Péntek 13. | befejezett |

29.

- Áhh, hát itt vagytok! -siet elénk Marie, majd magához öleli Layla-t. - Ben, gyere már! -kiált apámnak a konyha felé. Layla gyengéden megszorítja a kezem, mire egy bíztató mosollyal az arcomon rápillantok.

- Hát itt van a híres Layla, aki elcsavarta a lányom fejét -lépked hozzánk vigyorogva. - Szia, Ben vagyok, Skye apukája -nyújtja kezét a mellettem álló lánynak, aki kezet is ráz vele. - Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek -mosolyog rá kedvesen.

- Úgyszintén -viszonozza, majd elengedi apa kezét, és átkarol derekamnál.

- Layla, drágám! Kérsz sütit? -kérdezi Marie mosolyogva.

- Elfogadom, köszönöm -mondja félénken. Marie int a fejével, hogy kövessük, majd mikor a konyhába érünk leülünk egymás mellé, és Marie mindkettőnk elé csúsztat két-két darab csokiskekszet. Laylaval falatozni kezdtünk, aztán kezdetét is vette a kérdezősködésnek. Hol Layla, hol pedig én válaszoltam egy-egy feltett kérdésre. Amikor apáék már nem igen tudtak mit kérdezni, felmentünk a szobámba. - Ez nem is volt olyan szörnyű -sóhajt megkönnyebbülten és hátulról átölel.

- Mondtam én, és jobban kedvelnek téged mint Kaylee barátnőjét -fordulok felé, majd tarkójára csúsztatom kezem.

- Mióta van neki barátnője? -néz rám furán.

- Majdnem két és fél hónapja.

- Akkor nem kell attól tartanom, hogy rádmozdul - jegyzi meg egy sunyi mosollyal az arcán.

- Előtte sem kellett. Érthetően elmondtam neki, hogy nem érzek iránta semmit, és meg is értette - kezdem húzni az ágy felé.

- Nem tudhatod, hogy tényleg megértette-e, lehet csak beletörődött -lök rá gyengéden.

- Most mondhatnám én is azt, hogy te sem tudhatod, hogy bele törődött-e -mondom vigyorogva.

- Befoghatnád már -vágja hozzám

- Segíts -kacsintok rá.

- Ezer örömmel -tapasztja ajkát enyémre. Szinkronosan mozgatjuk egymásén, majd megnyalta alsó ajkam, és pillanatokon belül nyelve már a számban volt és végigsimított enyémen. Mikor nyelve találkozott sajátommal, halkan belenyögtem szájába, és körmöm végigszántottam hátan. Érzem, hogy testem elönti a forróság, és az ölem közé költözik a bizsergés, minek hatására megemelem csípőm, így Laylaénak nyomódik, mire felmordul és alsó ajkamba harap. Végigsimít oldalamon, aztán mikor csípőmhöz ér rámarkol.

Karácsony 1. napjának reggele.

Layla még békésen szuszog mellettem. Egy pillanatra azt hittem csak álmodom, hiszen nekem új ez az egész - a Kaylee-s incidenst leszámítva -, mellesleg nem mindennapi dolog az életemben, hogy amellett a nő mellett fekszem le esténként és ébredek fel reggelente, aki a világot jelenti nekem. Nem beszélve arról, hogy vele töltöm a karácsonyt, és vele zárom le és kezdem is az újévet. Pazar egy látványt nyújt, ahogy Layla előttem flangál egy szál melltartóban és bugyiban. Olyankor mindig sóvárogva nézem, ahogy ide-oda libben a szobámban, vagy esetleg mikor nála vagyunk akkor az egész lakásban. Nem takarja el előlem tökéletes testét, inkább hagyja, hogy szemet vessek rá. Ő nem szégyenlős, megvan a maga szokása. Napközben van, hogy egy rövidnadrágban és egy melltartóban sétálgat a lakásban, de a fentebb említett opció játszik a leggyakrabban. Lefekvéskor pedig mindössze csak a bugyi marad rajta, bár az sem minden esetben.

- Miért bámulsz? -kérdezi csukott szemmel. - Tudod elég zavaró tud lenni egy idő után -motyogja álmosan.

- Lehetetlen nem nézni a világ legszebb nőjét, aki amúgy mellettem fekszik meztelenül -mondom, és végigsimítok fedetlen hátán, mire végigfut testén a libabőr. - Nemsokára kelni kell -búgom fülébe, majd belepuszilok.