Egy lacrosse meccsen

43.rész

Scarlett szemszöge:
A házban a többiekkel tisztáztuk a dolgot hála istennek, mikor szóba jött az a dolog, hogy leütöttem Emily exét és Rhaena rágyújtotta a házat, mindenki meglepődve nézett minket és még ezt azzal is tetőzte Rhaena, hogy a fiúkat befenyítette, nem kicsit. Szegény Theo nagyon beparázott de mikor az ölébe vont és odaültem, nyugodtabb lett. Észrevettem, hogy Derek elhúzza Rhaenát biztos valamit meg kell beszélniük.
El kellene mondanom, a többieknek az igazat, hogy félig vadász vagyok, de ugyanakkor ideges is vagyok, félek, hogy mit szólnak hozzá igaz Theonak elmondtam és ez szíven fogja ütni a lányokat, hogy előbb tudta meg mint ők, főleg, hogy kiskorom óta velük vagyok. Theo észlelte, hogy nem vagyok valami nyugodt állapotban és halkan így szólt:
-Valami baj van?
-Nem, vagy igen, vagy nem is tudom.-felelte zavartan.
-Scarlett, komolyan mi a baj, tudod, hogy nem szeretem mikor titkolózol.-mondta komoly hangon.
-E-e-el kellene mondanom nekik.-felelte dadogva.-De félek, hogy mit válaszolnak.-mondtam kicsit zihálva.
-Hééé nyugi nem lesz baj itt leszek rendben?
-Rendben.-felelte enyhén megnyugodva.
Derek és Rhaena ekkor léptek be és észrevettem, hogy nagyon mosolyog Rhaena, gondolom vééégre összejöttek. Peter mondott valamit de nem figyeltem mert szédülni kezdtem és a csapás akkor ért mikor Theo megszólalt, hogy mondanék valamit. Kifújtam a levegőt, majd öléből felálltam, Theo pedig mellém és kezemet szorítva bíztatott.
-Amit el kell mondanom az, hoogy ÓÓÓ nézzétek milyen szép a kilátás nem?-kérdeztem kamu nevetéssel, de nem hatotta meg a többieket.
-Scarlett mit kell elmondanod? Miről nem tudunk?-kérdezte Scott. Hát nekem itt lesz vége remegtem, rosszul volta, és zúgott a fülem is.
-Scarlett ha nem mondod el én szedem ki belőled.-felelte Rhaena.
-Rendben, rendben mondom.-összeszettem minden bátorságom és kimondtam.-Amit tudnotok kell, az az....,hogy vadász vagyok.-suttogtam el a végét.
-Hogy mit mondasz?-kérdezte Emily
-AZ, HOGY FÉLIG VADÁSZ VAGYOK.-adtam ki magamból miközben a padlót bámultam, nem mertem felnézni, hatalmas csend telepedett ránk és a feszültséget vágni lehetett volna.
-HOGY MIVAGY?-akadtak ki a srácok
-MÉGIS MIÓTA VAGY AZ?-kérdezte ordítva Beki
-MIÓTA TUDOD EZT?-kezdett bele Emily
-HOGY LEHETNÉL MÁR AZ?-kezdett bele Rhaena.
-TALÁN A BEFOGNÁTOK A SZÁTOKAT ELMONDOM NEKTEK.-adtam ki magamból, és végre felnéztem a többiekre.-Kis korom óta az vagyok a családom apai ágon az egyik legősibb vadászcsalád, édesanyám farkas volt szerelembe estek, elmenekültek a nagyapám elöl én pedig hátra maradtam, mert védeni akartak, Deaton vitt el apádhoz Rhaena csak ő tudta még ezt az egészet, meg Theo.-adtam ki magamból az egészet.
-Várj Theo mióta tudja?-kérdezte dühvel tele Emily.
-Amióta összejöttünk.-feleltem.
-ÉS Ő MIÉRT TUDTA MEG ELŐBB MINT MI HE? MI NEM SZÁMÍTUNK NEKED VAGY MIVAN, AZ ISTENIT VÉGIG MELLETTED VOLTUNK ÉS KÉPTELEN VOLTAD EZT ELMONDANI NEKÜNK, TUDOD MILYEN SZAR ÉRZÉS EZ.-ordította le a fejem Rhaena, senki nem mert beleszólni ebbe, ahogy mi hárman ordibálunk egymással.
-THEONAK IS AZÉRT MONDTAM EL, MERT RÉMÁLMOMVOLT ÉS KÉPZELD EL PÁNIKROHAMOM IS ÉS THEO MELLETTEM VOLT AKKOR, BENNEM MEG ELTÖRT A MÉCSES ÉS MUSZÁJ VOLT KIADNOM MAGMBÓL.-ordítottam én is miközben fel-alá kezdtem járkálni a lakásban.
-EZ AKKOR SEM MENTSÉG ERRE, HOGY TÖBB MINT 10 ÉVEN KERESZTÜL ELTITKOLTAD ELŐLÜNK.-folyatta Emily.
-NAJÓ TUDJÁTOK MIT ELEGEM VAN NEM CSAK NEKTEK VANNAK PROBLÉMÁITOK HANEM ITT MINDENKINEK KÉPZELD IGEN NEKEM IS, ÉS ELEGEM VAN, HOGY TI ITT LECSESZTEK EGY DOLOGÉRT AMIT NEM KÖNNYŰ ELMONDANI SE.-ordítottam most már sírva, és a döbbent tömegen keresztül kirohantam, nem bírom már ezt kell egy kis levegő, miért nem képesek megérteni? Hogy ez nem ilyen egyszerű? Nem most el kell mennem innen egy kis időre, hogy lecsillapodjak. Majd azzal a lendülettel futni kezdtem valamerre.
Nem tudom mennyi ideje bolyongtam, de már éreztem, hogy teljesen átfagytam mivel erősen fújt a szél és én meg persze mindenemet hátra hagytam, mondhatni nagyon okos voltam meg már be is sötétedett. Elkezdtem visszamenni azon az úton amerre jöttem és, a többiek tuti, hogy aggódnak amiért nem találnak.
Vajon képesek lesznek megbocsájtani? Vagy megutálnak amiért eddig titkoltam? Őszintén, félek visszamenni, mert nem akarom látni a lányok szemében azt, hogy megbántódtak. Gyáva voltam elmondani és tessék mi lett ennek az eredménye...
Önostorozásomat az szakította meg mikor a ház közelében jártam láttam, hogy a többiek idegesek és, hogy Emily meg Rhaena kiabál egymással, ahogy hallottam egymást hibáztatták, hogy elmentem. Gyorsítottam a tempón viszont szédülni kezdtem és nagyon elkezdtem fázni. Lydia vett észre a veszekedő társaság közül majd a többiek is rám emelték tekintetüket. Theonak nem is kellett több elkezdett rohanni felém, de a látásom teljesen elhomályosult és összeestem. Az utolsó dolog amire emlékszem az az volt, mikor Theo az ölébe vesz ordítja a nevem és a többiek felé is ordibál innentől kezdve elnyelt a sötétség.
Mikor felkeltem a fejembe iszonyatos fájdalom hasított, felültem és kellett pár perc, hogy látásom tiszta legyen. Mikor kitisztult a látásom körbe néztem, hogy hol is vagyok pontosan. A szobám volt az, és észrevettem, hogy Emily, Rhaena és Beka az ágyam mellett aludtak. Megráztam egy kicsit Beka vállát, mire szemei kipattantak és elordította magát:
-SCARLETT.-erre persze a többiek is felkeltek.
-ÚRISTEN HÁLA AZ ÉGNEK, HOGY JÓL VAGY.-mondta Emily
-Merre voltál rohadtul aggódtunk érted.-mondta Rhaena.
Próbáltam megszólalni viszont csak egy suttogó hang jött ki a torkomon annyira fájt:
-Nincs bajom, viszont elmondanátok, hogy kerültem ide?-kérdeztem alig hallhatóan.
-Hát összestél és azonnal elhoztunk ide téged, felhívtuk Scott édesanyját, hogy jöjjön át és nézzen meg. Kiderült, hogy több mint 40 fokos lázad van és azért ájultál el, persze kaptál gyógyszert meg mindent, de mindenki ki volt bukva főleg Theo.-fejezte be Beki a mesélést.
-É-értem.-feleltem halkan mert baromira fájt beszélni.
-Fáj valamid?-kérdezte Emily aggódva.
Bólintottam, majd a torkomra mutattam, Beka egyből felállt és kiment az ajtón miközben hívni kezdett valakit. Emily és Rhaena felém fordultak majd így szóltak:
-Scarlett, figyelj mi nagyon sajnáljuk, ahogy lereagálnunk.-kezdett bele Rhaena
-Így van nem vettük figyelembe, hogy ez mekkora teher, hogy elmond nekünk mert tudjuk, hogy féltél, hogy elveszítesz minket de ez nem igaz, melletted maradunk mi 4-en összetartunk, van egy falka ahova tartozunk és a sok szar után amit átéltünk, nem választhat minket semmi el.-fejezte be Emily.
Odahajoltam hozzájuk és megöleltem őket, ezt a pillanatot az ajtóm betörése tette tönkre, oda kaptam a fejem Theo és a többiek aggódó arcával találtam szembe magam. Mögöttük pedig Mrs.McCall volt ott, egy táskával a kezében. Theo egyből mellém rohant és aggódva kérdezősködött:
-Hogy érzed magad hercegnő? Jobban vagy? Fáj esteleg valamid?- bólogatva adtam tudtára, hogy igen.
-Mid fáj?-majd a torkomra mutattam.
-Hadd nézzem meg.-szólalt meg Mrs.McCall majd mellém ült az ágyon és gyengéden így szólt:
-Most nyisd ki a szádat megnézem a torkod.-majd bólintottam és elkezdte nézni, majd miután megvizsgált elkezdett pár gyógyszert felírni:
-Ezeket naponta kellene bevenned a torkod eléggé be van gyulladva és gondolom a beszéd is fáj így ne erőltesd, lázad még mindig van ebből naponta 2x kell bevenned és ha nem megy le akkor hidegzuhany, valamint pihenj sokat és ne csinálj megerőltető dolgokat.-mondta kedvesen én meg bólogattam, majd felállt és Scott kikísérte őt.
A többiek még maradtak egy kicsit és mindenkitől bocsánatot kértem, hogy csak így eltűntem, de hozzátettem már megbeszéltük a dolgot és nem lesz gond. Mindenki hazaindult kivéve Theot, ő ugyanis kijelentette nem fog elmozdulni mellőlem amíg jobban nem leszek. Persze hiába mondtam volna, hogy ne maradjon mert elkapja de nem tántorított. Míg Theo lement nekem teát csinálni addig elmentem lezuhanyozni, a lányok pedig lecserélték az ágyneműmet. Kilépve egy kicsit megszédültem és Theo utánam kapva gyorsan lefektetett.
-Ezt idd meg és itt vannak a gyógyszereid is.-nyújtotta nekem oda én pedig grimaszolva ittam meg a teát mivel fájt a torkom.
-Szükséged van még valamire hercegnő?-kérdezte miközben arcomat simogatta
-Nem.-suttogtam halkan.-Csak szeretném ha mellettem lenné.-tettem hozzá álmosan. Majd kérésemnek eleget téve befeküdt mellém majd szorosan karjába zárt.
-Ha valami baj van vagy érzel valamit azonnal szól rendben?-bólogattam válaszul.
-Tudod mikor elrohantál, nagyon megijedtem, azonnal elkezdtelek keresni, de nem találtalak, és őszintén szólva kiosztottam a többieket, hogy nagyon nehéz volt elmondanod nekem is, hogy mi történt, és hozzátettem azt is, hogy nem így kellet volna reagálniuk hanem próbáljanak megérteni. Amikor megláttalak, hogy jössz de észre vettem, hogy nincs minden rendben, és amikor összeestél istenem, nagyon féltem. Mikor megéreztem, hogy lázad van azonnal hoztunk haza és hívtuk Mrs.McCallt.
-Nincs bajom, nem vészes annyira.-mondtam suttogva, majd köhögni kezdtem.
-Ne ne ne beszélj, pihenned kell és ne erőlködj rendben?-fogta meg arcomat két oldalról, mire bólogattam egy aprót majd puszit nyomott a homlokomra.
-Még mindig lázad van, pihenj rendben?
Elterültem a mellkasán, majd olyan gyorsan jött rám az álom, hogy pár perc múlva már szuszogtam Theo karjai között miközben simogatta a hátamat és puszit nyomott a fejemre.
-Jó éjt hercegnő, gyógyulj meg nekem, szeretlek.-mondta és én boldogan aludtam el.