Péntek 13. | befejezett |

24.

Mikor megláttam Layla autóját hatalmas mosoly ült ki az arcomra. A feljáró előtt megállt az autóval, én pedig oda siettem és beültem az anyósülésre.

- Jól nézel ki -mér végig, majd szeme megállapodik a pólón. - És a pólód is jó -nevet fel röviden.

- Köszönöm, egy igazán csinos lánytól kaptam még a buli estéjén. Azóta próbálom visszajuttatni hozzá, de nem igazán jön össze, mert sehol nem találom, szóval úgy döntöttem, hogy megtartom -rántom meg vállam mosolyogva.

- Nos, azt hiszem megtaláltad azt a csajt, szóval vissza is adhatnád -hajol közelebb hozzám és kezét combomra teszi.

- Szeretnéd most? -húzom fel kérdőn egyik szemöldököm.

- Mindennél jobban -csúsztatja másik kezét tarkómra és ajkára húz. Mikor puha, mézédes ajka találkozik enyémmel, akaratlanul belenyőgök szájába, minek hatására ő elmosolyodik és belemarkol combomba. A bizsergés a lábam közé költözik, ezért szorosan összerázom a lábam és elhúzódom tőle.

- Menjünk mielőtt Kaylee meglát minket -nyomok még egy apró puszit ajkára és becsatolom a biztonsági övet.

- Amúgy miért baj az, ha megtudja? Hiszen te mondtad, hogy abban maradtatok, hogy csak barátok maradtok.

- Igen, azzal nem is lenne baj ha ő megtudná, hogy most kavarok valakivel, viszont azzal már igen ha elmondaná apáéknak.

- Miért? -pillant rám kérdőn.

- Mert ők még nem tudják, hogy más vagyok. Félek, hogy hogyan fognak rá reagálni, hogy elfogadnak-e majd. Mondjuk Marie szerintem igen, mert ő már tudja a lányáról, hogy a saját neméhez vonzódik és el is fogadja, de apa nem hiszem, hogy tud róla így nem tudom, hogy elfogadja-e.

- Nyugalom, hiszen az apukád, el fog fogadni, ebben biztos vagyok -próbál nyugtatni. - Én is jártam ebben a cipőben, én is rettegtem, hogy nem fognak majd elfogadni ha megtudják, de nem így lett, pedig a szüleim nem nagyon vannak oda az LGBTQ tagokért -simít végig combomon. - És abban is biztos vagyok, hogy anyukád büszke rád onnan fentről, hiszen egy gyönyörű, okos, erős és bátor lány lett belőled. Tuti biztos, hogy rá hasonlítasz -mosolyog rám kedvesen.

- Ezt miből gondolod? -kulcsolom össze kezünket.

- Általában az ilyen gyönyörű lányok mint Te, az anyukájukra szoktak hasonlítani. És kétség sincs afelől, hogy te is anyukádra hasonlítasz.

- Csak a haj és a szemszínét örököltem -húzom el keserűen a szám.

- Ha mutatsz róla egy képet, összetudlak hasonlítani vele -áll félre az autóval. Sóhajtok egyet, majd előhalászom a zsebemből a telefonom és keresni kezdem a közös képünket anyával. Mikor megtalálom felé mutatom, mire kiveszi a kezemből és tanulmányozni kezdi. - Te most viccelsz velem? Hiszen ugyan úgy nézel ki mint anyukád -nyútja vissza a telefont. Kiveszem a kezéből és szomorúan rámosolygok. - Hé, mi a baj? -fordul felém amennyire tud, majd az összekulcsolt kezünket szájához emeli és egy puszit nyom kézfejemre.

- Hiányzik -vonom meg vállam és bármennyire igyekeztem visszatartani a kibuggyanni készülő könnycseppeket, nem sikerült és immáron megállíthatatlanul patakokban folynak le arcomon.

- Annyira sajnálom, nem akartam, hogy sírj -húz magához amennyire tud. - Ne feledd, hogy ő mindig a szívedben fog élni, szóval ha fizikailag nem is, de itt mindig jelen van -teszi mutatóujját a szívemhez. Layla szavai annyira nyugtatóak, hogy a sírás alább hagyott, szinte már csak szipogok.

- Sajnálom, nem akartam sírni, csak már nem bírtam tovább -fúrom arcom a nyakába, és beszippantom parfümének édeskés illatát.

- Ne sajnáld, érthető -simogatja hátam. - Jobban vagy?

- Igen, sokkal -nyomok egy apró puszit nyakára és elhúzódom tőle.

- Akkor jó. Mivel még egész jó idő van napközben, így gondoltam elviszlek a partra -mosolyog rám.

- Rendben -viszonzom. Bólint egyet és újra útnak indulunk. Az út további részében rengeteget beszélgettünk, nevettünk és énekeltünk, majd mikor megérkeztünk kiszálltunk az autóból és elindultunk a parthoz. Kis hezitálás után összekulcsoltam kezünket és így folytattuk a sétálást. A partra leérve szembesülünk a ténnyel, hogy rajtunk kívül alig vannak páran. Leültünk szorosan egymás mellé, és csak figyeltük ahogy a víz fodrozódik, hullámzik. Annyira tökéletes ez a pillanat, szinte már álombeli. Ez az érzés ami hatalmába kerített fura, mert még nem éreztem ilyet. Jó értelemben fura ez az érzés, és ha tehetném sosem szakadnék ki belőle. - Annyira tökéletes most minden -szólalok meg.

- Igen, de szerintem nem csak most. Nekem a veled eltöltött percek is tökéletesek voltak, és most, hogy velem vagy is tökéletes -nyúl állam alá és maga felé fordítja fejem. Elmosolyodom és lassan ajkára hajolok. Mézédes párnáit érzékin mozgatja enyémen hosszú percekig, majd levegőhiány miatt kénytelenek vagyunk elszakadni egymás ajkától. Homlokát enyémnek döntve kapkod levegőért és hüvelykujjával cirógatja arcom. - Menjünk ússzunk egyet -mosolyodik el.

- De nincs nálam fürdőruha.

- Nálam sincs -rántja meg vállát. - Naa, gyere. Ígérem jó lesz -áll fel és kezét nyújtja felém. Kis hezitálás után megfogom kezét, majd az ő segítségével álló helyzetbe tornázom magam. Layla leveszi a bőrdzsekijét, azt követően a pólóját és végul a nadrágját, majd a cipője mellé dobja a ruhadarabokat. Tekintetem mosolyogva végig vezetem tökéletes testén és én is elkezdem ledobni magamról a ruhákat. Mikor már én is csak egy fehérneműben álltam előtte pimaszul végigmért és beharapta alsó ajkát. Layla int a fejével, hogy kövessem, majd a víz felé kezd futni. Halkan felnevetek és utána indulok, viszont én a víz előtt megállok, amit ő egy fejrázással jutalmazott. - Gyere, isteni a víz -mondja mosolyogva. - Vagy ha gondolod ki is mehetek érted, de akkor azt javaslom, hogy fuss ameddig csak tudsz -indul ki a vízből, én pedig futásnak eredek. Alig értem el a homokba ledobott ruháinkig, de Layla a derekamnál fogva megállít és vizes testéhez szorít. - Nem vagy valami gyors -kuncog fel.

- Csak régen futottam -próbálom menteni magam. Sosem voltam valami jó futásban, ha tesin futni kellett mindig valami kifogást kerestem, hogy akkor miért nem tudok.

- Képzelem -fordít szembe magával, a fülem mögé tűri az arcomba lógó tincset és a fülemhez hajol. - Ideje, hogy vizes legyél -mondja, és egy gyors mozdulattal menyasszonypózba felkap.

- Megyek magamtól, csak tegyél le -karolok nevetve nyakába. Mint aki meg sem hallotta amit mondtam indul el velem.

- Amúgy beszélni akartál velem valamiről -tesz le óvatosan a vízbe. - Szóval, miről lenne szó? -néz rám mosolyogva. Hirtelen ötlettől vezérelve vigyorogva ellöktem magatól, minek hatására ő elvesztette az egyensúlyát és hátra esett. Kapva kaptam a lehetőségen, és elkezdtem tőle távol úszni. Mikor úgy gondoltam, hogy elegendő távolság van köztünk, megálltam és vissza fordultam az ő irányába, de Laylat sehol nem láttam. Egyszercsak két kezet éreztem meg csípőmön, mire ijedtemben az izmom teljesen megfeszült. Layla felbukik a víz alól és vesz egy mély levegőt. - Ez nem volt valami szép húzás - jegyzi meg mosolyogva. - De mostmár nem szabadulsz -fonja össze kezét derekam körül. - Szóval akkor újra. Miről lenne szó?

- Hülye vagy ha eddig nem jöttél rá -kulcsolom össze lábam dereka körül, kezem pedig nyaka körül, végül Layla a fenekem fogva tart meg.

- Mire kellett volna rájönnöm?

- Ha most nem fog leesni akkor így jártál -mondom és ajkára tapasztom az enyémet. Szenvedélyes csókba hívom, majd vizes hajába vezetem vékonyka ujjaim. Percekkel később válunk csak el egymástól, majd mélyen egymás szemébe nézünk. - Leesett?

- Azt hiszem. És nagyon felhúztál -búgja fülembe és kezét csiklómra vezeti. - Menjünk el hozzám -kezdi csókolgatni nyakam, mire szaggatottan kezdem venni a levegőt.

- Menjünk -markolom meg tarkójánál a haját.

Rájöttem, hogy egy kicsit jobban belevittem a perverzséget amikor írtam a könyvet, mint amúgy kellett volna😂

Olvasható könyveim:
* Kísért a múltam
* Félve szeretni
* Azon az éjjelen

12.12.2020