányzik, hogy folyamatosan vitatkozzak.

- Nem feltétlenül kell utálni az embert, ha nyomul. És szerinted hol érdekel engem, hogy ki mit gondol rólam? Ha azzal foglalkozom akkor előbb utóbb elpusztítanak és én jövök ki belőle vesztesként.

- Veszíteni néha tudni kell.

- De én nem szeretek veszíteni, semmi előnyöm nem származik belőle.

- Elég baj az, ha így gondolod.

- Hát hogyan kéne? -sétál kicsit közelebb hozzám.

- Ha veszítesz, nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak hátrány származik belőle.

- Szóval ha jól értem, ha veszítek akkor előnyöm is lehet belőle?

- Azt, de azt gondolsz és hiszel amit akarsz -ülök le az íróasztal elé.

- Ennek nincs semmi értelme.

- Annak nincs értelme, hogy beszélünk -fordulok felé a székkel.

- Veled nem lehet normálisan beszélni, mert hamar felkapod a vizet.

- Akkor ne beszéljünk, nekem ez is tök rendben van -rántom meg a vállam.

- De én beszélni akarok veled, csak te nem állsz úgy hozzá a dologhoz.

- Vajon miért?

- Nem tudom, miért?

- A nyomulós Kayleevel nem vagyok hajlandó beszélni.

- Még a normális énemmel sem vagy hajnaldó sokszor, de ez már a te bajod -néz rám apró mosollyal az arcán.

- Most min mosolyogsz?

- Szomorítsalak el?

- Ha nagyon muszáj -sóhajtok.

- Mostantól csak a nyomulós Kayleevel fogsz találkozni -vigyorog rám, mire megforgatom a szemem.

- Ez már nem is lep meg -jegyzem meg gúnyosan.

- Amúgy ha összeköltözünk elmehetnénk együtt bulizni -veszi le pulcsiját.

- Majd én pont veled fogok bulizni.

- Voltál már egyáltalán? -veszi le pólóját.

- Te ezt most komolyan gondoltad?

- Mit? -néz rám értetlenkedve.

- Hogy előttem öltözöl át.

- Zavar?

- Igen.

- Szokj hozzá -tolja le nadrágját, mire szemem elé kapom a kezem és elfordulok a székkel.

- Figyelmeztethettél volna mielőtt letoltad volna a nadrágod.

- Már visszanézhetsz -mondja nevetve.

- Nem bízok benned.

- Komolyan mondom, már felvettem -hallom meg közelgő lépteid. Megfogja a széket és maga felé fordít, majd végül elveszi a szemem elől a kezem.

- Na, most az egyszer nem hazudtál.

- Nem szokásom, főleg nem neked.

- Nem szokásod? Na ne nevettess.