Péntek 13. | befejezett |

22.

Felkapom a fejem mikor meghallom az autó hangot. Felpattanok az ágyról és kinézek az ablakon. Megnyugszom mikor látom, hogy Layla autója az. Még látom, hogy kiszáll az autóból, majd inkább leülök az ágyra és nyomkodni kezdem a telefonom. Nyílik az ajtó én pedig úgy csinálok mintha az előbb nem gondoltam volna túl, hogy eltűnt és felé kapom a fejem. Mosolyogva leteszi a szatyrot és felém lépked.

- Jó reggelt -nyom egy gyors csókot ajkamra. - Ne haragudj, hogy nem írtam cetlit, hogy hova megyek csak azt hittem, hogy mire visszaérek még mindig aludni fogsz.

- Nem baj, elvoltam -erőltetek magamra egy mosolyt. Végülis tényleg elvoltam, hiszen azon paráztam, hogy itthagyott és túlgondoltam, hogy nem találtam sehol mikor felébredtem.

- És mi jót csináltál? -ül le mellém. Már csak az hiányzott, hogy megkérdezze. Ezzel a kérdéssel olyan, mintha a fejembe látna vagy nem is tudom.

- Hát...telefonoztam.

- Áhh, szóval telefonoztál -mondja rögtön azután ahogy kimondtam.

- Igen, a híreket olvastam.

- Na és milyen híreket olvastál? -veszi ki a telefont a kezemből.

- Izé...celebekről meg ilyenek.

- Aha, akkor ugye nem bánod ha megnézem az előzményeid? Ha tényleg olvastál híreket akkor ott kell, hogy legyen -mosolyog és feloldja a telefont. Kikapom a kezéből és felpattanok mellőle. A kunyhó másik oldalára sétálok és igyekszem kerülni vele a szemkontaktust. - Skye, nyugodtan elmondhatod -szól kedvesen és hozzám siet. Hátrább lépek tőle, majd mikor megérzem a hátamon a kunyhó falának hideg érintését, realizálódik bennem, hogy innen már nem tudok hova 'menekülni'. Megteszi az utolsó pár lépést és immáron a falhoz szorít. - Szóval? Mi jót csináltál? -sóhajtok egyet, majd a szemkontaktust még mindig kerülve kezdek hebegni. Mosolyogva hallgatja végig, aztán állam alá nyúl és kérlel, hogy nézzek szemébe. Mikor nem teszem arcomra teszi kezét és egy apró puszit nyom ajkamra. - Nézz rám, kérlek - kér meg újra, mire lassan rá emelem tekintetem és összefúródik tekintetünk. - Sajnálom, nem akartam rád ijeszteni. Soha nem vernélek át. Nem csak a szexre kellettél és kellesz. Én akarom veled.

- Én sajnálom, hogy kételkedtem benned. Nem kellett volna egyből rosszra gondolnom.

- Tényleg nem, de érthető hiszen még csak két napja ismerjük egymást, már amennyire. Érthető, hogy nem azonnal bízol meg bennem -mosolyog rám.

- Akkor is sajnálom -nézek tengerkék szemébe.

- Semmi baj, de lépjünk túl ezen. Legközelebb írok egy cetlit mielőtt elmegyek reggeliért vagy bárhova, oké? -dönti homlokát enyémnek. Motyogok egy halk 'oké'-t és magamhoz ölelem. Hosszú percekig ölelkezve állunk, majd elhúzódik tőlem. - Remélem éhes vagy, mert én igen -nevet fel. Elmosolyodom és bólintok egy aprót. - Majd a kocsiban reggelizünk. Gyorsan hazaviszlek, mert ma meglátogatom hugiékat -fogja meg kezem, majd felkapja a szatyrot és kimegyünk a kunyhóból. Beszállunk a kocsiba és útnak indulunk. Miközben reggeliztünk mindkettőnk mesélt a másiknak pár ciki sztorit ami megtörtént vele, aminek persze a vége mindig nevetésbe torkollott. Mikor a házunk elé értünk leállította az autót és lassan felém fordította fejét. - Hát itt volnánk.

- Igen -mondom halkan. - Majd írsz? -nézek rá reménykedve.

- Ha gondolod hívhatlak is -mosolyodik el.

- Várni fogom -viszonzom halványan és megfogom kezét.

- Kár, hogy nem tartasz velem, a kishugom imádna téged.

- Engem ki nem? -nevetek fel röviden.

- Egoista -forgatja meg mosolyogva szemét.

- Megeshet -hajolok egy pirinyónyit előrébb.