Péntek 13. | befejezett |

8.

Még lett volna pár kérdésem Kayleehez, de bealudt ezért csak csendben kémleltem tökéletes arcát. Hófehér bőre kissé most ki van pirulva. Óvatosan kimásztam az ágyból, majd a kezembe kaptam a laptopot és az íróasztalhoz ültem. Bekapcsoltam és elindítottam a sorozatot, amit a napokban kezdtem el nézni.

A hatodik résznek a felénél mocorgást hallottam a hátam mögül, ezért megállítottam a videót és megfordultam.

- Jó reggelt hétalvó. Kialszod a krumplit a földből.

- Nem bírtál megmaradni velem egy ágyban?

- De, csak gondoltam inkább nem ott kezdem el nézni a sorozatot hanem itt, hogy tudj pihenni.

- Ez figyelmes volt tőled, de már igazán visszafeküdhetnél. Kiváncsi vagyok milyen sorozatot nézel.

- Vagy csak mert már kezdek hiányozni neked. Tudom ám, ne is próbáld meg letagadni -állok fel a székből és visszasétálok az ágyhoz a laptoppal a kezemben.

- Nem is próbáltam volna letagadni...Skye, te meg mit csinálsz? -kérdezi meglepődve, mikor átmászom rajta.

- Bekefüdtem az ágyba, baj? -nézek rá vigyorogva.

- Nem, de...te átmásztál rajtam.

- Igen, és?

- Direkt csináltad? -néz rám kérdőn, mire én csak megvonom vállam és elindítom a videót.  - Skye..

- Shh, nézem a sorozatot -szólok rá. Egyszercsak lehajtja a laptop tetejét és mellém dobja, majd csípőmre ül. - És te most mit csinálsz?

- Semmit.

- Szállj le rólam.

- Túl kényelmes vagy.

- Nem érdekel, nem játszuk el megint.

- Szemkontaktus szépség -vigyorog rám.

- Mi?

- Mondom szemkontaktus.

- Tudod elég nehéz ha a melleid nagyobbak mint a fejed.

- Nem is nagyok -fogja meg őket.

- Jézusom Kaylee. Legalább ne előttem -takarom el szemem, mire felnevet. - Ne nevess, ezen semmi vicces nincs.

- De igen, a reakciód az.

- Szerintem meg tök normális, hogy így reagáltam.

- Reagálhattál volna máshogy is.

- Nincs kedved leszállni rólam?

- Azzal kezdted.

- Álmos vagyok.

- Hát aludj.

- De így nem tudok.

- Miért?

- Mert nem tudok kényelmesen elhelyezkedni.

- Majd leszek a takaród.

- Már van egy és semmi pénzért nem cserélném le.

- Már késő.

- Dehogy késő.

- Pedig de.

- Miért lenne? -nézek rá kérdőn.

- Mert már itt vagyok én -vigyorog rám. Nem válaszolok, hanem elveszem a mellettem lévő párnát és az arcomra teszem és belemorgok egyet. - Hogy mondod?

- Hagyjál aludni.

- Tessék? -veszi el arcomtól a párnát.

- Mondom hagyjál aludni.