Péntek 13. | befejezett |

23.

Hajszárítás közben akaratlanul bekúszott a gondolataim közé Kaylee, szóval félbehagytam és kisebb gyomorideggel indultam le apáék szobájához. Az ajtó előtt megállva vettem egy mély levegőt, majd kopogtattam kettőt az ajtón. A túlsó oldalról mocorgás hallatszódott, aztán másodpercekkel nyílt is az ajtó. Számat rágva billentem át testsúlyom egyik lábamról a másikra és közben kémlelem Kaylee sápadt arcát. Összefonta kezét mellkasa előtt, majd arrébb állt és intett a fejével, hogy menjek be. Eleget téve neki, lassan belépkedtem a sötét szobába.

- Beszélhetnénk? -kérdezem, mire csak bólintást kapok válaszul. Kaylee leül az ágyra és érdeklődve figyel. - Szóval sajnálom ha bármivel is megbántottalak, nem szándékos volt, esküszöm, de ez amit most mi ketten csinálunk, illetve te, mert te kezdtél hallgatásba, nem tetszik. Nem akarom, hogy rosszban legyünk. Nekem fontos, hogy napi szinten beszéljünk, fontos, hogy ha kell tudjunk egymásra számítani bármikor bármiben, de ez így nem jöhet össze. Tudom, hogy rossz amin most keresztül mész, de meg kell értened, hogy nem helyes amit csináltunk. Nem csak a mi érdekünket néztem, hanem apáékét is. Figyelj, apa végre boldog, talált egy nőt, aki viszont szereti és nem akarom eltolni neki. Érted? Bizonyára most felmerült benned a kérdés, hogy miért csak más érdekét nézem, nos valójában azért, mert bár rossz kimondani és tudom, ez most fájni fog neked, de én nem érzek irántad többet -lépkedek elé, majd legugolok és térdére teszem tenyerem. -Sajnálom, de megmondtam, hogy egyikőnk pofára fog esni. De ezt te is tudtad. Kaylee, ne nézz így rám, mint aki a világ legrosszabb tettét próbálja lemosni magáról, mert úgy egyeztünk meg, hogy kizárólag érzelmek nélkül kezdünk bele. Így volt, igaz? -nézek rá kérdőn, mire ismét bólint. - De te ennek ellenére is vittél bele -mondom gyengéd hangon. Kaylee szeme megtelik könnyel, amik aztán ki is buggyannak és patakokban folynak le hibátlan arcán. - Most miért sírsz? -simítok végig térdén. Válaszul csak megvonja vállát. - Kaylee, beszélj velem, kérlek -kérlelem, de nemlegesen megrázza fejét. - Kaylee ne csináld már! Ezt meg kell beszélnünk mielőtt apáék hazaérnek, mellesleg ez neked sem és nekem sem jó, szóval embereld meg magad és szólalj végre meg! -indulatosan álló helyzetbe tornázom magam és fel-alá kezdek járkálni. Percekig fullasztó csend volt köztünk, aztán mikor már kezdtem azt hinni, hogy esélytelen, hogy megbeszéljük, halkan megszólal.

- Sajnálom. Én basztam el, neked kéne ezért haragudnod rám -ejti ki a szavakat olyannyira halkan, hogy szinte alig értettem mit mondott.

- Te haragszol rám? -ez kissé meglepett. Most komolyan haragszik rám? És mégis miért?

- Haragudtam. Már nem, mert belátom ezért hülyeség volt. Tényleg úgy beszéltük meg, hogy csak úgy kezdünk bele ha nincs érzelem. Viszont azt neked is tudnod kell, hogy én az elejétől kezdve éreztem irántad valamit. A 'viszonyunk' alatt igyekeztem félretenni, de nem sikerült -mondja és immáron ő is feláll az ágyról.

- Értem, és hálás vagyok amiért ezt most elmondtad -nézek rá, mire bólint egyet. Kicsit hezitálok, hogy beavassam-e a Laylaval való 'kapcsolatomba', de végül amellett döntök, hogy ezt még magamban tartom egy darabig. Majd mikor eljön az ideje elmondom neki, de most még ráér. - Figyelj, szeretném ha újra minden rendben lenne köztünk, hogy megbeszéljünk mindent, hogy tényleg számíthassunk egymásra, de ehhez te is kellesz. Szóval ha úgy gondolod, hogy ez részedről is menni fog akkor...

- Skye, nem ígérhetek semmit, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy sikerüljön ezt összehoznunk, hiszen ez is több mint a semmi - mosolyodik el halványan, mire hatalmába kerít a megkönnyebbülés érzése. Őszintén szólva, egy kicsit tartottam a válaszától, hiszen érez irántam valamit és így nem egyszerű neki.

- Egyébként apáék hová mentek? -kérdezem végül, hiszen még mindig nem tudom hol vannak.

- Elmentek egy kicsit kikapcsolódni, pihenni. Mondjuk rájuk fért már, mert az utóbbi időben nagyon belemélyedtek a munkába -indul ki a szobából, mire én utána megyek. A konyha felé veszi az irányt, majd a helyiségbe belépve a gázhoz lép, előkapja a serpenyőt, ráhelyezi a gázra és a hűtőhöz lép. Kiveszi belőle a tojást és újra a gázhoz lép. - Te kérsz? -néz rám kérdőn.

- Nem, köszönöm. És mikor mentek el, meg egyáltalán hány napra? -zúdítom rá a kérdéseim. Kaylee visszafordul a serpenyőhöz és beletör három tojást.

- Még akkor este amikor te elmentél bulizni, és négy napra -válaszol miközben összekeveri a tojást.

- De akkor miért nem szóltak nekem mielőtt elmentem?

- Azt már nem tudom -rántja meg vállát. - Ha választ akarsz akkor kérdezd meg őket amikor hazaérnek -veszi le a gázról a rántottát és egy tányérra áthelyezi azt, majd leül velem szembe.

- Nem is teszel rá sót? -nézek rá furán.

- Mostmár nem -kezd el falatozni. Elmotyogok egy halk 'oké'-t és lassan felbattyogok a szobámba. Mára már inkább hagyom, ha meg beszélni akar akkor úgyis megkeres. Kezembe kapom a telefonom és kikeresem a névjegyzékeimből Layla-t és tárcsázni kezdem. A fülemhez emelem és várom, hogy felvegye. A második csengés után ez meg is történik.

- Szia -szólok bele elsőként. - Zavarlak?

- Szia, dehogy. Most aludt el Maya, szóval szabad vagyok -mondja mosolygós hangon. - Amúgy nem azért, mert örülök neki, csak szabad tudnom az okát, hogy miért hívtál?

- Hiányzott a hangod, talán baj? -harapom be alsó ajkam mosolyogva.

- Nem baj, viszont jobban örültem volna, ha valami mást mondasz, de ez is megteszi.

- Ha találkozunk a többit úgyis megtudod -fekszem le az ágyra.

- Már várom.

- Amúgy sikerült megbeszélnem Kayleevel a dolgokat -mondom végül. - Megegyeztünk, hogy a továbbiakban csak barátok maradunk.

- Extrák nélkül? -kérdez vissza, mire elmosolyodom.

- Igen, extrák nélkül.

- Remek, remélem azt is elmondtad, hogy már nem vagy szabad.

- Végülis ha úgy nézzük még az vagyok.

- De nem nézzük úgy, az enyém vagy, szóval nyugodtan avasd be -mondja. 'az enyém vagy...' cseng újra és újra a fülemben, a szívem pedig ennek hatására hatalmasat dobban újra és újra. - Itt vagy?

- Mondd újra.

- Mit?

- A mondatod közepét.

- Az enyém vagy -ismétli, mire a hasamban a pillangók őrült repdesésbe kezdtek.

- A tiéd vagyok -mondom halkan. - Layla...tudunk ma találkozni? -kérdezem.

- Persze, de miért?

- Mert beszélni akarok veled szemtől szembe.

- Rendben, érted menjek?

- Igen, ha nem baj.

- Oké, fél óra és ott vagyok -mondja, majd azzal bontja a vonalat. Egyébként nem tudom miről akarok vele beszélni, lényegében csak látni akarom. Érezni akarom az illatát, a közelségét, a teste melegét, őt. Hogy tud valaki ilyen kevés idő alatt meghódítani mást? Layla és Kaylee ehhez nagyon ért, lehet tanulnom kéne tőlük, hiszen hasznát is vehetném.

A ruhásszekrényemben kutakodva eltöltök egy kis időt, majd mikor megtalálom azt a ruhát, amit még Layla adott mikor felvitt a házába, kivettem a szekrényből és magamra kapom. Végül inkább nem a rövidnadrág mellett döntöttem, hanem egy fekete térdnél kivágott farmer mellett. A pólót a nadrág gombjánál betűrtem, majd a tükör elé sétáltam.

Végigmértem magam tetőtől talpig, és egy elégedett mosoly jelent meg arcomon. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, kifésültem a hajam, majd végül lementem a nappaliba. Éppen csak leülök a kanapéra, mikor egyet pittyeg a telefonom. Layla írt, hogy 2 perc és itt van. Kisebb gyomorideggel pattanok fel a kanapéról, majd kimegyek a lakásból és megállok a feljárónál.

Olvasható könyveim:
* Kísért a múltam
* Félve szeretni
* Azon az éjjelen

08.12.2020