Péntek 13. | befejezett |

16.

Kayleevel több mint 1 hónapja kezdtünk bele a barátság extrákkalba, és mi azóta titkolózunk a szüleink előtt. Nem mondom, hogy rossz amit teszünk velük szemben, de azt sem, hogy jó. Nyilván az lenne a helyes, ha tudnának a közöttünk lévő dologról, de ha tudnának is róla nem biztos, hogy elfogadnák a 'viszonyunkat'. Igaz, Marie tudja, hogy Kaylee a lányokat szereti, de azt nem tudják, hogy én is a másik kapura játszom. Az elmúlt időben sokat agyaltam ezen, és nem is hiába. Mikor rájöttem kicsit nehezen tudtam elfogadni, feldolgozni, de hála Kayleenek sikerült. Néha olyan érzékin, lágyan tud megcsókolni, hogy szinte minden porcikám beleremeg. Van, hogy egyetlen csókjával annyira fel tud húzni, hogy legszívesebben azonnyomban letépném róla a ruhát, de tekintve a szüleinkre, akik árgus szemekkel figyelik minden lépésünket - ez náluk az utóbbi időben szokásukká vált -, tartom magam és igyekszem nem letépni róla a ruhát. Kaylee a sokadik együttlétünk során beiktatott nem egy játékszert, ami még izgatóbbá és élvezetesebbé teszi az egészet. Azóta amúgy már ténylegesen összeköltöztünk, pontosabban Marie-ék hozzánk, mi pedig Kayleevel van, hogy náluk szexelünk, hiszen ott elég ritkán tartózkodunk és nincs ki megzavarjon minket.

Kaylee átiratkozott a barátaival együtt ebbe a suliba ahova én járok, így minden reggel együtt jövünk iskolába és van, hogy néha csatlakoznak Danielék is. Olyankor én a lányokkal szoktam elöl menni, míg Kaylee, Ivan, Ethan, Easton és Daniel hátul. Summerrel továbbra sem vagyunk puszipajtások, viszont bártan mondhatom azt, hogy javultak köztünk a dolgok.

Jelenleg ugyan az játszódik le, mint tegnap reggel. Kayleet ki kell rángatnom az ágyból, mert újra késésben vagyunk és a barátaink is várnak már. Miután sikeresen elkészültünk, elindultunk a megbeszélt helyre, ahol már valójában vártak ránk. Eléjük érve megállunk és egyesével ölelünk körbe mindenkit. Mikor ezzel megvoltunk elindultunk az iskolába.
Az suli elé érve egyből bementünk, majd mindenki a saját osztályához. Azt tudni kell, hogy Rachel, Tessa, Summer és Kaylee osztálytársak. A fiúk mind külön osztályban vannak.

A helyemen ülve várom, hogy a tanár megérkezzen, ami pár perc múlva meg is történik. A tanár után lassacskán tolonganak be a felettünk egy évvel járó osztály diákjai, aztán meglátom köztük Rachelt és a többieket.

- Jó reggelt osztály! Sajnos beteg lett az egyik kollégám és rámsózták a hölgyeket. Arra kérnélek titeket, hogy üljetek egymás mellé és szorítsunk nekik helyet. Ha végképp nem megy a helyválasztás akkor én fogom eldönteni, hogy ki-ki mellé fog ülni, de akkor nem lesz hisztizés -csapja össze kezét, de még most sem mozdul senki. - Rendben, akkor Caroline, Avery mellé. Christian te Even mellé, vagy nem is, inkább Madison mellé. Even fáradj Tom mellé. Daniel te ülj Haylei mellé. Olivia te Skye mellé. Ava te pedig Grace mellé -mindenki egy emberként állt fel és ült át a kiosztott ideiglenes padtársához. A tanár mindenkit a jobb oldali és a középső oszlopba ültetett, majd Kaylee osztálya is helyet foglalt az üres padokban. Mikor elhaladt mellettem végig rajtam tartotta tekintetét, majd levágódott az én helyemre. - Megmondom őszintén nem örülök a helyettesítésnek, mert így nem tudok veletek úgy haladni, ahogy én szeretnék. De sajnos így alakult. A mai órán megcsinálunk egy feladatot, utána lehet szabadfoglalkozás. Vegyétek elő a munkafüzetet és nyissátok ki ott ahol múltkor nem tudtuk befejezni az elkezdett feladatot. Ha ezt megcsináljátok, csendben elfoglalhatjátok magatokat óra végéig. Jó munkát -mondja.

Lassacskán mindenki neki kezdett a feladatnak, majd aztán percekkel később mikor nagyjából már mindenki készen volt, elkezdtek halkan beszélgetni. Mivel én is hamar megtudtam csinálni a feladatot ezért elkezdtem görgetni az instám.

- Skye -szól hozzám halkan Olivia.

- Mi az? -nézek rá kérdőn.

- Tudnál ebben segíteni? -mutat a feladatra.

- De hiszen ez egyszerű. Múltkor elmagyarázta a tanár.

- Ohh, oké. Akkor azt hiszem boldogulok majd -mosolyog rám erőltetetten. Megforgatom szemem és újra előhalászom a munkafüzetem. Kinyitom és elé csúsztatom. Először értetlenül, majd vállvonásom után hálásan mered rám, aztán lemásolja a megoldást. Egyébként nincs vele semmi bajom, mert ő nem mindig az a csendes, visszahúzódó lány, hanem van, hogy végigkiabálja az órát, ha kell verekedik és nem az a lányos lány. Miután lemásolta megköszöni egy mosoly kíséretében, én pedig halványan viszonzom és újra a telefonomba mélyülök. Mikor már teljesen szétunom magam, egyik alkalmazásból lépek a másikba, aztán kapok egy üzenetet Kayleetől.

K: Álmos vagyok:(
S: Nem csodálom, egyébként aludj.
K: Nélküled nem megy😏
S: Akkor így jártál.
K: Amúgy ki az a lány aki melletted ül?
S: Gondolom az osztálytársam.
K: Remélem nem vagytok jóba:3
S: Csak nem féltékeny vagy?
K: Mit kapok cserébe ha elmondom az igazat?🤤
S: Levegőt.
K: Ezt most nem értem😕
S: Gyere utánam 2 perc múlva.

Válaszát meg sem várva süllyesztem zsebembe a telefonom és kéretőzök ki a mosdóba. A mosdóba érve a radiátornak támaszkodva várom, hogy Kaylee is ideérjen. Hosszú óráknak tűnik ez a két perc, mire Kaylee végre utánam jött. Mikor belép a mosdóba szinte ajkának esek és berángatom az egyik fülkébe. Nadrágja övéért nyúlok, amit aztán ki is csatolok és bugyijába vezetem kezem. Hevességemtől számba nyög és a fülke egyik oldalának taszít. Kezét mellemre teszi és rámarkol, mire egy visszafogott, halk nyőgés hagyja el számat. Kaylee megfogja a kezem és kihúzza nadrágjából, majd el lép tőlem.

- Ne haragudj, de ezt nem itt kéne -szólal meg nehezen.

- Mióta érdekel téged, hogy mit, mikor és hol kéne?

- Skye, ez nem olyan dolog amiről az egész sulinak tudnia kell. Ez csak rád és rám tartozik.

- Ez igaz, de látsz itt mást rajtunk kívül? -nyitom ki a fülke ajtaját, majd aztán kilépek onnan és széttárom a kezem kérdő tekintettel meredve rá.

- Ez akkor sem olyan dolog amit megkockáztatnék. Majd otthon befejezzük, ígérem -mondja miközben vissza gombolja a nardágját és csatolja az övét, aztán elém lép.

- Rémlik, hogy apáék otthon lesznek?

- De ha csendben leszünk észre sem fognak venni belőle semmit -mosolyodik el és cirógatni kezdi arcom hüvelykujjával. Sóhajtok egyet és ajkára hajolok. Egy gyengéd puszit lehelek rá, majd elhúzódom tőle és megfogom kezét.

- Menjünk vissza -mondom, mire válaszul csak egy bólintást kapok. A terem elé érve elengedjük egymás kezét és egymás után lépünk be az osztályba. Mindketten visszaülünk a helyünkre én pedig ismét a telefonomba merülnék, de Olivia felém fordul és szólásra nyitja a száját.

- Honnan ismeritek egymást? -néz először rám aztán Kayleere.

- Mostoha nővérem -vonom meg vállam.

- Ohh -döbben le. - Tényleg?

- Aha -zárom rövidre.

- Amúgy mióta vagytok mostohatesók? - kérdezősködik tovább.

- Nem tudom pontosan, talán 1,5 hónapja.

- És bírjátok egymást? Mármint csak azért kérdezem, mert hallottam már olyanról, hogy a 'friss' mostohatestvérek nem bírják egymást és kíváncsi vagyok, hogy a ti esetetekben ez hogyan van -hadarja el zavartan, mire elmosolyodom.

- Az elején nem bírtam. Vagyis nem az, hogy nem bírtam, hanem nem akartam közel engedni magamhoz, de nem csak őt, hanem az anyukáját sem.

- Ohh, értem -fordul előre. Érdeklődve figyelem ahogy Olivia a száját rágva pattogtatja a lábát a pad alatt.

- Ne tartsd magadban -mondom, mire sóhajt egyet és újra felém fordul.

- Tudom, már viszonylag régen történt, de nekem nem volt alkalmam mondani, szóval részvétem anyukád miatt -néz rám kissé félve. Mosolyogva bólintok egyet és igyekszem terelni a témát.

Olvasható könyveim:
* Kísért a múltam
* Félve szeretni
* Azon az éjjelen

15.11.2020